2010. december 20., hétfő

Karácsonyi áldás

1.

Nos, ez egyáltalán nem volt betervezve. Sem ez a történet, sem az, amit kihoztunk belőle, de még az sem, amivé tehetjük...

Úgy kezdődött, hogy gyártottuk a csokis kanalakat, amiket majd ajándékozunk mindenfele, és közben arról beszélgettünk, hogy délután el kellene menni kicsit megnézni a téli várost (ha őszinte akarok lenni, céges kiadványokat kellett terítenünk a jeges szélben baktatva). Erről eszünkbe jutott, hogy talán ajándékot kellene adnunk "csak úgy" az embereknek. Valakiknek abban a városban, amit annyira szeretünk. Nagyfiam gyorsan írt is egy verset, amit levében mellékeltünk a kanalakhoz és a baglyokhoz, majd nekivágtunk a ropogós hónak.
Vajon hová rejtettük őket?

Van tippetek? (Kecskemétiek előnyben :-) )
3.

2.


Ha eljő Karácsony este
Tedd kanalad tejbe,
S kortyolva az ital árját,
Karácsonyi áldás száll rád.
/Bence/


Arra gondoltam később, milyen csodás meglepetés lenne, ha én találnék ilyen ajándékot egyszer az utcán, és arra is vidáman gondoltunk, hogy talán valaki  már haza is vitte a kék hasú baglyokat. Végül arra gondoltam, hogy volt és van már blogberkekben annyiféle mozgalom, hát belefér még esetleg a Karácsonyi áldás ( ha már fiam így kitalálta) mozgalma. Ha tetszik az ötlet, kérlek, hogy rejts el néhány apróságot(ajándékot) a lakhelyed környékén egy kis üzenettel, hátha valakinek örömöt okozol vele a Karácsony szellemében. 
Nagyon kíváncsi vagyok, a hátralévő pár napban mennyi kedvesség kerül az utcákra :-) Jaaaj, hátha én is találnék egyet! Írjátok meg légyszi, mit és hová tettetek!

Játék folytatódik tovább, bár úgy látom, nem túl nagy sikerrel :-) Nem kell a hógömb? Vagy a mese nem vonzó?

8 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

Szertár írta...

Pécsen az egyik blogos kézműves hölgy megcsinálta ezt a "bárkinek", "pont neked" ajándékozást és az egyik kolléganőm talált egyet belőle. Nagyon örült és örültünk mind, hogy ez valakinek egyáltalán megfordult a fejében. Nagyon szép versikét faragott a fiad és ragyogóan kötöttétek a kellemest a hasznossal! Erika

Angela írta...

Meglepett volna, ha valakinek nem jutott volna már eszébe, hiszen annyira egyértelmű :-) Én is nagyon boldog lennék, ha egy ilyen az utamba akadna.

Sárosdi Virág írta...

De jó verset költött a fiad! :) Meg az ötlet is nagyszerű persze! :)

Angela írta...

Ma délután még ott virított az egyik- legfeltűnőbb helyen- az ajándék :-) Senki nem meri levenni, és szegény teljesen magára marad.

zsizsa írta...

Hát, tudod, Angéla, több oka is lehet, miért marad ott. Ebben a mai vilában lehet, hogy félnek az emberek, hogy nem jószándék vezette azt, aki kitette, és tudomisén kábítószeres csoki van benne. A másik meg, hogy ha azt hiszi az ember, hogy véletlenül maradt ott, akkor nem veszi le, hogy hátha érte megy, aki ottfelejtette. Vagy azt hiszi, hogy valamilyen iskolai próba van a városban, és a gyerekeknek kell megtalálni, és nem szedi le. Vagy hogy direkt valakire vár, mert meg lett beszélve, hogy ott megtalálja. Szóval nehezített a helyzet, én sem venném le, mert mi van, ha valaki másnak ezzel rosszat okozok (meg ki tudja, hátha drogos ugye, ejnye, az a gyanakvó énem).

Nagyfiad eszement jó verset írt! :-) Hogy jut ilyen szóösszetétel az eszébe, hogy "ital árja"??? :-)

Levena írta...

Hello Angela! Nem akartam elrontani a kedved vele, ezért nem írtam, de pont ezt gondoltam, amit zsizsa. Nagyon jó ötlet, és küzdenék talán magammal, de nagyon belém nevelték, hogy bizony jobb félni... És ugye a másé - az a másé, és keresheti... De nagyon remélem, hogy ez nem veszi el a kedved jövőbeni hasonló ötletektől! Mert jók. :) Én holnap tervezem "elrejteni" (minél láthatóbb helyen hagyni) a magam három egyszerű kis ajándékát, itt a környékünkön. Majd írok róla :)

Agi írta...

szia! Nagyon jó ötlet, csak sajnos szerintem sem biztos, hogy a célt eléri. Azt hiszem, én sem merném hazavinni, amit az utcán találok. Ennek ellenére hasonló dolgokat szoktam véghez vinni. Minden évben megajándékozok egy rászoruló családot, volt, mikor cipős dobozt raktam össze, idén meg csomagot küldtem. Ezt remélem, jövőre is meg tudom tenni, lesz rá pénzem. Hiszen ez is karácsonyi szokássá vált már nálam, ráadásul alig várom, hogy a kisfiammal közösen állíthassuk ezt a csomagot össze.
A másik, ha otthon megmarad valami étel, azt általában a környékünkön élő szegényeknek adom, kiteszem a ház elé becsomagolva egy dobozba. Sajnos a házunk körül sok ember bóklászik az utcán, akik mindig hálásak érte. Karácsonykor ebbe a kis csomagba mindig teszek egy kis plusz finomságot, gyümölcsöt, édességet is.

Angela írta...

Igazatok van. Ez nekem is eszem jutott az ajándékokkal kapcsolatban. Próba... szerencse. Aki nem érzi, hogy ez neki szól, az nem emeli le, akit pedig megszólít a bagoly, az bátran utána nyúl. Ez erről szól. Lesz majd valaki, aki nap mint nap elmegy mellette és látja, hogy senki nem iszi el. Majd egy napon elveszi és akkor az övé lesz. Én hoiszek ebben :-)