2011. január 14., péntek

A szorongás tünetei a gyerekeknél


És igen.
A legjobbkor érkezett el a holnapi utolsó nap az iskolában.
A legjobbkor.
Akárhogy keresem, nem találom azt a posztot, ahol arról írtam, milyen ún. másodlagos tüneteket produkálhat az iskolai sikertelenség, ezért most kénytelen vagyok :-) újra elővenni.  De nem baj, mert szeretem ezt a témát és nem lehet róla eleget beszélni.
A gyerekek különféle stratégiákat dolgoznak ki arra, hogy valahogy átvészeljék a nehéz helyzeteket, illetve elégtételt vegyenek az őket ért sérelemért (mondjuk, ha nyilvánosan lehülyézik őket- ez most sajnos ismét aktuálissá vált nálunk :-( ).

A stratégiák a kövekezők lehetnek:

- Visszahúzódó, gátolt viselkedés:
A gyerek falat épít maga köré, hogy így védekezzen a kudarcok ellen. Nem kommunikál, csak annyit, ami a feltétlen szükséges.

(Bobinál így kezdődött a tünetek széles tárháza. Ez volt a hallgatás, a süketnek tettetés, amit az iskolában rendszeresen alkalmazott).

- Bohóckodás: 
Ez ócska jópofáskodás, ami általában a grimaszoláson és egyéb idétlenkedésen nem jut túl. Nagyon- nagyon veszélyes, ugyanis az olcsó sikerek könnyen "beleragaszthatják" a gyereket a társaság kismajma szerepbe. Ezekből a gyerekekből lesznek később azok a vacak poénokat elsütögető felnőttek, akik megölik a jó hangulatot a favicceikkel és a vihogásukkal. 

(Mostanra eljutottunk ide :-(. Éppen olyan észrevétlenül gyalogolt bele a fiam, ahogy annak idején a körömrágása kialakult. Két hete arról számolt be a tanárnő, hogy hurrá, a gyerek oldódik, mintha játszana is, sőt, már vele is kommunikált. Javultak az eredményei,aztán most a félévi hajtás miatt kicsit visszaesett, hisz állandóan fáradt. Mostanra pedig kialakult nála, hogy szíre- szóra idétlen grimaszokat és mozdulatokat csinál. Kérdeztem, ez csinálod a suliban is? Hát persze! De miért? Mert nevetnek a többiek. 
Te jó ég! Magyarázd már el neki, hogy nem vele, hanem rajta nevetnek! Nem érti. Végre nevetnek és ennek ő a kiváltója, akinek eddig a nevét sem tudták!
Nagyon el vagyok kenődve. Csak abban bízok, hogy mikor kijön majd az iskolából, akkor elmúlnak ezek  szorongásos tünetei.)

- Túlzott engedelmesség: 
Ezek a gyerekek is éppen úgy együttérzésre méltóak, ahogyan a többiek, mert az akaratukat mostanra elveszítették és mindenkinek a kedvére akarnak tenni. Nagy veszélyben vannak "rossz társaság" ügyében.

- Nyafogás: 
Ez egyfajta lelki agresszió. Ha megfigyeled a nyafogós gyereket, rájöhetsz, hogy az igazi nyafogó tökéletesen kikísérletezi azt a hangsúlyt és hangmagasságot, amitől tutira a falra mászol.

- Túlzott, nem adekvát érzelmi reakciók
Ez az a helyzet, mikor egészen apró dolgokra is kitöréssel, hisztivel, sírással reagál a srác. Szintén nehezen tolerálható viselkedés, mert az embert megdöbbenti, megriasztja és dühíti, hisz mindig azt érzed, eltúlozza a gyerek a dolgokat.

- Ellenállás: 
Általában azoknál a gyerekeknél jelentkezik, akiket túl sokat gyakoroltatnak, olvastatnak, íratnak. Végül nem bírják és szembeszállnak.Vagy határozottan nemet mondanak, de vannak csendes ellenállók, akik látszólag együttműködnek veled, mégis percenként elejtik a ceruzát, vagy pisilni, kakilni, inni kell nekik. MOST AZONNAL! Látnunk kell, hogy mi van a háttérben. Nem dac, csak halálos kimerültség.

(Másik ok, amiért nagyon várom a jövő hetet. Iszonyatos nyomás, mikor este a fáradt gyerekemmel kell kijavítani az aznapi nemtommiket, meg megoldani (csak azt az öt példát) a matek házit és tudni, hogy már így sem fog se játszani, se pihenni, ettől függetlenül meg fogják róni, amiért nem gyakorolt még külön. Ő ellenáll, s nekem kényszerítenem kell, hogy másnap ne szégyenítsék meg. 
Ezennel ünnepélyesen fogadom, hogy semmilyen körülmények között nem fogom kínozni, amikor már fáradt )
/Felfedeztem egyébként, hogyan lehet figyelemzavaros gyerekkel hatékonyan olvasni, ám erről majd legközelebb/.

- Testi tünetek:
Minden pszichoszomatikus tünet (hasfájás, fejfájás, tikkek, gyakori betegségek /én ovis koromban 3- szor produkáltam a rózsahimlő tüneteit/ ide tartozik. Ide sorolom a körömrágást (de még mennyire ide sorolom! Útálatos körömrágás!), és az ujjak ropogtatását is. 
Természetesen nem produkálják a gyerekek mindegyik tünetet egyszerre, viszont én azt látom, hogy ha egy tünet elmegy, jön helyette másik. A szorongás nem múlik el csak úgy, de a tüneteket legyőzheti a gyerek. Ilyenkor van egy kis nyugalom, de hamarosan jön valami más. Csak akkor javul ténylegesen a helyzet, ha a szorongás tűnik el.

Hétvégén tortát sütök, mert ünneplünk. Hurrá, vége van!
Tudom, hogy nehéz lesz megoldani (nekem), hogy minden szinten helyt tudjak állni, hisz a munkámat nem adom fel, egyszerűen  átszervezem az életemet, hogy az  otthoni tanulás megvalósulhasson, és nagyon könnyű lesz (nekem), hogy végre elmondhatom majd: Én minden tőlem telhetőt megtettem (megteszek) a fiamért. Azt gondolom, csak akkor tud az ember igazán mélyen elfogadni bizonyos helyzeteket, ha tudja, minden tőle telhetőt megtett egy jobb világért. Ha nem tennék semmit, ha hagynám és reménykednék, hogy lesz majd jobb a helyzet, és végül mégsem lenne, azt nem tudnám magamnak megbocsátani.

Emlékszem arra, mikor Kulcsár Mihályné, aki a mozgásterápiát tanította nekem, elérzékenyült, miközben arról mesélt, hogy annak idején, több, mint 30 éve az akkor még óvodás legidősebb fiát addig stresszelte az intézményi elvárásoknak engedve, míg a gyerek nagyon- nagyon súlyos testi tüneteket kezdett produkálni. Még mindig fájt neki, mikor elmesélte és lelkifurdalást érzett, pedig azóta bocsánatot kért a gyerekétől. Akkor én is elérzékenyültem azon, hogy ennyire sokat ad magából, hogy közel enged minket az érzéseihez, és az is eszembe jutott, hogy soha nem akarok majd azért sírni, mert valami olyat elmulasztok, vagy elrontok, vagy nem teszek meg a gyerekemért, ami módomban áll. 
Most én is kiadom magam, ahogy Pannika nem szégyellte a könnyeit. Írok a fiamról és néha azt gondolom, te jó ég, vajon mit gondolhattok ti, milyen gyerek Bobi? Nem hinnétek el. Normális helyzetben teljesen normális, szórakoztató és intelligens kisfiú. Ha nem olvasnátok ezt itt, akkor nem is hinnétek róla, mennyi mindenen van már túl. Éppen ezért azt kell gondolnom, hogy nem ő, hanem a helyzet az abnormális, ami ezt teszi vele.


15 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

KAnya írta...

Széééép! Az egész story. Hajrá nektek!!!

Sárosdi Virág írta...

Angéla, holnap nálunk is torta lesz ám! :)))

Névtelen írta...

Az összes tünetet produkálja a fiam:(((((((((((((((

Bartos Erika írta...

Jaj de jól összeszedted! Nagyon bízom benne, hogy miattam, a tanításom, nevelésem miatt talán nem sokan szoronganak, de nagy kérdés számomra, hogy a sutyiban a gyerekek egymáson ejtett sebeit, hogyan lehet orvosolni, nyomon követni, megtudni. Nagy szerencsém van, mert a szülőkkel folyamatosan kapcsolatban vagyok és kicsit súgnak, ha megy a háttérbe csúfolódás, piszkálódás. Most éppen ment egy... folyamatosan... szóltam egyszer, szóltam kétszer, megbeszéltem egyszer, megbeszéltem kétszer. Utána mivel akit csúfoltak külleméért (duci) sokkal jobb kondiban van, aki csúfolt kis "micsurin", a terem közepére húztam egy szivacsszőnyeget, cipő le, és le kellett meccsezni birkózásban. Rövid menet volt, pont annyit gyúrtak rajta, amennyit érdemelt. Két napja nem hallottam, hogy csúfolta volna a fiút. Persze ezt a módszert minden hivatalos helyen megvetnék! Tudnotok kell, van amikor hiába szólsz, süket a fül, hiába írsz be figyelmeztetőt, intőt ezt-azt (én egyébként, ha kell hivatalból megteszem, de az eszköztáramban leghátul kullog), muszáj a tettek mezejére lépni... Köszönöm ezt az összeszedett, elgondolkodtató bejegyzést! Erika

Bartos Erika írta...

Kicsit félre érthető volt talán: nem megverte a fiú. Szabályos birkózó meccs volt, én voltam a bíró, csak szabályos fogásokkal szabadott földre vinni, ütni tilos! Nehogy valaki félre értse, hogy bántalmaztatom egymással a gyerekeket, mert én visszaadatni nem szoktam! Az a keresztény gondolkodással teljesen ellentétes!!! Csak megmutattam a csúfolódónak, hogy nem jól méri fel az erőviszonyokat! A mérkőzés kézfogással zárult! Erika

bringa írta...

Most én is elsírtam magam: emlékszem, hogy a nagyfiamat 3.-ban mintha befogadták volna az osztálytársai: boldogan újságolta, hogy ő az osztály majma! :((
Ez volt a következő lépcső a falépítés után.
Nagyon, nagyon szuper a bejegyzés, Angéla.

Angela írta...

Kanya: Köszönjük!

Virág: Azt én mindjárt gondoltam, hogy tortáztok :-)

névtelen: :-(

Erika: Nem nagyon értem ezt a birkóztatást, de ha neked bevált, akkor hurrá. Emlékszem rá, mikor egyszer harmadikban volt egy kisfiam, aki ilyen sumákban verekedős, beszólogatós stílust vett föl. Én, mint anarchista egy egész délelőttöt rászántam, hogy megbeszéljük. Attila mondta el először, hogy mik a problémái az osztállyal. Akármilyen undok volt, de ő mégiscsak egyedül volt. Senki nem szólhatott bele én pedig kérdésekkel segítettem. Utána elmondták a többiek, hogy nekik mi a bajuk a sráccal. Ő sem szólhatott bele, majd utána reagálhatott a vádakra. Kiderült, hogy azért undok, mert magányos, és azért magányos, mert undok. Kidolgoztunk egy projektet Attila beépítésére. Felelősök voltak, akik figyeltek, hogy legyen kivel játszania és akik figyelmeztették, ha rossz irányba kezdett változni. Megcsinálták a gyerekek! Ehhez tudni kell, hogy egy nagyon összetartó és szeretetteli közösség volt az övék.

bringa: Szomorú vagyok. Nehéz szembesülni, mikor az ember leírva látja, mi miért történt ekkor vagy akkor.

Angela írta...

Erika: Jól értem, hogy a nagydarab srác legyűrte a kis micsurint? Ez biztos, hogy azt érte el, amit akartál? Az jutott eszembe, hogy hasonló helyzetben én leballagtam volna a küzdőtérről és azt mondom: Na, persze, a nagy "dagadt" jó hogy legyőzött. Aztán persze hallgatnék, hogy a tanárnéni nehogy legközelebb is rám uszítsa, de nem biztos, hogy ettől kezdve elfogadnám ezt a másik fiút (aki ráadásul még nyilvánosan jól meg is gyürkészett. :-)Én már csak ilyen "gyerekes" lázadó vagyok

Bartos Erika írta...

Az én kisfiamat nem piszkálta senki, sőt vannak barátai. Csak valami miatt néha rászáll valakire, valakinek a gyenge pontjára. Most éppen a duci volt a célpont. Úgy éreztem a megbeszélés nem vitt eredményre. Mindenki elmondta, hogy milyen a kisfiú, amikor ilyen. Ő is elmondhatta.... de, ő más gyerekek nevét sorolta inkább. De a Laci is, de a Mari is, de a Karcsi is. Bízom benne, hogy helyre állt a rend. A duci fiú önbizalma is helyre állt (rendszeresen sírt és nem akart iskolába jönni, mert természetesen ezek a csúfolódások soha nem akkor történtek, amikor felnőtt hallhatta, csak a gyerekek elbeszéléseiből lehetett összerakni!) és a másik is megtanulta (remélem), hogy ha piszkál másokat, annak következménye is lehet. Ne gondolj nagy legyűrésre, egészséges fiúk között ennél rendesebb küzdelem szokott zajlani egy focilabdáért! :o) Nagyon nehéz egyébként! Szeretném tudni, hogy mindenki felhőtlenül, elégedett légkörben és biztonságban érzi magát a közösségünkben, de tudom, hogy ez nem igaz! Azért az esetleges lelki sérülések feldolgozása és feldolgoztatása is hozzátartozik a mindennapokhoz! Hiszen mi felnőttek mindig harmóniában vagyunk vagy voltunk önmagunkkal és a közösségünkkel? Nagyon nehéz. Törekszem, de nem mindig sikerült tudom, mert nem vagyunk hibátlanok! Erika

Bartos Erika írta...

Egy fontos dolgot nem írtam, csak mi hárman vettünk részt a birkózáson. Senki nem látta és nem tudta. A duci okosságát és bölcsességét mutatja, hogy ennyi neki elég volt. Nem kérkedett vele!

Gabi írta...

Összeszedtem néhány infót, a szorongásos tünetek enyhítésében segíthetnek:
1. Csokoládé
A csoki rosszkedvűző hatását számtalan tudományos kísérlettel alátámasztották már a szakértők. Fogyasztásával serkentheted szervezet endorfin termelését. Ezt a vegyületet a köznyelvben boldogsághormonként is szokták említeni, hiszen a hangulatért felel.
2. A gondok kiáztatása
A forró fürdő a feszültség oldásának egyik legkellemesebb és leghatékonyabb módja. Adj egy kevés levendulaolajat a fürdővízbe – ezt a nagyszerű gyógynövényt már kétezer éve használják nyugtatóként. Ha nincs időd rá, hogy egy hosszú, forró fürdőt vegyél, kenj pár csepp levendulaolajat a halántékodra és a homlokodra, és pár percig maradj ülve.
3. Az álmatlanság régi ellenszere, a langyos tej napközben is alkalmazható nyugtatóként. A tej egy triptofán nevű aminosavat tartalmaz, mely a boldogságérzetet kiváltó agyi vegyület, a szerotonin termelésében vesz részt. A tejen kívül még a banán és a pulykahús is sok triptofánt tartalmaz.
4. Gyorsítás és lassítás
A mozgás nagyszerű szorongásoldó módszer. Egy gyors harminc perces séta, vagy más aerob – fokozott oxigén-felhasználással járó – tréning serkenti az endorfinok termelését. Ez a hormon képes arra, hogy csillapítsa a fájdalmat, és oldja a szorongást. Ezen kívül tanácsos beiktatni mindennap legalább 15 perc lazítást. Meditálj, imádkozz, kertészkedj, vagy gyönyörködj az aranyhalaidban. Egyszóval tégy bármit, ami egy kicsit is kikapcsol, és úgy érzed, nyugtatólag hat az idegeidre.
5. Természetes szorongásgátlók
A macskagyökeret nem annyira az illatáért értékelik, sokkal inkább azért, mert hatékony nyugtató.
Szedj naponta B-vitamin-komplexet. A B-vitaminok természetes stresszoldók – a hangulatjavító szerotonin termeléséhez például B6-vitaminra van szükség. Ne hagyd tehát, hogy szervezeted B-vitamin-szintje lecsökkenjen, mert ez hozzájárulhat a szorongás kialakulásához.
6.pozitív élmények
Talán a legfontosabb: foci apával, teázás együtt anyával..bármi, ami kötetlen együttlétet biztosít. Az elfogadás örömét, a közös tevékenység lélek simogató hatását érezzük tőle. És felismerés, hogy „ nézd már, a felnőtt is elhasalt a focilabdával! Akkor én is hibázhatok!”
A végére egy személyes tapasztalat: a mi családunkban nagyon bevált, hogy havonta egyszer masszázsra vittük a 8 éves gyereket. S talán a legfontosabb: mindig, mindent, amit elmesélt magáról, másról, az iskoláról, az életéről, nagy figyelemmel és véleményezés nélkül hallgattuk meg. Erről egyszer majd bővebben.

Angela írta...

Erika: Értem. Így már teljes a történet. :-) Egy cseppet sem irigylem ezeket a helyzeteket, bár mostanában eléggé fellángolt benne a tanítás utáni vágy újra :-)

Bartos Erika írta...

Gabi! Mi olyan nyugodt gyerekek voltunk a tesómmal, de a mama minden este itatott velünk langyos mézes tejet! Azt mondta a drága, hogy nyugodt lesz tőle az alvás. Én ma is alkalmazom felnőttként magamon rendszeresen. Erika

Eper írta...

Nekem minden gyerekem másképp "kezeli" a stresszes helyzeteket. Hallgatás, hiszti, engedelmesség(bár erre eddig nem gondoltam, pedig a legkisebb fiam ezt alkalmazza, köszönöm Angela, sokat segítettél), bohóckodás.
Van hogy ilyenkor elég, ha csak kicsit több időt töltök velük, néha elég egy beszélgetés, amiből kiderül milyen sérelem érte őket. A legjobban a lányom megoldása tetszik, amikor hazajön bemegy a fürdőbe, bezárja az ajtót és teljes hangerővel énekel. Mi kint kuncogunk, de tudom, hogy ilyenkor kiénekli magából a feszültséget. Vajon ez tanítható?
Amikor senki nem bír magával kiküldöm őket, hogy fussanak néhány kört a ház körül. Addig én is lehiggadok. :) Aztán beszélgetünk.
Ez az egyik oka annak, hogy én is itthon szeretném tanítani őket. A gyerekek kíméletlenek tudnak lenni egymással. :(
Ezen a túlzott engedelmességen még rágódom, hogy mit lehetne tenni.

Angela írta...

Eper: Az a legszörnyűbb, hogy minden gyerek stresszel! Most ez az oldal fokozottana tanulási nehézségekre van ráállva, de nyilván nem foghatunk mindent erre. Annyi körömrágós gyerek van, hogy szörnyű. Az én nagyobb fiaim is szoronganak, pedig jól tanulnak. Ezt nem foghatom az iskolára. Nincs borzalmas életük, nincsenek családi balhék, nincs válás, nem verjük őket, nem élünk szegénységben, és mégis. REngeteget töprengek ezen és egyébre nem tudok gondolni, mint hogy ezt már a generációnk gerjeszti. Mi is szorongunk, a szüleik és ezt szépen átadjuk a gyerekeinknek. Erre rakodik aztán minden iskolai feszültség, hisz önmagában egy rossz iskolarendszer kevés lenne ahhoz, hogy tömeges szorongást idézzen elő a gyerektársadalomban. Ezeket persze nem magamtól találtam ki, hanem leendő mentálhigiénés szakértőkkel való beszélgetseink szülték :-)
Talán ő majd segít neke is, hogy mit tegyél a túlzott engedelmességgel. Nekem fogalmam sincs,és szerencsére ilyen problémánk nincsen.