2010. december 8., szerda

Hogyan szeretnék tanulni? Iskola a diák szemével




Nos, mi a véleményetek? 



16 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

egy anya írta...

Minden egyes szavával egyet értek. :)

nanny írta...

Jó lenne védeni a mundér becsületét, s azt mondani, ez nem így van, de az meg úgy van, de az igazság az, hogy bizony így van, az meg nem úgy van.

Betti írta...

Bárcsak lenne aktívtáblánk! A csoportmunka tényleg izgalmasabb (nekem is, hogy kit kivel célszerű egy csoportba tenni :)) A rengeteg tanfolyam viszont nem mindenki számára elérhető, pedig van néhány , ami érdekel.
Angéla írtam emailt.

Angela írta...

Nem kaptam még semmit. Vajon hová írtad?

kissniki írta...

pár éve engem is tanított pusztai éva. rengeteg gyakorlati tanácsa van, nagyon lelkes, lekiismeretes szakember. aki esetleg még nem ismeri az oldalát, érdemes böngészni rajta:
http://tanulasmodszertan.hu/
angela, továbbra is nagyon jó az oldal, rengeteget tanulok belőle, köszi!
osztályommal készülünk az első lapbook-unkra, a háziállatok téma összefoglalása lesz (2.o.). nagyon lelkesen gyűjtik a gyerekek az anyagot, már igazi strucctojást is hozott az egyik kisfiú :) főleg az lelkesíti őket, h most ez lesz a témazárójuk, nem írunk felmérőt, hanem csapatmunkában fogják elkészíteni a lapbook-ot.

Névtelen írta...

A tábla:
http://hvg.hu/Tudomany/20090302_videojatek_wii_digitalis_interaktiv_tabla

Betti írta...

Mi lehet a gond? Most ellenőriztem a címet, csomorika.a@gmail.com, erre küldtem (állítólag). Küldenél egy üzit nekem (brkity@freemail.hu),hogy arra válaszolhassak?

Angela írta...

Betti: Az, hogy spam lett belőle. Megvan, nézem!

kissniki: Beleborzongok, mikor ezt olvasom, annyira örülök. Pontosan ilyen pedagógusok tudnak hatékonyan működni, amilyen te vagy. Gratulálok Niki, és köszönet a szülők nevében is azért, hogy nyitott vagy és fontosnak tartod ezeket a dolgokat. :-)
Milyen érdekes, hogy a tanulásmódszertan oldalt szoktam nézni, de a videót és az oldalt nem kapcsoltam össze. :-)

Névtelen írta...

Nekem van aktívtáblám, nem szeretjük. A mágneses fehértábla verhetetlen. Mégpedig azért, mert egyszerre ott ügyködhet 3-4-5 gyerek, csoportmunka, verseny, akármi. Az aktívtáblánál meg max 2 toll, és sokkal kisebb, ettől lassabb az egész, nem lehet pörgetni az órát, illetve a fele gyerek halálra sértődik, hogy ő miért nem jöhetett játszani / írni / kattintani. Ráadásul sötét kell hozzá és világító nagy monitor az egész, nem egészséges. Nem ér annyit, mint ami irtózat pénzbe került, de mivel nagy marketinglehetőség van benne, ez lett, aztán az internet meg döcög, és olykor könyörögni kell a nyomtatóba való papírért és egyéb alapdolgokért, mert ja arra már nincs. De az aktívtábla milyen jól mutat a reklámjainkban. (magániskola.)
Ami nagy ugrás volt előre, az még az aktívtábla előtt történt nálunk: a projektor és az internet. Ebben minden kolléga egybehangzóan egyetért.... Akármit kérdeztek a gyerekek, hogy mittomén, nehogymár tojásból jönnek a kígyók, tényleg? Csak odaugrasz a géphez, youtube, egy perc múlva jön ki a kígyó a tojásból. Nem tudja senki, milyen állat az a marabu? Google. Rengeteg online oktató játék, vagy a szgépről rajzfilmek (angolul irtózatos mennyiségű, nagyon jó minőségű játék és rajzfilm van az olvasástanításhoz pl). Beszkennelt mesekönyvek, amik nagy méretben szépen érvényesülnek, és együtt olvassuk őket először. Diavetítés az osztálykirándulásról. Hatalmas különbség volt, amikor újraírtam a hatévesek egész tanmenetét a projektort figyelembe véve. Az iszonyúan fontos aktívtáblánál is, projektonál is, hogy nem szabad túlzásba vinni, mert utána sokkal nehezebben köti le őket egy szimpla olvasókönyv, szóbeli mese, fejben összeadás, akármi, ami nem borzasztóan látványos, de mégis a mindennapi munka része. Ha rajtam múlna, minden iskolai osztályban lenne egy számítógép internettel és projektor. Aztán majd ha Magyarország a kelet Svájca, akkor jöhetnek az aktívtáblák.
Füles

Névtelen írta...

Nekem van aktívtáblám, nem szeretjük. A mágneses fehértábla verhetetlen. Mégpedig azért, mert egyszerre ott ügyködhet 3-4-5 gyerek, csoportmunka, verseny, akármi. Az aktívtáblánál meg max 2 toll, és sokkal kisebb, ettől lassabb az egész, nem lehet pörgetni az órát, illetve a fele gyerek halálra sértődik, hogy ő miért nem jöhetett játszani / írni / kattintani. Ráadásul sötét kell hozzá és világító nagy monitor az egész, nem tesz jót szemnek. Rengetegbe került, sokkal jobban el lehetett volna költeni azt a pénzt....
Ami nagy ugrás volt előre, az még az aktívtábla előtt történt nálunk: a projektor és az internet. Ebben minden kolléga egybehangzóan egyetért.... Akármit kérdeztek a gyerekek, hogy mittomén, nehogymár tojásból jönnek a kígyók, tényleg? Csak odaugrasz a géphez, youtube, egy perc múlva jön ki a kígyó a tojásból. Nem tudja senki, milyen állat az a marabu? Google. Rengeteg online oktató játék, vagy a szgépről rajzfilmek (angolul irtózatos mennyiségű, nagyon jó minőségű játék és rajzfilm van az olvasástanításhoz pl). Beszkennelt mesekönyvek, amik nagy méretben szépen érvényesülnek, és együtt olvassuk őket először. Diavetítés az osztálykirándulásról. Hatalmas különbség volt, amikor újraírtam a hatévesek egész tanmenetét a projektort figyelembe véve. Az iszonyúan fontos aktívtáblánál is, projektonál is, hogy nem szabad túlzásba vinni, mert utána sokkal nehezebben köti le őket egy szimpla olvasókönyv, szóbeli mese, fejben összeadás, akármi, ami nem borzasztóan látványos, de mégis a mindennapi munka része. Ha rajtam múlna, minden iskolai osztályban lenne egy számítógép internettel és projektor. Aztán majd ha Magyarország a kelet Svájca, akkor jöhetnek az aktívtáblák.
Füles

Névtelen írta...

grrrrr, először hibaüzenet, aztán újra kellett copypaste, de átírtam közben kicsit :-(
Füles

nanny írta...

Azt gondolom a módszertani vitáknak soha nem lesz vége. Szerintem jó módszer az, ami eredményre vezet.Önmagában jó módszer nincs, nagymértékben befolyásolja a tanár, a tanítvány személyisége, a körülmények, stb. stb.Az arány, a mérték... Azért én elkötelezettje vagyok 1-2-nek. MOZGÁS!
Ui. az én emailem is spam áldozata lett?

Névtelen írta...

én is írtam egy emailt nov 29-én, nem feltétlen válaszra várva, hanem inkább komment helyett, csak nem nyilvánosan. nem választ reklamálok, de lehet, hogy ez is eltűnt a spamek között :-)
Füles

Angela írta...

Füles: Nagyon tetszik, ahogy csinálod! De miért azok olvassák ezt az oldalt, akik amúgy is mindent megtesznek a gyerekekért??? Ettől úgy érzem, tiszta szélmalomharc az egész küszködés.

Leveled láttam, hamarost írok- élni sincs időm, bocsássatok meg.

Nanny: Jött tőled már levél, de egy ideje semmi.

Azt gondolom a módszertani vitákról, amit te is. Gyerekek közt élő emberek írják ezeket. Olyanok, akik meghallgatják és figyelik a kölyköket, és meglátják, mivel érhetnek célt. És amikor már elmegy egy tanár továbbképzésre, akkor legalább próbálja ki azt, amit ott tanult. Alkalmazza a drámát, a mozgást, a csoportos tanítást, mindent, amit elmondanak. Próbálkozzon, hogy mi válik be. Nem kell 30 éven át ugyanúgy csinálni mindent!

Névtelen írta...

Angela, most valószínűleg ki fogsz akadni rám, ha ezt mondom a messzeségből, de.... én megértem azokat, akik a vacak fizetésért nem érzik úgy, hogy kétszerannyi időt, energiát, érzelmet kellene beletenni a munkába, ami "amúgy is működik". Olyan szinten legalábbis igen, ami a fizetés alapján elvárható.
Ha nekem családos, harmincas pedagógusként az lenne a gondom, hogy odaérek-e túlórázni, hogy látom-e valaha a gyerekeimet, vagy mit teszek az asztalra a hónap végén (nem nézek ki magamból egy rendesen kereső férjet), akkor igencsak harmadrangú lenne, mi történik az osztályomban. Nem mindenki olyan erős, mnint te, hogy elmegy, és keres valami mást, megkapaszkodik valahogy a semmiben, vagy másik lehetőség, nincs benne annyi tűz,hogy csakazértis nagyon jól akarja csinálni.
Mondjuk arra nekem sincs mentségem, ha valaki rendszeresen megaláz, bántalmaz stb gyerekeket. Amikor tanítani kezdtem, egy érettségiző osztályt kaptam azonnal (nem óvónő vagy tanítónő vagyok eredetileg, sajnos ezt soha nem tanultam iskolában, csak magamtól), szóval ott volt az osztályom, kb semmit se tudtak és rettegtek tőlem - tizennyolc évesen! én voltam ugye 23. Az előző tanáruk egy alkoholista agresszív állat volt (nő!!), aki csak azért lépett le végre, mert terhes lett!! Na az ilyesmire tényleg nem tudok kifogást találni. (Nagyon jó év lett egyébként, halálra dolgoztuk magunkat mind, és akkoriban nem érdekelt a fizetés, csak zsebpénznek kellett.)

Szóval nekem nem ment volna hosszútávon ez az egész, mert nem olyan az egyéniségem, ha ott maradtam volna, mára már ledarál a rendszer szerintem, érzelmileg teljesen. Nemcsak a fizetés miatt.... az egész ahogy van, egyre rosszabbul hangzik. (Már 4 éve nem voltam Európában, asszem 7 vagy 8 éve magyar iskolában sem, úgyhogy csak blogokra hagyatkozom tulajdonképp, mikor beszélek....)

Nagyon tisztelek mindenkit, aki ott van, és lehetetlennek hangzó körülmények között is tanulni akar, sokat készülni, igazán odafigyelni a gyerekekre, és nem akar egyre több és több kompromisszumba belemenni saját maga elvárásaival szemben, csak hog könnyebb legyen.

bocs, h ilyen sokat szövegelek :-( tudom, hogy nem kéne.
Füles

Angela írta...

De, ez jó, hogy szövegelsz. Mindenben igazad van. Én tudom, hogy egy idealista vagyok, meg tisztára utópia, amire vágyok, de valahol mégis az idealisták álmai mozdítanak előre dolgokat. Nagyon jól mondod, hogy bedarálna a rendszer, ahogy valószínűleg engem is. De én itt vagyok kint, ezért van erőm és egy másik látásmódom. Az ideális világban a tanárokat megfizetnék, ám elgondolkodnék azért azon, hogy akkor vajon nagyságrendekkel megnőne a lelkesedésük? Nem vagyok abban olyan biztos, hogy ez csak pénzen múlik. Ezek belső késztetések, lelkiismeret, tartás is. Nemcsak pénz. De igaz: fizessék meg, képezzék ki, tegyék az életét viszonylag biztonságossá, és lássuk akkor, mi lesz. Mindaz, amit írok, nem akar lehúzás lenni, mert tudom a dolgok hátterét, mindössze gondolkodás. A Hajnal Miklós olyan szépen mondta: Mutassuk meg a tanároknak, miért jó nekik, ha változnak. Hát hiszen a problémáikat 50%- ban a gyerekek okozzák!!! Mutasd meg, hogy tudja ezt elkerülni. Mikor tanítottam, volt egy rakás problémám, például egy pár évig szörnyen magányos voltam, és rohantam be dolgozni, mert annyi szeretet jött felém a gyerekeimtől, hogy az éltetett. Akkor olyan szörnyű ez a tanítás? Nem lehetne ez örömtelibb? De, lehetne, viszont a felnőttnek könnyebb új utat keresni. A gyerek csak gyerek.