tag:blogger.com,1999:blog-3086351231229684780.post2619963449095739956..comments2023-10-06T18:08:28.177+02:00Comments on Vannak még jó gyerekek...: Magatartási problémák az iskolábanAngelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-3086351231229684780.post-74756086380236313122010-12-11T11:32:06.299+01:002010-12-11T11:32:06.299+01:00Sokat gondolkodom ezen. Hogyan tudná egy pedagógus...Sokat gondolkodom ezen. Hogyan tudná egy pedagógus megoldani, hogy mindig úgy szóljon a nehezen kezelhető gyerekhez, hogy a többi ne vegye magára. Nálunk is úgy van, hogy Ákos nem bírja már a kiabálást se, így mikor a tanárnője már kibukik, és megemeli a hangját, akkor ő az első, aki magára veszi, vagy megijed, vagy megbántódik. Pedig lehet, hogy nem is neki szól. <br />A legtöbb tanár szerintem szívesen elmegy ilyen tréningekre, de nem igazán látja ezeket hasznosnak, mert csak bemutatják, hogy mit hogyan csináljon, de nem látja ezeket működés közben. Nagyon előttem van, mikor óralátogatásra jöttek egyszer a kollégák hozzám. Akkor már tudták az iskolában, hogy a módszereim működnek, a gyerekeim az átlag fölött tudnak kommunikálni és tanulni, mégis a drámás nyelvtan óra után azt mondták, ők nem tudnának így dolgozni. Túl nagy az összevisszaság, ahogy mozognak a gyerekek, meg fölállnak, meg csoportban dolgoznak. Ezt nem lehet áttekinteni és felügyelni. Rögtön lefordítják: ááá, ez az én osztályomban úgyse működne. Őket is motiválni kellene azzal, hogy bebizonyítják nekik, de igen, működik nálad is.Angelahttp://figyelemzavar.blogspot.comnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3086351231229684780.post-41522694969647958222010-12-10T17:29:08.691+01:002010-12-10T17:29:08.691+01:00Én úgy látom, hogy az a tanár, aki több évtizeddel...Én úgy látom, hogy az a tanár, aki több évtizeddel ezelőtt tanulta a pályát, nincs felkészülve a mai gyerekekre. Mert tény, hogy a gyerekek másképp viselkednek mint 10-20-30 évvel ezelőtt. Az akkor hatásos eszközök ma vagy hatástalanok, vagy nem használhatók. Lásd pl a megfélemlítést, amiről te is írsz. <br />A tanár elsőben tájékoztatott, hogy a gyerekem ügyes, okos, gyerekekkel barátságos, de a tanárokkal bizalmatlan, nem kommunikál csak annyit amennyit muszáj. A tanár "dolga" ez esetben szerintem a bizalom megszerzése, a gyerek "kinyitása" lenne. És akkor jön az ijesztgetős módszerrel... Felháborító! A fenyegetés az egész osztály előtt hangzik el, nem személy szerint az én gyerekemnek szól, de ő ettől még jobban visszahúzódóvá válik. És akinek szánja arról "lepereg". Itthon nyugtatgatom, hogy nem gondolja komolyan a tanító néni, csak azért mondja, hogy megijessze X.Y-t. De ezt nem így kéne...<br />Az óvodában is volt gondja az óvónéninek a gyerekek magatartásával, panaszkodott is. De azt is elmondta, hogy éjszakákon át olvasgatta a szakirodalmat, bújta a netet, hogy megoldást találjon. És szerintem tudta is kezelni a problémákat. <br />A tanároknak kötelező tréningeket kéne tartani szituációs gyakorlatokkal, pszichológussal, vizsgával, hogy tudjanak alkalmazkodni a "megváltozott" gyerekekhez. Úgy tapasztalom, hogy a kisgyermekes, fiatal tanárok jobban tudják kezelni őket, hiszen gyakorolnak a saját gyerekeiken.Vikehttps://www.blogger.com/profile/09198497586688655412noreply@blogger.com