Fától az erdőt

Vannak komoly döbbeneteim a gyerekkel kapcsolatban. Emlékszem arra, mikor rájöttem, hogy gyakorlatilag fogalma sincs arról, hogyan kell nyomtatott szövegről másolni. Ezt nem tudni? Pedig olyan egyértelműnek tűnik a feladat.  Nem foglalkoztam ezzel tovább, hanem szépen elmagyaráztam a neki a módszert, és láss csodát! Ezután rohamosan kezdett javulni a másolása. Már nem volt minden szóban két hiba, csak elvétve voltak elírásai (tudom, hogy hibátlanul kellene!). Aztán azon is nagyon meglepődtem, mikor rájöttem, hogy elég neki egyetlen délelőtt az iskolában, hogy hallás után bebiflázza a meséket, amik az olvasókönyvben vannak, így leplezve, hogy gyakorlatilag alig tud olvasni.
Hihetetlen tehetség, nem igaz? Csodás, ahogy kifejleszti a kompenzációit, cseleit, amikkel próbál átvergődni a gondokon és elkerülni a kudarcot.

Egy kommentben olvastam, hogy rá kell venni a gyerekeket, hogy a feladatokat mindig olvassák el. Ezzel a hibaszázalékaik nagyságrendekkel lecsökkennek majd. Na, persze... meg arra is rá kellene venni őket, hogy javítsák magukat. Ha ez olyan egyszerű lenne! De nem az, főként olyan gyerekeknél, akiknek nehezen megy az olvasás. Nehogy már többet olvasson, mint amennyit nagyon muszáj! Inkább betanulja a feladattípusokat, és rutinszerűen oldja meg őket egymás után. Egészen addig, amíg be nem csúszik valami kis változtatás, ami borítja ezt a szépen felépített kártyavárat. Jön egy feladat, amelyben mégsem pont ugyanazt kell csinálni, mint amihez hozzászokott, és rögtön elrontja az egészet.
A legnagyobb döbbenet azonban éppen a napokban ért, mikor rájöttem, hogy a gyerekemnek fogalma sincs arról, hogy a feladatok meghatározásánál mi az az a) feladat, vagy b) feladat. Azt írják neki: Válogasd ki a b) feladat szavai közül azokat..., és ő kezdi írni a butaságokat. Mondom, mi ez? Honnét írod te ezt? Néma csend.
Hoppáré! Itt vagyunk lassan második osztály felénél, és eddig sikerült neki ellavírozni anélkül, hogy tisztában lett volna az alfeladatok lényegével.
Hát nem őrület???
Csodálkozom, mikor a szövegértés munkalapok vacakra sikerülnek? Azt mondják nekem, gyenge a szövegértése, holott lehet, hogy ilyeneken csússza el a felét.
Nyilvánvaló, hogy ha ő egy átlagosan gondolkodó gyerek, akkor ilyen esetekben kikövetkezteti a helyes utat, rájön magától, összenézi a feladatokat és kombinál, végül rájön, hogyan tud jól másolni, vagy miként vannak a feladatok felépítve. Az én fiam azonban nem úgy gondolkodik, mint a többiek. Neki egy ilyen aprócska nehézség újabb akadály, amin nem tud átjutni. Képzeld el, hogy eljut az 1. feladat a), b), c) részéhez, majd a d) azt mondja, keresd ki az a) feladatból azt a valamit. Ő eddigre rég elfeledte, hogy volt a) feladat is... bocs, fel se tűnt neki, hisz a feladatok nagy részét rutinból oldja meg különösebb értelmezés nélkül. Csak néz: Mi van? Milyen a) feladat? Ja! "A" feladat. Jó, hát hol vannak itt szavak?  hm, hm...itt vannak. Akkor biztos ezt kell írni.
Hát így.
Mindig a fejemben van a mondat, amit akkor mondott, mikor arról mesélt, milyen az élet neki az iskolában. Azt mondta: "Én mindig értem, amit a tanár mond, de ő sosem érti, amit én csinálok" Ez a mondat pont erről szól. Erről az esetlegességről, az állandó találgatásról, hogy hátha így, hátha úgy, majdcsak jó lesz valahogy.

Azután ott a javítás. Mikor már átvergődi magát valamin, csak úgy csattan a ceruza az asztalon: Kész! Mondhatod te, hogy nincs az még kész, ellenőrizz! Tud egyáltalán ellenőrizni? Tudja, hogyan kell? Úristen, olyan magától értetődő ez nekünk. Az enyém nem tudott. El kellett neki mondani, hogy odanézel, visszanézel, összehasonlítod, és ha egyformák, akkor jó. Matekból is gyorsan átszámolod, mert amit te javítasz, az nem hiba.

Itt van három dolog, ami nélkülözhetetlen a pontos munkához, de egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy minden gyerek tudja, hogyan kell csinálni. 
Másolás: Eleinte szavanként nézze meg, írja le, nézze vissza, majd következőt nézze, írja le, nézze vissza... tiszta dedó, de tutira működik. Mondom, Bobi hibaszáma 80%- kal csökkent azután, hogy megtanítottam neki a másolás technikáját. Később persze már több szót is elbír a gyerek, de ezt meg majd ő határozza meg az ügyesedésével.
Alfeladatok: Ezt én nagyon alaposan elmagyaráztam neki, aztán játszottunk olyat, hogy felütöttük a munkafüzetet, és keresnie kellett, amit mondtam: 3. mas b) feladat, 4- es a) feladat. Melyik feladat kezdődik úgy, hogy....ő meg mondja: a 4- es c) feladat. Aztán mondom, hogy keresse ki a 25. oldal 2- es b) feladatát. Viszonylag gyorsan rájött, és ez kb. olyan is volt, mintha egy nagy hátizsákkal kevesebb cuccot kellene cipelnie a hátán. Micsoda megkönnyebbülés, mikor nem azon kell filózni, hogy vajon mit akarnak tőlem, hanem azon, miképpen teljesítsem azt.
Az ellenőrzést szintén úgy érdemes megmutatni, mint a másolást. Az ujjammal mutattam én is, hogyan kell visszakövetni a szavakat a könyvben és a füzetben párhuzamosan.

Miért is foglalkozok ilyen alapvető dolgokkal? Mert ami nekünk, felnőtteknek egyértelmű, az egyáltalán nem biztos, hogy a gyerekeknek is annyira egyszerű. És ami egy átlagosan gondolkodó gyereknek egyértelmű, lehet, hogy csak segítséggel ugorható akadály egy tanulási nehézséggel küzdő gyereknek. És mivel mi felnőttek vagyunk, a gyerekeink agya pedig a legkülönfélébb módokon kompenzálja a hiányait, néha észre sem vesszük, milyen egyszerű dolgokon bukja el a lehetőségeit. Aztán már bekerül az "ő úgysem tudja" kategóriába, és soha senkinek nem fog eszébe jutni, hogy lehet, hogy egyszerűen nem tudja, mit várunk el tőle. Pedig sokkal könnyebben jutna be az erdőbe, ha ezt a néhány fát ki tudná kerülni.

Ami jön: Csak valami könnyű. Két nagyon futós napom lesz céges ügyekben.