2011. március 3., csütörtök

József Attila: Altató- minden egyben lapbook

Mikor elkezdtük az Altatót feldolgozni, még magam sem tudtam, hogy ekkora terjedelmű, ilyen szerteágazó lesz a téma. Az a helyzet, hogy most, hogy már elkészültünk, jutott eszembe még sok- sok lehetőség, amit be lehetett volna vonni a tanulás folyamatába. De nem bánom, ez már marad így ilyennek.
Készüljetek föl egy maratoni posztra!


Ez a külső volt az alap, ahonnét indultunk. Ezt én készítettem el Bobinak, hogy ezzel meghozzam a kedvét a munkához. Igyekszem úgy megírni a posztot, hogy lássátok, mi miből következik és milyen tantárgyat- területet érint.
A borítón egyértelműen az irodalom és a vizualitás dominál. A verszakokat a tőlem megszokott módon dolgoztam fel. Apró kihajthatós könyvecskéket készítettem, ahol minden szakasszal más volt a feladat. Pótlás, másolás, magánhangzók keresése, mássalhangzók keresése, toldalékok leválasztása, stb.
Mikor elkészültek a kis könyvek, a külső felületükkel felfelé felragasztottuk őket a lapbookra, mintegy a ház ablakait imitálva. Beszélgettünk az éjszaka színeiről, a nappal színeiről, arról, hogy éjjel minden sötétebbé válik. Álmokról beszéltünk, félelmekről.

Éjjel a ház lehúnyja a szemeit, behúzzák a függönyöket, s minden elsötétül. 


Hogy ezt a különös, sötét világot ábrázolni lehessen, elkészítettük a mindenszínű zsírkrétát (valójában a rengeteg maradéktól akartam kreatív módon szabadulni :-) )

 




Az elkészítés végtelen egyszerű. A viaszkrétákat felmelegítjük, majd jégkockatartóba töltjük, közepébe szívószálat állítunk, így kihűlés után akár zsinegre is fűzhetjük. Még jobb, ha az összetört krétákat beletesszük a tartóba, majd az egészet a mikróban olvasztjuk meg. Így a színek nem folynak össze ennyire- bár nekünk most éppen ez volt a cél.

Szóval a krétával ablakokat varázsoltunk a háznak.
Csak a Hold világít az éjszakában és a csillagok. A Hold, aki segíti a tájékozódást ezúttal egy szót tart magán, melsy így szól:  alszik. A feladat az, hogy rokon kifejezéseket gyűjtsünk, melyeket azután a kivágott csillagokba kell írni, majd a tetőre ragasztani- ezzel és a szövegmagyarázatokkal a szókincsbővítést is "letudhatjuk".

Nézzük most a belső oldalakat!

Bal oldalon a nyelvtan tanulása látható. Egy memória játékot készítettem, mely azokat a szavakat tartalmazza a versből, melyeket másként írunk, másként ejtünk, vagy toldalékosak. Ezekkel játszunk memorit, majd ABC sorrendbe kell őket állítani, s a kis borítékra ebben a sorrendben felírni. A borítékban a memori párok egyik fele van tárolva, ezt felragasztjuk, a bal oldalra pedig egy szófát rajzolunk, melynek levelei a memori párok másik feléből állnak. Ezek a "levelek" zöldre vannak színezve, a borítékban levők sárgára, barnára, pirosra. Olykor őszre vált az idő, s olyankor a borítékból kiszedett szóleveleket villámgyorsan rá kell pakolgatni a szófán lévő párjukra. Ezzel ugye a szóképek rögzülnek, és az időjárás változása kerül újra képbe. DE MINEK MÁR MEGINT AZ ÉVSZAKOK??? No, ez majd a természetismeret résznél kiderül :-).

Szóval a szavakkal való játék után a fa és a boríték köré a vers jelképeit rajzoljuk (ezt együtt csináltuk). Olyan apró képeket, amik alapján lehet tanulni a szöveget. Így történhet, hogy egyetlen képre kerül a villamos, a dunnába bújt virág, vagy egy üveggolyót tartó hatalmas kéz (ragadjunk meg minden lehetőséget a képi gondolkodás erősítésére!).
Ez a rajzolás jó volt pihenésnek, nézzük, mi maradt meg a helyesírásból. Balra lent egyszerű diktálás után kell a tanult 12 szót leírni, majd a szófáról ellenőrizni. Ha ez megvan, minden szóval alkossunk mondatokat, s most írd le azokat is. 
Úristen! 12 mondat!!! Muszáj utána pihenni. Ehhez kiváló a mellette lévő lapocska, melynek felső oldalára alvással kapcsolatos szólásokat gyűjtöttem (Az ördög nem alszik, álomba ringatja magát, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát). Ezeket megbeszéljük és egy- egy rajzot kell hozzájuk készíteni.
A belső oldalon pedig a nagy kedvenc, az "akasztófa". Az akasztás tárgya ezúttal mi más lenne, mint a vers részleteinek kitalálása. Izgalmas, vicces, családi játék, melyről hamarosan bővebben is fogok írni.

Huh. Nyelvtan- irodalom letudva. Még leírni is sok volt.

 DE MÉG NINCS VÉGE!

A jobb oldalon a természetismeret és a matematika vár ránk. 

Virágtól hozott ötlettel készítettük el a Föld és  a Nap makettjét. Az izzó nap korongjára sárga, vörös és narancs színű viaszkrétát reszeltünk (tényleg rengeteg felesleges krétánk volt :-)), majd sütőpapírt borítottunk rá, és forró vasalóval könnyedén átsiklottunk rajta. Így a kréta egyenletesen ráolvadt a korongra, melyet felragasztottunk a lapbookra. 
Következett a Föld, ahol ugye zöldet és kéket használtunk.Mielőtt rögzítettük, elkezdtük a Nap körül keringetni. Megbeszéltük a kerülés idejét, az évszakok váltakozását, majd meg is forgattuk, s rögtön megszületett az egy nap= 24 óra fogalma. Hogy ezt jól szemléltessük, milton kapoccsal rögzítettük a Földet, így - bár nem úgy, mint a valóságban- bármikor megfordulhat a tengelye körül. Az Európában ücsörgő kisdarázs pedig nézheti a napi akár 1440 naplementéjét :-).
Hogy a 24 órát tudjuk akkor tagolni, elkészítjük az órát, amelyről legutóbb írtam, illetve egy papírszalagot, melyen a fő fogalmak állnak: Egy év hány hónap, 1 hét hány nap, sb. Minden, ami másodikban kell. A csíknak ez a része mindig látható, de ha kihajtanád, találsz alatta gyakorlásokat az idő váltásával kapcsolatosan (ez olyan munkafüzetes, de mit tegyünk, kell ez is).
A táblázat itt viszonylag jól látható. Használata a következő: Bobinál kártyák vannak. Én azt mondom 80 perc, ő keresi az ennek megfelelő megoldást és ráhelyez egy kártyát. Én mondom: 8 óra 15 perc, ő ráteszi a kártyát a negyed kilencre. Variációk tömege egyetlen táblázatban, hogy az idő méréséhez kapcsolódó váltásokat magabiztossá tegyük.

Úgy tűnik, a lapbook elkészült, bár szomorúan látom, hogy a házikó tetejének belső oldala üresen maradt :-( 
Mit is kellene még oda? :-)

Nos, amint látjátok, sok dolog van ebben a lapbookban. A legtöbbet kézzel készítettük mert valahogy mindig barátságosabbnak érzem az ilyen lapbookjainkat, mint az előre nyomtatottakat. Ettől függetlenül vannak olyan részei, amiket- ha igénylitek- el tudok készíteni nyomtathatóvá, illetve amiket már Bobi is nyomtatva kapott meg. Gondolok itt a versre, a szómemorira, az idővel kapcsolatos bingó játékra, az akasztófa- játékra és a szólásokra. Nem tudom, hány olvasó érdekelt másodikos témában és ki szeretné elkészíteni a lapbookot. Kiteszek egy szavazást oldalra ezzel kapcsolatban, s ha a többség úgy szeretné, hétfőn felteszem a letölthető verziót. 


9 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

bringa írta...

Nagyon ügyes munka:)

Gabi írta...

:) amellett, hogy "nagyon ügyes munka", ez eszelős meló! Ennyi energiát, ötletet, kreativítást beletenni...Gratulálok!

Névtelen írta...

hűűű :-)

miben melegíted a zsírkrétákat? és mekkora lángon kell? tönkremegy tőle a lábas, és utána már csak erre jó, nem? van vagy öt kiló, nem dobom ki soha, mert hátha egyszer megvilágosodok, mit lehet velük csinálni. háromcentis ceruzák szintén. van valami ötleted, mire lennének jók esetleg?
Füles

Angela írta...

Köcce!
Füles: Nem megy tönkre fazék, de azt javaslom, a mikrós módszert alkalmazd, mert mire kiöntöd a fazékból, már homogénné is vált az egész lé. Jobb, ha szilánkokra vágod, beteszed a jégkockatartóba és a mikróban kezded melegíteni. Akkor még azelőtt ki tudod venni,mielőtt teljesen összefolyna az egész. Nekem egy ilyen téglám lett, de valahogy lemaradt a fotózásról. Egyik sarka piros, másik zöld. Nagyon szép az egész.
Amúgy a fazékban néhány pillanat alatt megolvad, szóval az elkészítés olyan gyors, hogy ha közben kipillantasz az ablakon, már le is maradtál az egészről :-)

Angela írta...

ja! Ceruzákon agyalok. Olyan szépek az apró ceruzák, hogy tényleg érdemes lenne valamit kitalálni belőlük.

Névtelen írta...

köszönöm szépen az agyalást. reméltem, hogy valami csodamódszerrel lehet írni még velük :-)

esetleg arra még jó lenne, hogy ha ki tudnám őket centizni, akkor színes rudak helyett. (az összes szürke és fekete és barna úgyis hosszú marad örökre, pl.) vagy valami ilyesmi.
ez most onnan jutott eszembe, hogy a minap lemértük, hogy ki hány ceruza meg hány gémkapocs hosszú. ezer éve nem láttam némelyik fiút ilyen mozdulatlanul három percig :-)

sajnos nincs mikróm, és a suliban sincs. de majd valakiét összekrétázom :-D
gondolom, viaszkrétával is ugyanúgy megy, mint a zsíros, mindent összekenő krétákkal? ezek a viaszkréták vagy három éve nem akarnak elfogyni, hátha más formában több sikerük lenne. kéne egy mikró a suliba, hogy közösen csináljuk :-(

mégegyszer köszönöm!

Füles

Angela írta...

Én is viaszkrétákkl csináltam. Ha nincs mikro akkor bele a lábasba! Most az jutott eszembe, hogy tényleg közösen lenne jó, meg ha tudsz szerezni különböző formákat, még érdekesebb. Utána zsinegre fűzni, és a nyakukba tenni a virág, vagy akrmilyen formájú krétákat.

Andrea írta...

Gratulálok, nagyon szuper! Mi most küzdöttük végig a vers megtanulását, mert én sajnos nem voltam ilyen kreatív.
Andi

Angela írta...

Nagyon nehéz "csak úgy" egy ilyen verset megtanulni.