Az egyik irányzat képviselőit nagyon nem szeretjük. Ők azok, akik megtehetik (és meg is teszik), hogy a túl fiatal gyereküknek túl menő készüléket vesznek azért, hogy aztán legyen mivel elcsavarni a többiek fejét az iskolában. Az ő gyerekeik gyakorlatilag soha nem bonyolítanak egyetlen fontos hívást sem, hisz szüleik a suliba (is) hozzák- viszik őket, általában nincs egyetlen önálló lépésük sem. Ezek a gyerekek azok, akiknek anyukájuk azt szokta nevetve mesélni, hogy a 8 hónapos csemetéjük (már megint!) elállított valamit a telefonjukon. Oviban, de legkésőbb első osztályban pedig meglesz az első készülék, hogy anyáét végre békén hagyja a srác.
Nem szeretem ezt. Ezek a gyerekek felállítanak egy hamis mércét a csoportjukban, mely arról szól, hogy telefon nélkül egy senki vagy, de meg okos telefon nélkül vagy a leggagyibb. Talán inkább ciki egy egyszerű cucc, mintha egyáltalán nincs telefonod.
A másik irányzat képviselői nem vesznek tudomást ezekről a folyamatokról, és azért sincs a gyereküknek telefonja még akkor sem, ha az élet egyszerűbb lenne a készülékkel. Ők azt mondják, én is felnőttem telefon nélkül, felnő az én gyerekem is. Vagy ha már elkerülhetetlen dolog, akkor lesz egy olyan végtelenül egyszerű szerkentyű, amit nem mer a gyerek elővenni (a fent említett cikiség miatt). Ez sem igazán jó, bár inkább egyet értek vele, mint az első variációval. Az viszont tény, hogy kevés gyerek képes arra, hogy dacolva a tömeggel, azt mondja, nem érdekel a véleményetek, vagyok aki vagyok telefonnal vagy anélkül.
Azt gondolom, egy idő után engedni kell a nyomásnak és megadni az első készüléket- lehetőleg viszonylag vállalható kategóriában még akkor is, ha a gyerek gyakorlatilag csak arra fogja használni, hogy jelezze a szülőnek, éppen hol jár.
Nálunk a 10 év a határ. Nagyfiam is negyedikben kapott, és most Ákos is megkapta az elsőt. Jó telefont kaptak. Mert már van ilyen, hogy kedvező előfizetéssel jó készüléket adnak. Akkor meg minek kaptak volna nagyon egyszerűt? Bencének már hónapok óta vacakolt az előző, effektíve használhatatlan volt, így a két gyerek egyszerre kapta meg az érintőképernyős, okos kis telóját. Én pedig gyűjtöm az érveket, hogy miért is nagyon jó, hogy hosszas mérlegelések után így döntöttünk. A határtalan boldogságról nem beszélek, mert azt tudtam előre, hogy meglesz. Remegett a kezük, mikor a dobozt megpillantották a csomagolás alatt. A következő változások történtek azóta:
- Nagyfiam tanítja a kicsit a különféle funkciók használatára, ezáltal szövetség alakult ki közttük.
- Rájöttek, hogy a bluetooth- on keresztül a házon belül tudnak csetelni, így lefekvés után még rendszeresen irkálnak egymásnak. Ez a kapcsolatukat is erősíti, illetve írást, fogalmazást gyakorolnak (még ha csak rövid mondatok formájában is). Az ekkora gyerekek ritkán foglalkoznak önként írással, így szerintem ezzel csak nyernek.
- Felfedezték a "jegyzet" funkciót, amelybe számukra fontos információkat jegyeznek fel, sőt, a teendőikkel kapcsolatban figyelmeztetéseket mentenek el.
- Fotóznak, és ami még jobb, hogy videókat készítenek. Ezeket megtervezik, szövegezik, rendezik... vágni sajnos nem tudják egyelőre, de akárhogy nézem, a filmezés, illetve az animáció kezdetleges formáját gyakorolják.
Egyelőre ennyi, amit felfedeztem. Természetesen a zenehallgatás, vagy a játék az megvan, ezeket azért nem is emelem ki, mert annyira alapvető funkciók, hogy nem érdemelnek szót. Ezt minden gyerek műveli a telefonján. Az viszont tetszik, hogy a rádióból felvesznek számokat, előadót, címet írnak, amivel meg az angol tudásukat erősítik.
Szóval igenis, nem bántam meg, hogy így döntöttünk. Lehet értelme a telefonnak azon túl is, hogy végre el tudom érni őket, mikor vidéken dolgozom, vagy mikor éppen nem ott vagyok, ahol ők számítanak rám. És tényleg igaz, hogy én felnőttem telefon nélkül, de akkor nem is járt ennyi jármű az utcákon, így a balesetektől sem kellett ennyire tartani, mint most, sőt, gyereket sem raboltak, vagy csaltak el ilyen gyakran. Ráadásul mi nem is voltunk ennyire elfoglalt gyerekek, mint a mi fiaink. A világ változott és ez előhívta a mobiltelefont. Ha pedig rászánjuk magunkat, hogy a gyerek kezébe adjuk, akár hasznára is válhat a használata. Felelősséget kap vele (tud- e vigyázni rá, tudja- e okosan használni), ami komolyabbá teszi őt, ha pedig megmutatjuk neki, mi mindenre jó, akkor ezzel számtalan új lehetőséget nyitunk meg előtte.
Bejegyzések
12 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Szia,
Nagyon Boldog Karácsonyt így utólag is :-)
Annyira egyet értek azzal amit írtál, teljesen szívemből szólt. Amúgy nálunk is a 10 év a "korhatár". Dávid 10 évesen kapott telefont, mert így is ő volt az egyik utolsó. És bizony nem újat kapott, nem is túl egyszerűt, az én régebbi telcsimet kapta, amin szinte nem is látszott, hogy nem új. Mégis cikizték. És bár utólagosan is azt mondom ez volt a jó döntés, nem egyből egy profi készüléket a kezébe adni, mert bár nem az ő hibája volt, hogy a régebbi készülékek sorban múltak ki a keze alatt, de talán a használatát, azt, hogy vigyázni kell rá és nem felvágni vele megtanulta. Most neki "okos", érintőképernyős, vadi új, előfizetéses telefont hozott a jézuska. Szintén remegő kézzel bontogatta és azóta ki nem tette a kezéből, bár öccse még nem érte el a kiszabott korhatárt és nem tudnak csevegni rajta.
De visszatérve írásodra, nagyon igaz. Muszáj engedni az árnak, mégis folyton keresem/ kerestem az ellen és melletti érveket, miért vagy miért ne. Mert bár az eszem nekem is azt súgta, hogy felnőttem mobil nélkül, de igazából azt is tudom, hogy felpörgött a világ és valahol nekem is megnyugtatóbb úgy önállóan útnak engedni, hogy tudom elér, ha gond van, vagy akár fordítva én is elérem őt, hogy nyugodt lehessek. Mégis van aggódás is bennem még mindig, hogy jól döntöttünk-e.
Még egyszer nagyon Boldog Ünnepeket
Catty
most halt meg érintőképernyős cuki LG telefonomban az akku. fél év után. nem bír ki 12 óránál többet egy feltöltéssel, pedig nem is beszélek rajta. kellett nekem elcsábulni egy ilyen rakás szarra, és nem egy másik vacak Nokiát venni, azokban évekig kitart rendesen egy akku.
nálunk a suliba nem szabad mobilt hozni, gimiseknek sem. tudom, otthon már elkobozni sem szabad, ha valaki órán irkál :-( ha valakinek valami baja van, az irodából tud telefonálni, kölcsönkéri tanárét, vagy van az ebédlőben egy rendes igazi pénzbedobós.
nagyon veszélyesnek tartom ezt a trendet, hogy minden elavul egy év alatt, dobd el, vegyél másikat. telefont, embereket, akármit. és nagyon rossz 35 évesen azt érezni, hogy túl öreg vagyok én már ehhez a világhoz meg "bezzeg az én időmben".
Füles
Kedves Doris!
Nagyon jók ezek a készülékek, de ne felejtsd el, hogy jelentős adatforgalmat bonyolítanak le (net), ami a következő számlában egy csinos összegként szokott megjelenni.
Érdemes ellenőrizned, milyen adatcsomagban vagytok.
Mobilos
nekem nincs még iskolás korú gyerekem, így ez a téma nem érint. Látom előnyét és hátrányát is, szerintem ha felsős lesz a fiam, akkor majd kap, de valszeg egy egyszerűbb kártyásat, amin én el tudom érni, viszont nem csinál horribilis számlákat.
Én ezzel a cikizős dologgal úgy vagyok, hogy annyira nem tartom tragédiának. Ha nem a telefon, akkor más miatt cikiznék azt a gyereket. Pl. a ruhája színe, a haja stb. Akkor vegyek mindenből fullost? Szerintem ez lehetetlen!
Meg a gyerekek amúgy is ilyenek, engem pl. a szemüvegem miatt cikiztek, volt, akit a testalkata miatt stb. na és? túléltük, nem lett ettől egyikőnk sem lelki sérült. Sőt! ebből is tanultam, mert általában akik cikiztek másokat, azokkal én alapból nem barátkoztam. Akik nem, azokkal sokkal inkább és hát tudjuk, hogy melyik társaságban vannak az értelmesebb, értékesebb gyerekek, nyilván, hogy nem a cikizősben. Azaz már ekkor megtanultam azt, hogy kikkel érdemes barátkozni, kik azok, akik önmagukért szeretnek másokat, nem a hajam színéért vagy, hogy milyen ruha van éppen rajtam.
Hosszú távon, mai napig vannak ebből az időből olyan barátaim, akikkel ha találkozok az utcán, úgy el tudok beszélgetni, mintha tegnap váltunk volna el, egyszerűen jól kijövünk a másikkal, értjük egymást. Igaz szívű, jó emberekké váltak, akikre sok mindenben lehet számítani! Talán nem is baj, hogy Őket részben a cikizésemnek köszönhetem:-)
Catty: remélem, nálatok is jól teltek az ünnepek, köszi a jókívánságot! Úgy látszik, a Jézuska nálatok is hasonlóan gondolkodott :-)
Füles: Nagyon jó a rendszer nálatok, ha ez így van. Itt a legtöbb helyen ki kell kapcsolni iskolaidőben, de sokan még ezt is nehezményezik. Az ócska cuccok gyártásával amúgy is gerjesztik a "dobd el, van jobb" trendet, amit én is károsnak tartok. Már csak azért is, mert a legutóbbi mosógépemen még a festék sem volt megkopva, mikor kukára ítélték. Akkor mesélte a szerelő, hogy ezeket a gyártmányokat már egy évre kalibrálják. Ahogyan a telefonokat és egyebeket is.
Mobilos: Köszi, utánanéztem. Elég kicsi az előfizetés, és minden netes, emelt díjas hozzáférés le lett tiltva az első percben :-)
Jó a feltöltő kártya, de általában drágább a készülék és a percdíj is vele, mint előfizetéssel. Nagyon kicsi előfizetések vannak már, és a netes, pénzpörgetős dolgok lezárhatók.
Ági: Igazad van az emberek kiválasztásával, illetve a cikizéssel kapcsolatban. Én viszont azt gondolom, ha a jobb készülék nem drágább, akkor miért ne azt kapja. Biztos nem ez fogja a barátokat hozni, vagy vinni, inkább ad egyfajta jóérzést a gyereknek. A lényeg azonban az, hogy nincs iskoláskorú gyereked. Hidd el, annyi elve van az embernek, ami később felülíródik :-)
Most az jutott eszembe, mennyi napi harcot vívok a fiammal, hogy a pólóját húzza reggelente a nadrágjába, hisz hideg van. Egy napon elmondta, hogy a "vagányok" rendszeresen cikizik és nevetségessé teszik azokat, akik behúzott pólóval járnak. Ez gáz. Mit tegyünk? Húzz a póló alá trikót! Ááá, az sem jó. Azt még inkább kinevetik és megszégyenítik az osztály előtt. Hm. Tanul belőle a gyerek? Hát persze, de ettől még ott, akkor vacakul érzi magát.
én azt hiszem, h nem a nethasználat a gond az értékes készüléknél, hiszen azt meg tudja beszélni az ember a gyerekével. de sajna egy nem cikis készüléknél nagyobb az esély, h másoknak is megtetszik és akár el is akarják venni. elsős fiamnak 1900 ft-os készüléke van már vagy 2 éve. speciális eset a mienk, mert ő cukorbeteg és sajna az óvónénik többször elfelejtették a mérést. suliban ha délelőttös vagyok nem gond, de ha nem vagyunk vele, távirányítjuk mikor mérjen, mennyit egyen. most úgy gondolom, h nem fogunk belemenni a ciki-menő készülék kérdéskörbe, de mint angela is írta, az elvek felülíródnak nagyon könnyen.
Nálunk is ugyanaz a helyzet mint Kissniki-éknél.
Egyszerű, kártyás telefonja van a fiamnak. Amúgy nem lehet használni suliban telefont csak neki, mert mi is így oldjuk meg az inzulinozást.
Eddig még nem tapasztaltam ciki-menő telefon témát az iskolában. Nem lehet, hogy mindenből a legmenőbbet vegyem a gyerekemnek. Nem fogok beállni a sorba! Van amiből neki is menő cucca van. Pl táska és tolltartó. De könnyen lehet, hogy jövőre már ciki lesz. Pedig akkor is ezt kell használnia, hiszen nem egy évre vettem. Meg kell szoknia, hogy nem teljesülhet minden kívánsága.
Igen, az enyémeknek 1000 Ft- ba került a telefonjuk, és tökre örülök, hogy ehhez képest egy teljesen jó kis készülék :-) Sajnos felénk megy már ez a menőzés, amit mi nem tudunk és sok esetben nem is akarunk követni, mivel legfőképpen táska- ruha- telefon témakörben mennek ezek. Nem lehet győzni. Az iskolai cuccaik a lehető legegyszerűbbek, az öltözködésben sem tudjuk (és akarjuk) a menő fiúkat követni, így mikor telefont kezdtünk nézni, én nagyon örültem, hogy itt legalább nem kell egetverő költségbe verni magamat, ha egy kicsit jobbat szeretnék nekik adni. Annak meg pluszba örülök, hogy mennyi mindenre lesz jó azon kívül, amire alapból használják. Ami miatt viszont szörnyen aggódom, hogy ha elvesztik, vagy ellopják tőlük, akkor mindenki nagyon szomorú lesz. De ezt meg igyekszünk elkerülni. Azt gondolom, olyan ritkán van arra mód, hogy éppen azt és éppen olyat kapjanak, amire vágynak, és erre is annyira úgy gondoltak, mint lehetetlen álomra, hogy most aztán végtelen módon megbecsülik. Ma például tokocskákat kell varrnom a telefonokra, hogy nehogy egy karcolás is érje őket :-)
Az én telefonnal kapcsolatos dolgaimról regényt lehetne írni, de én is tíz évesen kaptam először, és szerintem pont akkor volt ott az ideje, előtte nem hiányzott. Aztán meg csak családi viták voltak belőle (elvált szülő szindróma, híváslista nézegetés, stb.), míg végül kaptam egy új telefont anyától. Két hónapot se élt, ellopták... a táskámból, az elvileg biztonságos iskolában (sajnos nem én voltam az első, akivel ez történt). Azóta lett feltöltőkártyás, én abból a szempontból jobban szeretem, hogy tudom, hogy pontosan mennyit telefonáltam, viszont abból a szempontból sokkal rosszabb, hogy rohangálni kell feltölteni, stb...
Öcsémnek van egy ideje telefonja (jobban mondva tavaly karácsonyra én szorgalmaztam, hogy legyen, ő akkor töltötte be a tizenegyet), de az talán nem volt olyan jó ötlet. Ugyanis épphogy visszaszereztük az osztálykirándulás színhelyéről (ottmaradt), két hétre rá megint elhagyta, azóta meg sincs (és ezek nem az első alkalmak). Úgyhogy most néma csönd, szülői szigor van ebben a tekintetben. Csak sajnos a hátránya, hogy azóta nekem is sokszor szükségem lett volna, arra, hogy elérjem, de túléljük, talán majd eljön az ideje, hogy tud vigyázni rá.
Idővel felnő a feladathoz. Nekem Nagyfiam még soha nem hagyta el két év alatt a telefonját, így remélem, ost sem fogja. Éppen így bízom Ákosban. Őrá végképp nem jellemző, hogy elveszítsen dolgokat. A lopással meg nem tudok mit tenni.
Családi viták a telefon miatt: Remélem, soha nem kell majd a gyerekeim telefonját nézegetni. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy kikutassam a híváslistájukat vagy az sms- eiket. Persze az embernek vannak elvei, amik aztán felülíródhatnak.
Igen, csak nem tudom, mikor jön el (még én is gyakran elhagyom a dolgokat... bár már ritkábban, mert megtanultam, hogy védekezhetek a feledékenység ellen). De majdcsak eljön az idő, amikor ő is megtanulja.
(A családi vita pedig kifejezetten olyan dolog volt, hogy a szüleim vitája az én telefonomon keresve bizonyítékokat.)
az olyan típusú gyerekek, mint az öcséd, később képesek a dolgaikra figyelni. Ez az egyik elsődleges tünete az idegrendszeri fejletlenségnek, hogy képtelen a külsejére és a holmijára figyelni. És lehet, hogy soha nem múlik el :-( Én pl. a mai napig szétszórtabb vagyok az átlagnál.
Megjegyzés küldése