Bár a lentebbi videó nem saját és nem is pontosan arról szól, amit én csinálok, de ugyanabból az elméletből táplálkozik, és ugyanazokat a mozgásformákat veszi elő a fejlesztés során, amit az általam alkalmazott komplex mozgásterápia. (Remélem, nem olyan sokára már saját videókat is tudok nektek mutatni arról a fajta terápiáról, amit én tanultam és ami az én fiamnak hozta- hozza meg a változásokat.)
Ami miatt fontosnak tartom, hogy lássátok ezt a videót és ezt a beszélgetést, az az, hogy eltűnődtem tegnap arról, hogy akkor vajon mikortól kell- lehet egy gyermeket fejleszteni? Van- e létjogosultsága az ún. korai fejlesztésnek egy teljesen "normálisan" fejlődő kisgyereknél? Nem is olyan régen még azt mondtam volna, ááá, ezek mondvacsinált problémák, hagyjuk már azt a gyereket a maga útján fejlődni! Nagyanyáink semmiféle fejlesztő foglalkozásokon nem vettek részt (és én sem), aztán tudunk mégis írni- olvasni. Ma már kicsit másképpen vélekedem erről, mivel lám, ott a saját példánk, az én fiam, akire oda volt figyelve, aki kúszott- mászott, futott- játszott mégis falba ütközött az iskolában. Milliószor felteszi az ember ilyenkor a kérdést: Mit, hol nem láttam, és miért nem? Mit rontottam el? Hisz az enyémet nem a tévé nevelte, nem volt járókába kötözve naphosszat, aztán mégis ez történt vele.
Mikor azt olvasom, hogy már azok a mozgások is fontosak, amiket az anyaméhben él meg a gyermek, miközben a magzatvízben ringatózik, akkor kénytelen vagyok korábbi elméleteimet felülbírálni.
Valami miatt (amiről értekezni majd egy külön cikkben fogok) ez a mostani világ hevesebben termeli ki magából a tanulási nehézséggel küzdő gyerekeket, mint az ezt megelőzőek, így most azt gondolom, érdemes figyelni a jeleket, és tudatosan mozgatni már a legkisebbeket is. Nem hamarabb erőltetni a mozgásformákat, mint elvárható, de mikor ott az idő, igenis elővenni a mászó- kúszó- egyensúlyozó játékokat és csinálni a gyerkőccel. A környezetünk, a bútoraink, az életterünk nagyon statikussá vált. Eltűntek a hinták, amiket valaha az ajtófélfába fúrtak fel az apukák, nincsen hintaszék a házakban, nem szabad a francia ágyon ugrálni, mert a rugója tönkremegy, illetve egyáltalán nem szabad ugrálni, mert az alsó szomszéd felkopog akkor a radiátor csövén. Az iskola rövid szüneteket hagy a a tanórák között, amiket- lássuk be- gyakran még megrövidít, vagy el is vesz a tanóra, az átöltözés, a rossz idő. Suli után hazatér a gyermek és beül a tévé elé, vagy rosszabb esetben megfürödni, vacsizni és lefeküdni van már csak ideje. Labdázni már külön program, hisz a városokban élő gyerekeknek ahhoz külön el kell menni játszótérre. Egyszerűen a szabad mozgás mennyisége és lehetősége őrületesen lecsökkent. Óvoda végén, vagy az iskola elején eszmélünk, hogy jaj, te jó ég, valami van ezzel a gyerekkel! Ekkor kezdünk utánajárni a probléma forrásának.
Az is tipikus, ahogy én belecsöppentem ebbe a problémakörbe. Úgy sejtem, amíg az embernek nem ég a háza, csak nagyjából tudja, mit kell tenni, ha baj van. Aztán mikor a láng elharapózik, kétségbeesve kérdezi: Most mit tegyek? Olyan ez is: Tudom, hogy van tanulási zavar, és hogy MÁSOK szenvednek tőle, aztán mikor engem szembesítenek vele, csak kapkodok: MIT CSINÁLJAK? Jobb hát előre tájékozódni. Jobb figyelni. Nem betegesen persze, mert minden, amit túlzásba viszünk, éppen annyira káros lehet, mint ha elhanyagoljuk, szóval nem gondolom, hogy tűzvészt kell kiáltani egyetlen halovány lángocska miatt, de a játékokat, a mozgásokat tudatosan irányítani egyáltalán nem butaság és nem túlbuzgóság.
Biztos vagyok benne, hogy az én fiam is megúszott volna egy csomó kellemetlenséget, ha ezek a dolgok hamarabb eljutnak a fülemig, vagy jobban látom, vagy komolyabban veszem őket. Viszont az is igaz, hogy akkor soha nem ismertem volna meg a mozgásterápia izgalmas működését, nem kerültem volna ilyen közel a gyereke(i)m gondolataihoz és nem kezdtem volna újra érdekes, kreatív tanulási formákon gondolkodni. Szóval semmi nincsen véletlenül ezen a földön és ma már hálás vagyok Bobinak, hogy ezt az izgalmas világot megismerhettem általa. Ő pedig alakul, fejlődik, meglepő módon éppen most a leggyorsabban, mikor sínre tettem a magántanulói kérelmét. Hogy ez inspirálja- e, vagy egy újabb szakaszba lépett a fejlődése, nem tudom. Mindenesetre mindaz, amiről nektek irkálok, létező, működő valóság. És minden nehézségével együtt határtalanul érdekes. A világ szegényebb lenne ha ezek a másképpen - számunkra néha nehezen érthető módon- gondolkodó gyerekek hiányoznának belőle.
Bejegyzések
14 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Szia.Orsitól jutottam el hozzád és nagy érdeklődéssel olvaslak.Nekem van egy 8 éves középső kisfiam akivel nagyon sok problémánk van.
rettentő mozgékony gyerek de nem híperaktiv.Nincs gond vele a suliba itthon annál több.A tanulása érdekes mert itthon azt gondoljuk hogy a teljesítménye nulla de a dogáit meg arja mindig jól.Nem szeret szerepelni nem jelentkezik nem olvas nem ír magától semmit.Helyesírását nem tudom mennyire lehet egy 2-dikos gyereknél megállapítani de elég rossz./mint nekem:)/Sok mindent kezdek máskép látni most hogy olvaslak.A legnagyobb bajom hogy Marci nem tudja a ceruzát rendesen fogni és írás közben aktivan gesztikulál.Kérdeztem is tőle minap hogy mit érez amikor ír és azt mondta olyan mint ha fájna neki. gondolom erölködni kell neki.Kérdésem az lenne hogy ez lehet idegrendszeri fejletlenség nála?Sok jó ötletet kaptam töled igyekszem a mindennapokba be vezetni majd egy két dolgot.Köszönettel Timi
Szia! Húú, de igazakat írsz! Mostanában bennem is felmerül, vajon mikor kell elkezdeni a fejlesztés?? A nagyfiam most lesz 6 éves. Kúszott, mászott, nem volt járóka. Egész nap kint voltunk, amikor az idő engedte. A mozgása megvolt. Nem volt előjel. Mindenben úgy fejlődött ahogy kell. Aztán jött az ovi. Kiscsoportban jólvan-jólvan, majd belejön, megszokja. Középső, hááát... De majd megszokja. Én már indultam volna az úton, de 5 éves kora előtt nem akart vele senki sem foglalkozni. Mostanra már járunk Alapozóra, de úgy tűnik ez nem elég. Aktív csecsemőkori reflexek, idegrendszeri éretlenség és persze ezek folyománya. Memória, beszédészlelés, beszédértés, szerialitás, alaklátás, rész-egészlátás, monotóniatűrés stbstb problémák. Pedig játszottunk,kreatívkodtunk, beszélgettünk, meséltünk, énekeltünk. Szóval nem "parlagon hagyott" gyerek (ebben a témában győz a józan ész, és nem vagyok hajlandó a lekiismeretem nyomásának engedni, hogyszongya:"biztos, h mindent megtettem érte??").És most kezd világossá válni, hogy ha az alap problémávval, a meglévő primitív reflexekkel időben foglalkoztunk volna, ennyi problámánk nem halmozódott volna fel. És ez nem lesz jobb. És akkor visszakanyarodok a post témájához. Kell-e korai fejlesztés, ha látszólag minden rendben van. Mert kisöcsi 2 éves. És még semmit sem látok rajta. De ilyenkor még bátyus is rendben volt. Hát válaszom még nincs. De figyelek. És legalább már alakul a kép, hogy merre is kell elindulni, ha mégis. És mondjuk már nem fogok annyira megijedni... Mindenben van valami jó :)
Milyen érdekes kérdés is ez?
Nálunk pl. Cinciegér 6 hónaposan még nem fordult meg, elvittem egy Dévényes felmérésre, azt mondták, kicsit gyenge a hátizma, de várjunk egy hónapot, mert még beintulhat. Hazamentünk, másnap megfordult, Nem mászott, mert nem volt rá lehetősége. Egyetlen ösvény volt a közlekedő rész, ahol még a két kezét sem tudta oldalra széttárni, ezért aztán nem vacakolt a mászással, inkább járt. Két hét járás után elkezdett mászni, azóta is szeret így közlekedni, bár inkább egyszerre megy előre a két kezével, és utána "ugrik" a két térdével, de ha kérem, akkor mászik is.
Ő most 4 és fél éves, engem néha megijeszt amit csinál, de inkább csak az oviban felszedett dolgokról van szó - remélem!!! Ami neki új volt, és itt látta másoktól, azt kipróbálja otthon, mit szólunk hozzá. Hát, mikor fejjel nekiszaladt a falnak, akkor majdnem elájultam, napokig nem is voltam normális, de megbeszéltük.
A ceruzát ő sem tudja megfogni rendesen, és enni sem eszik egyedül szívesen, ezzel szemben, ha pötyivel játszik, akkor nagyon ügyes. Rajta is látszódnak dolgok a mozgásában, de a fejlesztő óvónó azt mondta, 5 évesen lehet a legjobban mérni, és még akkor is lesz 2 éve, mire iskolába megy. Pedig vele foglalkoztam is, bár nem megszállott módon, mert a korai fejlesztésével úgy voltam, hogy nem eroszakosan, de ha már úgyis foglalkozik a gyerekkel az ember, akkor miért is ne foglalkozhatna vele célirányosan? Persze, nem kell, hogy versenyúszó legyen 3 évesesen, de lehet vele úszni járni, nem kell, hogy nyelvzseni legyen, de nézhet mesét idegen nyelven, és van még egy csomó dolog, amitől nem azt várjuk, hogy profi legyen benne, de ha megismeri, megtanulja, nem válik a kárára.
Ilyen lehet a torna is. Ne azért csináljuk, hogy aztán profi atléta legyen, hanem, hogy később ne szembesüljünk nemvárt dolgokkal. Arról nem is beszélve, hogy nálunk az együtt tornázás egy nagyon jó családi móka. :)
G.
Puccos: Mi az, hogy írás közben aktívan gesztikulál? A gesztikulálás a beszédhez kapcsolódik leginkább. Eszerint beszél is, miközben ír? Vagy arra gondolsz, hogy kalimpál és mocorog? Mert az hipermotilitás is lehet, illetve nyilván, ha az írás fájdalmas neki, akkor azért is mocoroghat folyton. Amiket írsz különben, nekem gyanússá teszik a helyzetet. Én kérnék egy mozgásos felmérést. Valami gátja van a kisfiadnak és sajnos saját tapasztalatból mondom, hogy ha a gyanú beigazolódik, egyre rosszabb helyzetbe kerülhet. A harmadik osztály nagy váltás, így ha most így- úgy elvan, akkor félő, hogy egy nagy visszaesés történhet, mikor a harmadik osztály a nyakába szakad.
Szóval semmiképp nem árt egy vizsgálat. Vagy akár vizsgálat nélkül elkezdeni vele az idegrendszert fejlesztő tornákat (oldalak fülek fent). Csak nyerhet vele a fiad.
Flóra: Pontosan ez a hozzáállás kellene mindenhol. Nekem is ez kellett volna anno. Látni, és tudni. De sokan nem is tudják ám, mit figyeljenek. Nem vagyunk eléggé felvilágosítva, pedig a postban leírtak miatt (a világ átalakulása) minden anyukának tudatosabban kellene nevelnie. Erre mondták nekem a kollégák, mikor a tanfolyamra jártunk, hogy bár minden szülő így állna hozzá, akinél baj van. Ők eléggé szkeptikusak.
otthonoktatás: Én a korai fejlesztés alatt egyértelműen alap mozgás és szókincs fejlesztést értettem ezúttal. Igazság szerint nekem nem nagyon tetszik, mikor az ovisokat edzésekre, nyelvórákra, okosprogramokra hurcolásszák a szülők. Azt gondolom, sokáig mindent megadhat egy gyereknek az anyukája. Én nem beszélek angolul, mégis többet adhatok neki, mint bármilyen jó és játékos nyelvi program. A tanulási zavarok egyik kiváltója lehet egyébként a túl korai fejlesztés is. Mindent a maga idejében. :-)Minden, amit te adsz neki, a legjobb. És az meg szuper, hogy együtt tornáztok.
Kedves Angéla!
Szeretek hozzád jönni olvasgatni. Szerintem hogy badyt használunk kising, rékli helyett; a pólyát hanyagoljuk is felelőssé tehető egy kis mértékben hogy egyre több a tanulási és magatartásproblémás gyermek.
Éva
Húúú, de érdekes felvetés ez! Na, majd ennek utánanézek! Miért pólya? Ezt feltétlen megnézem.
Angi!!
A gesztikuláláson azt értem hogy nyelve kinn arra megy amerre a ceruzát viszi.Orrát felhuzza szóval ilyenek.
Kérdésem még az lenne hogy én mint kisvárosi hova tudnám vinni a gyereket ilyen felmérésre.Esztergomiak vagyunk végül is közel van Pest.
visegrádon is hallottam hogy van valami ilyesmi de nem vagyok biztos benne hogy ilyen.Nálunk a pénz is nagy gond sajnos.De ha a felmérés után a te tornádat lehetne hasznosítani úgy még talán kijönnénk.:((((Amúgy még iskola elött voltunk a nevelésibe ahol nem találtak semmit csak középső gyerek sindromát amit én már akkor nem fogadtam el.Marci amúgy rendkivüli kézügyességgel rendelkezik.Madáretetőt szögel,fúr farag kalapál egész nap.
ÁHÁ! Ez valóban idegrendszeri éretlenség. Talán nézz itt körül: http://tanulasinehezsegek.hu/cikk/31 A másik, amit gondolok, hogy ha nem túl súlyos a helyzet (és ha az is) én mindenképp javaslom az alap fejlesztő torna elkezdését, amit a fenti oldalak alatt megtalálsz.
Köszönöm szépen.szerintem elkezdjük.
Angéla!
Mi egyre gondoltunk, én is a korai speciális mozgásra gondoltam, amit otthon anyával végez, de nem azért, hogy majd 3 évesen a felemás kortáton ugráljon.
Az, hogy mi jártunk babaúszásra csak egy kis plusz volt. Most ovis a gyerek, csak angolra járunk, oda is csak azért, mert ő kérte, és mert 2 évesen olyan választékosan beszélt mondatokban, szinte hibátlan kiejtéssel, mint egy óvodás - azóta csak fejlődött.
Ez valószínűleg a tudat alatti szókincsfejlesztésem eredménye :)- mert én "csak" anya vagyok, nem pedagógus, és csak mostanában mélyedtem el a témában -, és annak, hogy mind a négy nagyszülő részt vette a nevelésében, és többféle inger érte, ami egyik sem a tv volt. :)
G.
Angéla!
Az anyaméhben a magzat elég kis hellyel rendelkezik. Mikor megszületik megszűnik a "körülölelés". A pólya ezt helyettesíti. Ráadásul mivel fejletlen az idegrendszerük még akaratlan mozgásukkal fel is ébresztik magukat. Az idegrendszer fejlődése szempontjából pedig nem jó ha nem tudnak aludni. A bady használatával pedig kiiktatunk elég sok jobbra-balra fordítást. Nem tudom mennyire tudományosan alátámasztható a felvetésem.
Köszönöm hogy érdekesnek találtad.
Éva
Puccos: Én meg hamarosan felteszem a 4. hónap anyagát.
otthonoktatás: Azt hiszem, minden adott, hogy a gyerkőcöd lazán elvégezze az iskoláit :-)
Éa: Nagyon érdekes, ait írsz. Van az a kísérlet, amit pszichoból tanultunk anno, mikor albán babákat vizsgáltak a tudósok. Ezeket a babákat ottani szokás szerint éves korukig egy bölcsőben,lekötözve tartják egy sötét szobában. Az anyjuk ott van mellettük, népes család veszi őket körül, de nem kúsznak- másznak, mint a többi gyerek. Mikor azonban felengedik a kötést egy évesen, a gyerekek pillanatok alatt behozzák a lemaradásukat. Mindebből csak azt akarom kihozni, hogy a gazdag "társadalmi élet", a sok inger, a tapintások, hangok képesek pótolni egy ideig a szabad mozgást, s az ilyen biztonságban lévő csecsemő később sem marad el a fejlődésben. Vagyis a pólya látszólag zárt világa egyáltalán nem fogja vissza a gyerek fejlődését, ha mellette érzelmileg biztonságban van. hordozókendőről meg ne is beszéljünk. Ha én most szülnék, csakis kendőt használnék. Így folyton a csípőmön ültettem a srácokat :-)
Szerintem egyről beszélünk, azt gondolom mint te csak talán nem jól fogalmaztam meg. Jó dolognak tartom a pólyát, mint ahogy jó volt a kising rékli is mert a sok forgatással rengeteg inger érte őket.
Éva
Sziasztok! Anikó vagyok. Nekem is van problémám, 20 hónaposak vagyunk, és félünk önállóan járni, borzalmas egyensúlyérzékkel rendelkezünk. Mi lehet az oka? Minden annyira rendben volt! Miért?
Megjegyzés küldése