Továbbra is kirándulok intenzíven. Hogy a gyerekeimmel mi van- arról fogalmam sincs- illetve csak nagy vonalakban van fogalmam. Hogy erről mi a véleményem, illetve megéri- e, és ha nem, akkor miért, arról majd külön fejezetben fogok értekezni. Tény, hogy már várom a szezon végét. Még úgy is, hogy rengeteg szép pillanatban van részem nap mint nap. De milyen jó, hogy az éppen aktuális 3 napos kirándulásra legalább a netet elhoztam, így fel tudom jegyezni az alábbi gyöngyszemet, mely egy 12 éves szájából hangzott el. A gyerek szelíd, kedves, éppen a fiammal egyidős. Néz rám erősen, átszellemülten mosolyog, majd azt mondja:
- Nahát! A. néni annyira emlékezetet a nagymamámra! Csak persze ő nem ennyire mozgékony.
- Ááá, dehogy! Tudod, rettentően fáradt vagyok, biztos ezért tűnök annyira nagyisnak (nem vagyok túl lelkes a gondolatra, hogy meglassult nagyszülőkhöz hasonlítsanak).
De ő nem érti. NEM ÉRTI!
Ez a baj a gyerekekkel, hogy sosem tudják, mikor kell leállni. Ez is folytatja, miközben továbbra is vizsgálgatja a fejemet:
- A. néninek hány unokája van?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
0 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Megjegyzés küldése