Idei utolsó kötelező memoriter a Zelk Zoltán vers. Egy igazi álomképet készítettünk, ahol aztán az elfutó szék, a szétolvadó világ egyaránt ott van. Úgy olvassa Bobi, ahogy a könyvet szokás. Ott az ujja a képen és mondja a verset. Nagyon szeretem látni, ahogy igazi képolvasóvá válik. Ha a képre kattoltok, nagyíthatóvá válik a mű.
Igen, együtt alkottuk, ugyanis ez a fajta technika még nagyon nehéz a fiamnak. Én úgy látom, a gyerekek nem is tudnak nagyban rajzolni- festeni. Bobi is elkezdte a ceruzájával a manónyi lényeket pingálgatni, úgyhogy inkább melléültem és megosztottuk a feladatokat. Közben a fülünkbe szólt a dal megzenésített változata, melyhez nagy segítség volt az alábbi videó:
Szuper megoldás, hogy a dal után némán újra ott a szöveg, így rögtön azt is tudtuk gyakorolni, hogy milyen a képernyőről olvasni. Meg hát a számítógéppel lehet tanulni- Húúú, ez mindig külön ünnep!
A dallal tanulásnak köszönhetően viszont Bobi képtelen (egyelőre) szöveggel mondani a verset. Jelenleg éppen úgy hangsúlyoz, mintha énekelne, és ebből egy fikarcnyit sem enged :-).
Bejegyzések
0 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Megjegyzés küldése