2010. november 24., szerda

Fától az erdőt


Vannak komoly döbbeneteim a gyerekkel kapcsolatban. Emlékszem arra, mikor rájöttem, hogy gyakorlatilag fogalma sincs arról, hogyan kell nyomtatott szövegről másolni. Ezt nem tudni? Pedig olyan egyértelműnek tűnik a feladat.  Nem foglalkoztam ezzel tovább, hanem szépen elmagyaráztam a neki a módszert, és láss csodát! Ezután rohamosan kezdett javulni a másolása. Már nem volt minden szóban két hiba, csak elvétve voltak elírásai (tudom, hogy hibátlanul kellene!). Aztán azon is nagyon meglepődtem, mikor rájöttem, hogy elég neki egyetlen délelőtt az iskolában, hogy hallás után bebiflázza a meséket, amik az olvasókönyvben vannak, így leplezve, hogy gyakorlatilag alig tud olvasni.
Hihetetlen tehetség, nem igaz? Csodás, ahogy kifejleszti a kompenzációit, cseleit, amikkel próbál átvergődni a gondokon és elkerülni a kudarcot.

Egy kommentben olvastam, hogy rá kell venni a gyerekeket, hogy a feladatokat mindig olvassák el. Ezzel a hibaszázalékaik nagyságrendekkel lecsökkennek majd. Na, persze... meg arra is rá kellene venni őket, hogy javítsák magukat. Ha ez olyan egyszerű lenne! De nem az, főként olyan gyerekeknél, akiknek nehezen megy az olvasás. Nehogy már többet olvasson, mint amennyit nagyon muszáj! Inkább betanulja a feladattípusokat, és rutinszerűen oldja meg őket egymás után. Egészen addig, amíg be nem csúszik valami kis változtatás, ami borítja ezt a szépen felépített kártyavárat. Jön egy feladat, amelyben mégsem pont ugyanazt kell csinálni, mint amihez hozzászokott, és rögtön elrontja az egészet.
A legnagyobb döbbenet azonban éppen a napokban ért, mikor rájöttem, hogy a gyerekemnek fogalma sincs arról, hogy a feladatok meghatározásánál mi az az a) feladat, vagy b) feladat. Azt írják neki: Válogasd ki a b) feladat szavai közül azokat..., és ő kezdi írni a butaságokat. Mondom, mi ez? Honnét írod te ezt? Néma csend.
Hoppáré! Itt vagyunk lassan második osztály felénél, és eddig sikerült neki ellavírozni anélkül, hogy tisztában lett volna az alfeladatok lényegével.
Hát nem őrület???
Csodálkozom, mikor a szövegértés munkalapok vacakra sikerülnek? Azt mondják nekem, gyenge a szövegértése, holott lehet, hogy ilyeneken csússza el a felét.
Nyilvánvaló, hogy ha ő egy átlagosan gondolkodó gyerek, akkor ilyen esetekben kikövetkezteti a helyes utat, rájön magától, összenézi a feladatokat és kombinál, végül rájön, hogyan tud jól másolni, vagy miként vannak a feladatok felépítve. Az én fiam azonban nem úgy gondolkodik, mint a többiek. Neki egy ilyen aprócska nehézség újabb akadály, amin nem tud átjutni. Képzeld el, hogy eljut az 1. feladat a), b), c) részéhez, majd a d) azt mondja, keresd ki az a) feladatból azt a valamit. Ő eddigre rég elfeledte, hogy volt a) feladat is... bocs, fel se tűnt neki, hisz a feladatok nagy részét rutinból oldja meg különösebb értelmezés nélkül. Csak néz: Mi van? Milyen a) feladat? Ja! "A" feladat. Jó, hát hol vannak itt szavak?  hm, hm...itt vannak. Akkor biztos ezt kell írni.
Hát így.
Mindig a fejemben van a mondat, amit akkor mondott, mikor arról mesélt, milyen az élet neki az iskolában. Azt mondta: "Én mindig értem, amit a tanár mond, de ő sosem érti, amit én csinálok" Ez a mondat pont erről szól. Erről az esetlegességről, az állandó találgatásról, hogy hátha így, hátha úgy, majdcsak jó lesz valahogy.

Azután ott a javítás. Mikor már átvergődi magát valamin, csak úgy csattan a ceruza az asztalon: Kész! Mondhatod te, hogy nincs az még kész, ellenőrizz! Tud egyáltalán ellenőrizni? Tudja, hogyan kell? Úristen, olyan magától értetődő ez nekünk. Az enyém nem tudott. El kellett neki mondani, hogy odanézel, visszanézel, összehasonlítod, és ha egyformák, akkor jó. Matekból is gyorsan átszámolod, mert amit te javítasz, az nem hiba.

Itt van három dolog, ami nélkülözhetetlen a pontos munkához, de egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy minden gyerek tudja, hogyan kell csinálni. 
Másolás: Eleinte szavanként nézze meg, írja le, nézze vissza, majd következőt nézze, írja le, nézze vissza... tiszta dedó, de tutira működik. Mondom, Bobi hibaszáma 80%- kal csökkent azután, hogy megtanítottam neki a másolás technikáját. Később persze már több szót is elbír a gyerek, de ezt meg majd ő határozza meg az ügyesedésével.
Alfeladatok: Ezt én nagyon alaposan elmagyaráztam neki, aztán játszottunk olyat, hogy felütöttük a munkafüzetet, és keresnie kellett, amit mondtam: 3. mas b) feladat, 4- es a) feladat. Melyik feladat kezdődik úgy, hogy....ő meg mondja: a 4- es c) feladat. Aztán mondom, hogy keresse ki a 25. oldal 2- es b) feladatát. Viszonylag gyorsan rájött, és ez kb. olyan is volt, mintha egy nagy hátizsákkal kevesebb cuccot kellene cipelnie a hátán. Micsoda megkönnyebbülés, mikor nem azon kell filózni, hogy vajon mit akarnak tőlem, hanem azon, miképpen teljesítsem azt.
Az ellenőrzést szintén úgy érdemes megmutatni, mint a másolást. Az ujjammal mutattam én is, hogyan kell visszakövetni a szavakat a könyvben és a füzetben párhuzamosan.

Miért is foglalkozok ilyen alapvető dolgokkal? Mert ami nekünk, felnőtteknek egyértelmű, az egyáltalán nem biztos, hogy a gyerekeknek is annyira egyszerű. És ami egy átlagosan gondolkodó gyereknek egyértelmű, lehet, hogy csak segítséggel ugorható akadály egy tanulási nehézséggel küzdő gyereknek. És mivel mi felnőttek vagyunk, a gyerekeink agya pedig a legkülönfélébb módokon kompenzálja a hiányait, néha észre sem vesszük, milyen egyszerű dolgokon bukja el a lehetőségeit. Aztán már bekerül az "ő úgysem tudja" kategóriába, és soha senkinek nem fog eszébe jutni, hogy lehet, hogy egyszerűen nem tudja, mit várunk el tőle. Pedig sokkal könnyebben jutna be az erdőbe, ha ezt a néhány fát ki tudná kerülni.

Ami jön: Csak valami könnyű. Két nagyon futós napom lesz céges ügyekben.

7 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

Csaba írta...

Kedves Doris!
Köszönöm az összefoglalót. :)
A feladat el-nem-olvasás ÉS a tanár részéről el-nem-magyarázás felsőben, sőt középiskolában köszön vissza.
pl.: Olyan "apróság", hogy hogyan kell használni a számológépet.
Vagy: Idegen nyelvnél a munkafüzetben található feladatok (idegen nyelven).
"Ciki" kérdezni - ezt mondják nekem.

Egy középiskolás sztori:
- Nem megy a másodfokú egyenlet megoldása...
- Így, majd így, aztán így, behelyettesíted,
számolsz, gyököt vonsz, szorzol, stb.
Érted?
- Nem.
Majd ugyanez lépésenként:
- Így... blabla, érted?
- Igen.
... legvégén:
- Érted?
- Nem.

Az ok: a másodfokú egyenlet megoldásait gyököknek nevezzük, de semmi közük a négyzetgyökhöz! S ezt nem mondta el neki senki.

Csaba

a mesélő írta...

Doris köszönöm!
Tegnap pl. a matekkal kapcsolatban ugyanezt írtam le én is Vióról ....
Félelmetesen egyformák egyes dolgokban és gyanítom, hogy minden osztályban van egy-két-három ilyen gyerek.

a mesélő írta...

Doris!
Az jutott még eszembe, hogy arra szeretnék még választ kapni, hogy hogyan lehet egy olyan gyerek figyelemzavaros ( mert tudom, hogy az és talán egy kicsit dislexiás is a negatív tesztje ellenére), aki elmélyülten tud és szeret alkotni. Rajzol, kifest, kivág, ragaszt 4 éves kora óta. Papírhegynyi alkotása van és az ő alkotásaival van tele a vitrin ( pince, padlás ... ). Tény és való, hogy szeret elvonulni, de olyankor inkább tévézik- én ezt mindig pihenésnek fogtam fel nála.
De amikor kézműveskedik, akár órán is, tud és akar is odafigyelni, olyankor nincs baj a figyelmével. Vagy csak korlátok között és időben hosszabb terhelésnél jön elő nála? és ha minden gyereknél más, akkor miért látok mégis annyi hasonlóságot közte és Bobi közt?

Angela írta...

Csaba: Valóban ciki kérdezni. Ez megint egy olyan dolog, amit szerintem a tanároknak kellene rendszeresen jelezni a gyerek felé. Kérdezzen, ha nem tud valamit. Kérdezni, nem tudni nem ciki. Vajon tudják ezt a gyerekek?
Eszembe jut egy régi sztori a TV paprikáról, amiről egész életemben mindenki olyan egyértelműen beszélt hogy nem mertem megkérdezni, mi a fene az, mert gondoltam, nem égetem magam ilyen alapvető dologgal. Már felnőtt voltam, mikor véletlen megtudtam a dolgot. Vicces volt később a Fáby showban szóról- szóra hallani a történetet, miszerint ő ugyanezt élte meg két évtizeden át a TV paprikával.
Vicces, nem? Szerintem nekünk kell ezt is erősíteni. Ha azt gondolja a gyerek, neki ezt tudnia kell, akkor nem mer kérdezni, nehogy dorgálást kapjon. Azt meg ne felejtsük el, hogy ott egy rakás osztálytárs, akik alig várják, hogy valamivel cikizhessék egymást :-)

Banyuc: Nem gondolnám, hogy Viónak figyelemzavara volna. Azzal bizony nem írna kiváló dolgozatokat. Azt azért tudd, hogy a figyelmi ideje egy ekkor gyereknek max. 8 perc. Ezután lekapcsol egy időre (a felnőttnek sem több 12 percnél :-) ). A vagdosás, kézműveskedés egy viszonylag szabad foglalatosság, ráadásul gondolom erősen motivált is benne. Közben tud csevegni, leteszi az ollót, nézegeti a művét, újra vág, hajtogat, stb. Amúgy meg nem vagyok szakember és látatlanban amúgy is ostobaság lenne bármit mondani. Hogy a fiammal vannak hasonló vonásai, azért lehetséges, mert mindketten normális gyerekek, normális gyerekként működnek, így hasonlóan oldják meg a gondjaikat. Hogy nem szereti elolvasni a példákat, rutinból oldja a feladatokat azért lehetséges, amiért TE is a könnyebb utat választod a legtöbb helyzetben. Minek gyötörje magát az olvasással, ha anélkül is képes kikövetkeztetni a megoldási sémákat? Az ember már csak ilyen. Ezt szerintem a kisiskolások 80%- a így csinálja. Tolj elé egy Zrínyis feladatsort, azt majd elolvassa. Anélkül ugyanis képtelen megoldani, ráadásul a szövegezése érdekes, elgondolkodtató.

a mesélő írta...

A figyelemzavar lehet, hogy nála annyiban nyilvánul meg, hogy nem tud/képes sokáig egy dologra koncentrálni, hogy bármi!- bármi eltéríti egy másodperc alatt, illetve ha dolgozik és, vagy elvileg elmélyülten játszik egy másik helyiségbe, akkor is a füle kifelé figyel, és kikiabál nekem, kérdez, bekapsolódik a mi beszélgetésünkbe stb...
Azok a dolgozatai sikerülnek jól amik rövidek. Párszavas tollbamondás hibátlanul, mellette meg 4 soros másolás 10 hibával, radírozással ...
Amire van szabály, ha megérti, jól alkalmazza.
Gyerekkoromban nekem is sokszor rótták fel, hogy dekoncentrált a figyelmem és csapongó vagyok és ez így is van. Nekem a sport segített, a vívásnál nem lehetett nem figyelni, remélem, hogy vele is csak jutunk valahová...
Hol találok Zrínyis feladatsort?

bringa írta...

Szia,

nagyon tetszenek az írásaid.. az én fiam is abszolút figyelemzavaros volt régen, és kb. 4 évembe telt, mire rájöttem, hogy azért nem halad rendesen, mert nem találja meg, hogy hol a feladat.. nagyon sokat kellett segítenem neki, néha még most is igényli, hogy az idiótán szerkesztett tankönyvekben keressem meg neki a vázat-vázlatot, amit aztán "felöltöztet". Most 8-os :) és 5-ös tanuló.. de nagyon jó lett volna, ha 7-8 évvel hamarább találkozom ilyen oldalakkal, mint a tiéd is, nem lett volna ilyen nyomorúságos az első néhány évünk.. majd a két kicsinél odafigyelek, addig is olvasgatok:) És a sport nálunk is rengeteget segített a koncentrálásban.

További jó munkát!

Angela írta...

Nagyon jó olvasni ilyeneket, bringa. Ez azt jelenti, hogy van remény :-) Én mondjuk tudom, hogy van, de a szülőknek kell a megerősítés, hogy ha küszködve is, de igenis, a gyerekeinket képesek vagyunk segíteni.