2011. augusztus 29., hétfő

Célzottan

Olvasom a híreket. Az egyik helyen 2 éves kutyát ajándékoznának el, mert jön a családba a kisbaba és olyan kutyát akarnak, amelyik együtt nő fel a gyerekkel. Kisbaba jön, kutya mehet. 2 évig szerették, mit akarhat még?

A másik cikk a 3 éves kislányról szól, akit beadtak egy idegen házba. Az anyuka életébe új szerelem jött, a gyerek nem fért bele a közös jövőbe. Még csak okosságot sem tudok írni. Ítélkezni meg eszemben sincs. Aki ilyet csinál, nyilván nem jókedvében teszi. A kutyát még csak felfogom. Ismerek én is olyan embereket, akik, miután befejezték a házépítést, lecserélték a kis tacskót egy mutatós vizslára. Jobban mutatott a kertben. Elegánsabban. Nem viccelek, nekem mesélte a feleség. Azóta nem beszélünk. Ma sem érti, miért. Attól ugyan nem félek, hogy a gonoszság fertőz, de nincs szükségem ilyen társaságra. Ja, benzint azért nem pazaroltak, a szomszédjuknak ajándékozták el a kiskutyát, miután szépen, tagoltan elmagyarázták neki, hogy ezentúl a kerítés másik oldalán lakik, ne is sírjon hetekig, itt már nincs helye, beláthatja, mindenkinek jobb így.

Biztosan olvastátok, hogy a szerencsétlen nő órákig bújkált a ház előtt a bokorban és figyelte, mi történik a gyerekkel. Mi játszódhatott le benne? Örült, gondolom, hogy talál egy helyet, ahol biztonságban tudhatja a kislányt, ahol enni, inni adnak neki.

A nagyfiam annyi idős, mint ez az anyuka. 22 éves. Két egyetemet végez egyszerre, mellette 2 munkahelye van. És nagyon messze van még a felnőtt, felelősségteljes gondolkodástól. Terelni kell, meghallgatni, odafigyelni, segíteni. Annak a 22 éves lánynak ki segített vajon? Hány embert kellene összehívni, kikérdezni, felelősségre vonni, akik mind odatették a maguk kis szeletét, hogy ez a lány idejusson..Nem figyelünk a gyerekeinkre, idegesítenek bennünket az idősek, menekülünk a betegek elől .. a bizalom, felelősség, tisztelet szavak helyett csak a "celeb, Dubai, Való Világ" a szókincsünk.

Más. Valahogy mégis úgy érzem, ide tartozik. Péntek este a nagyfiam 2 barátjával az utca végén pincebulizott. Már nem voltak szomjasak, amikor elindultak gyalog a városközpontba, úgy éjjel 1 körül. Mi is hallottuk őket, úgy 30 másodpercre, amíg elhaladtak a ház előtt. Hangosan nevetgélve vonultak hárman, amikor itt a keresztutcában az egyik lakó a kapuban várta őket és fenyegetőzni kezdett rendőrrel, börtönnel . Nem kért, nem mondta, hogy a kutya beteg, a nagymama alszik, stb. Ordított. Arról, hogy hogy fogja ő ezt megtorolni. Nyilván a fiatal srácoknak sem kellett több, válaszoltak. Kétségem sincs, hogy bunkók, parasztok és idegesítőek voltak. De nem álltak meg, mentek tovább. Akkor álltak csak meg, amikor a hátuk mögött lövés dörrent. LÖVÉS. Azt majd a rendőrség kideríti, vízipisztolyból lőtt-e a tanár úr ( persze, pedagógiai főiskolán tanít), gyanúm az, az nem durrant volna ekkorát. Hát mérges volt, na. Elintézte a dolgot, na. Vele ugyan ne szórakozzon senki, na. Vagy, ha igen, számítson rá, hogy rálő. Vagy a levegőbe. Csak úgy pedagógiai célzattal.
El is érte a célját. A fiúk megijedtek. Meg mi, szülők is. Őt megijeszteni a rendőrség dolga.

7 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

szi írta...

Úristen! Rájuk lött?! A vizipisztoly nem dörren. Ez a történet kiborított.

Krisztina írta...

Még olvasni is hátborzongató volt. És csodálkozik az én MÉG kisfiam - bár ő a nagyobbik a családban (11 éves lesz), hogy milyen nehezen engedem ki nap mint nap az utcára bicajozni. Igaz, ez csak egy csendes kisváros, csendes utcája, de akkor is.

A kislányát otthagyó anyukának nincs mentsége. Tudtommal együtt laktak a nagyszülőkkel. Akkor meg - már bocsánat - ha annyira viszket neki, és a gyerek ehhez felesleges - akkor hagyja ott a nagyinál, de nem az utcán. Igen, elítélem.

A kutyás történeteket is, mert az emberek lassan tényleg nem tisztelnek semmit és senkit :(

Gabi írta...

A rendőröknek azt mondta jegyzőkönyvbe, hogy a fiúk rugdosták a kerítését és idegesítették a kutyáját. Nincs is kutyája:(
Meg, hogy petárdát durrantott..gondolom, görögtűz és tűzijáték is lett volna..

Névtelen írta...

Tisztelni kellene egymást. Mindenkinek.

Bergamott írta...

Az anyukának nincs mentsége szerintem sem.

Aki eldob olyan élőlény, akiért egyszer felelősséget vállalt arra többet nem szabadna senkit/semmit bízni. Egyébként ha jól értem annyi mentsége a kutyás nőnek csak van, hogy valakire bízta és nem az utcára tette.

Aki lövöldözik azt meg be kellene zárni.

A részeg fiúknak tette se, olyan semmiség, mint ahogy feltünteted a 30 másodperccel, mert nyílt utcán ne dajdajozzon senki.

Gabi írta...

Nem dajdajoztak. Ez kertváros és a hőségben éjjel mindenki kereszthuzatot csinál, hogy lehűljön a lakás. Így, ha valaki elmegy a ház előtt, még a lépteit is tisztán hallod.Fejenként kb. 2 sört ittak ( az egyik srác apukája velük volt a pincében).Hangosan beszéltek és vihorásztak, ami bármelyikünkkel előfordult huszonévesen. Ha részegek lettek volna, a rendőrök biztos máshogy tárgyalnak velük.
De szerintem azt sem kell lövésekkel ijesztgetni, aki négykézláb mászkál.

Bergamott írta...

Értem. A nem szomjas nekem a részeget jelenti, akkor ez vezetett félre.

Ahogy írtam is, azonnal be kellett volna zárni, aki lövöldözik, mert semmi nem jogosítja fel, hogy más életét kénye kedve szerint veszélyeztesse. Aki egyszer talált okot lőni, az máskor is fog.