2011. április 1., péntek

Jóanyu program


 Lassan több, mint egy hete vezettem be és egyre bővítem azokat az apró fogásokat, amiket a FlyLady által inspirálva gondoltam ki arra, hogy kézben tartsam szülőségem és lehetőleg minden nap azzal a tudattal fekhessek le, hogy a lehetőségekhez képest rendben mentek a dolgok. Mivel a FlyLady ment a háztartásban és már jó ideje nem jutott eszembe, hogy milyen jó lenne egy takarítónő  mellém, ezért arra gondoltam, talán jó lenne egy ilyen mankó egyéb dolgokban is. Jó lenne a nevelésben is. Valami, ami nem egy több száz oldalas kézikönyv, ami nem több évtized tapasztalata, vagy szakemberek hosszan levezetett elmélete, hanem valami egyszerű lépésekből álló napi rutin, ami sikert ad azokon a napokon is, mikor amúgy nem állok a helyzet magaslatán anyaként.

Annyi elvárás van manapság a szülők felé! A sok külső  követelés mellett pedig még  van egy  belső  igényünk is. Él bennünk valami kép arról, milyennek kellene lennünk.anyaként apaként. Milyennek is? Legtöbben azt képzeljük, hogy szülőként mindig türelmesnek, kedvesnek kell lennünk. És természetesen következetesnek minden pillanatban. Olyat is gyakran olvasni, hogy fontos, hogy a két szülő mindig, minden körülmények között egyféle nevelést- elvet képviseljen a családban. /Majdnem azt írtam, a "gyerekkel szemben", mert amúgy nekem erről az a véleményem, hogy ez a fajta hozzáállás gyakran tényleg a gyerekkel való szembefordulást jelenti. Szülői védvonal a gyerek ellenében- húúú, ez aztán az igazságos felállás!/
Nem vagyok módszeresen következetes.  Nem vagyok elég türelmes. A párommal gyakran különbözik a véleményünk, ráadásul bizonyos napokon kimondottan utálatos és kötekedő vagyok.
Most akkor én már nem is vagyok jó anyu?

A legnehezebb az egészben, hogy - bár szerintem mindannyian imádjuk a gyerekeinket- mégis gyakran tépelődünk azon, hogy vajon elég- e mindaz, amit nap mint nap megteszünk, és azt elég jól tesszük- e. A nap végén fekszünk az ágyban és azon morfondírozunk: Vajon tudja a gyerekem, mennyire szeretem? Tudja- e, hogy ő az életem legfontosabb projektje?
Valami ezzel sem stimmel, hisz látjuk, hogy mire a gyerekek kamasszá válnak, sok családban megbomlik a szülő- gyerek kapcsolat, sőt, sok helyütt már előbb is. Valahogy elvész a bizalom, s a szülő csak hajtja a magáét, míg a gyerek is éli az életét. A szülő fegyelmez, a gyerek szót fogad, aztán már nem annyira... Elbeszélnek- ordítanak egymás mellett és egyikük sem érzi jól magát.
Úristen, de hát ezt senki nem így képzelte! Nem így akartuk! Mi romlik el menet közben?
Persze vannak, akiknél ez nem így van. Ők azok, akik ösztönösen megtalálják a megfelelő hangot, minden működik nekik különösebb zökkenők nélkül. Ha ti vagytok ez a család és nálatok mindig minden ideális, ha soha nincsenek kételyeid saját szülői szerepeddel kapcsolatban, akkor tényleg nem kell tovább olvasnod a cikket. Én ugyanis örök útkereső vagyok. Ami engem izgat, az nem a nagy nevelési kérdések köre, hanem azok az apró kövecskék, amik a szülő- gyerek közti hidat tartják. Olyan pinduri dolgok, amik összetartják az örök bizalmat. Hiszem ugyanis, hogy amiképpen a mosogató kifényesítése elkezdi a ház tisztulását generálni, úgy épül fel egy kiegyensúlyozott kapcsolat apróságokból. 

Vannak szülők, akik azt képzelik, hogy a mindennapok eltelnek úgy ahogy, a lényeg, hogy a nagy dolgok történésekor ott álljunk a  gyerekünk mögött, s akkor majd a gyerek is látja, hogy mennyire szeretve van. Én viszont azt gondolom, hogy a napi két jól irányzott szó, a 17 ölelés, és saját önerősítésünk tesz minket erőssé. Gyakran tapasztalom (bár örökösen azt hangoztatom, hogy nem vagyok egy ősanya, hisz ezen a szerepen kívül még nagyon sok dolog érdekel és szolgálja a kiteljesedésemet), ha a gyerekeimmel baj van, akkor minden szinten meggyengülök, bizonytalanná válok. Olyankor érzem magam erősnek és tettre késznek, ha azt látom, ők biztonságban érzik magukat mellettem és bíznak bennem. Ehhez pedig nap mint nap kellenek építőkövek. Az a jó, ha a gyereknevelés örömteli és sikeres projekt. Ezért vállaltuk.

Utálom, ha azt hallom, az élet nem habos torta, az élet nehéz, gyereket nevelni nehéz... Lássuk be, vannak emberek, akik szerint minden nehéz. De gondoljuk már meg, mi értéke van annak, ami könnyű? Minden, amihez könnyedén hozzájutunk, kevésbé értékes, mint az, amiért küzdenünk kell. Érezted- e már azt a katarzist, mikor nagy baj van- volt a fiaddal, aztán fájdalmak, küzdelmek árán megoldottátok- megoldottad a feladatot? Nem érezted, hogy ez erősítette volna a köteléket köztetek? Én amondó vagyok, ahol minden túl ideális, ahol állítólag soha nincsenek problémák, ott valami nagyon furcsán működik. A boldogságunk az átküzdött nehézségekből épül fel, már ha sikerül átjutnunk rajtuk.

A jóanyu arról szól, hogy hogyan kommunikáljunk normálisan, hogyan tegyek le köveket a legnehezebb napokon is. Nekem működik. A kapcsolatok úgy épülnek, ha először mi adunk. Nehéz napokon is. Magunknak adunk elsősorban, azután a másik embernek. A jóanyu éppen arról szól, hogy tudatosítom a kicsi gesztusokat, a kicsi pillanatokat, amik majd segítenek átvészelni a nagy kríziseket, az igazi problémákat.  A jóanyut logikusan építettem fel a saját tapasztalataim, valamint tanult ismereteim alapján és már tesztelem. Nagyon nagyon jó. Sokkal kevesebb a konfliktus itthon és már azok a kis  csodák is elkezdtek működni, amikről gyakran csak álmodtam mostanság. Tegnap pl. arra jöttem haza, hogy a fiam önállóan, noszogatás nélkül tanult a  közelgő szintvizsgájára. Újabban első kérésre összerakja az ágyát, máskor nem kell tombolni, hogy valaki elmenjen fürödni, vagy bepakolja a táskáját. Mintha egymással is kedvesebbek lennének a srácok! Többet nevetünk és kellemesebbek az estéink. És tényleg annyira pici dolgokon változtattam ahhoz képest, hogy ettől mennyit változott maga az élet!

Nem tudom, biztos vannak módszerek a világban, én is olvastam egy rakás dolgot, járt is a fejemben sok minden téma, csak éppen az inspirációra vártam, ami mindezt összeforrasztja egy hatásos- tényleg hatásos- és ami nagyon fontos, hogy gyorsan működő szisztémává. Ezt a lökést adta meg a FlyLady. Ahogy mondtam nektek, a lakásom hamarosan minden zugában felüdül anélkül, hogy szétszakadnék a tavaszi nagytakarítás súlya alatt. Most a  családi kapcsolataim is új színt kapnak anélkül, hogy brutális módon fel kellett volna rúgni a szokásainkat.

Ma van április elseje. Azt gondolom, ez egy különleges időpont. Hónapkezdés és bolondok napja- amit én inkább tréfák napjának neveznék. Úgy döntöttem, elkezdem a jóanyu programom lépéseit felapplikálni az oldalra és egyben invitállak Benneteket, hogy teszteljük együtt. Én már valamivel előrébb járok, a váz készen van, sőt, menet közben is csinosítgatom az alapján, hogy mik a tapasztalataim, illetve a ti tapasztalataitok. Hogy erről tudjunk érdemben csevegni, a Facebookon fogok a jóanyunak fórumot nyitni, s ott megbeszélhetünk mindent.

Ma este tehát indul a jóanyu, s ezzel együtt ajánlom figyelmetekbe a LlyLadyt is - szerintem így, együtt a legjobb és leglátványosabb :-)


16 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

Bergamott írta...

Mindenhol ebbe botlok és egyre gyakrabban, így most már csak meglestem :)

Nekem ez a program akkor se menne, ha szíjat hasítanának a hátamból. /Mondjuk akkor legalább nagyon akarnám:)/

Viszont a jóanyuba beszállok, de ne lepődj meg, ha gyorsan kibukok :D

Angela írta...

De jóóó! Már nem az, hogy szerinted kibuksz. Már az első rutin olyan lesz, ami szerintem megerősít és szeretni fogod :-)

Edina írta...

Köszönöm...

margaretta írta...

Sziasztok!
Nagyon tetszik a bejegyzésed. Szépen összefoglalod, milyen aggodalmaink vannak, és ezek tényleg vannak. Nekem nagy segítség lenne, egy Jóanya program. Sokat olvasok nevelési könyveket, de inkább elbizonytalanodom a hatásukra, és nem is tudom integrálni a legtöbb tanácsot. Egy életszagú, hasznos programot nagy örömmel fogadnék, és szívesen részt vennék benne. Ha beindul nem bánod, ha a blogomon is megírom?

Angela írta...

De jó! Nagyon örülök, hogy máris reagáltatok. Este indítom a programot itt, illetve a Facebookon is.

yoen írta...

Kedves Angéla és Gabi, én is figyelemmel kísérem a blogot, és már nagyon sok hasznos tanácsot, történetet és ötletet kaptam tőletek ezen az oldalon, amit ez úton is köszönök!
Jelen bejegyzéshez kapcsolódva pedig külön köszönet neked, Angéla, az új ötletért és kezdeményezésért! Egyedülálló anyaként úgy gondolom, ebben a helyzetben még fontosabb, hogy a mindennapokban találjuk meg a harmóniát a gyermeknevelésben is, hiszen ebből jön a hatékonyság, hogy a nagyobb dolgokban is a gyermekünk mögött tudjunk állni, és adni a biztonságos bázist. Bár fórumokon inkább csak passzív résztvevői szerepet szoktam vállalni, a Jóanyu programba nagyon szívesen bekapcsolódom, és előre is örülök minden ehhez kapcsolódó bejegyzésnek is!
Üdvözlettel: yoen

márta írta...

Ennek nagyon örülök... (Megkaptuk a játékot, millió köszönet érte. :)

Erzsébet írta...

Kedves Angéla! Figyelem az elejétől a blogodat, igaz nem minden bejegyzést tudtam eddig elolvasni, de így is sokat tanulhattam már tőled. Köszönöm! A FL-t én is próbálgatom november óta, nem úgy megy, mint a nagykönyvben - inkább több ötletet vettem át belőle. A rendszeressége az ami nagyon inspiráló számomra. A Jóanyut én is megpróbálnám. Üdv P. Erzsi

Angela írta...

Húúú, de jó! Már mindent előkészítettem!

Márta: Szívesen. Remélem, játszani is jó lesz vele :-) Azt javaslom, mielőtt elkezditek, beszéljétek át a közmondásokat :-)

Erika írta...

Kedves Angéla,
Nagyon jó volt olvasni, én majdnem elbőgtem magam közben. Mert igen, amikor este fekszem az ágyban és végiggondolom a napot, szinte mindig elővesz a lelkifurdalás valami miatt. És próbálom jobban csinálni újra és újra, és gyakran azt érzem, ha teszek egy lépést előre, utána mindig kettőt vissza. Úgyhogy igen, köszönöm, veled tartok.
Erika

Banyuc írta...

HAli! Vevő lennék rá! Nagyon is:)
A flaylady nem annyira motívál, mert megvan a hasonló, saját jól működő programom, de a jó anyu az igen!!!

szildi írta...

Én is részt veszek a programon. :-) Pont egy ilyesmire vágytam már jó ideje. Nagyon kíváncsi vagyok! :-)

Catty írta...

Szia Angéla,
Nagyon várom a Jóanyut :-) Már többször is írtunk egymásnak, ilyenkor az én legnagyobb gyermekemről írtam Neked a kommentekben (a négyből). Én rendszeres lelkifurdalással fekszem esténként. A legnagyobb oldaláról azért, mert a figyelemzavara és keresztdominancájával nehezítetten biztosan nem jutottunk megnyugtatóan a tanulni valók végére, és előre rettegek a hétvégéken szokásos maratoni tanulástól. A középsőnél amiatt, hogy esetleg ma is csak belepillantottam a hibátlan füzeteibe, de nem tanultunk együtt, nem jutott időm mesét olvasni, játszani és nem próbálgattam a tudását. A két legkisebb pedig csak elvegetált ismét a délutáni rohanásban, és amúgy is osztoznak mindenen iker mivoltukból fakadóan, de nekik is jó lenne ha anya néha csak egyiküké lenne... Szóval nagyon várom, szívesen kiprobálnánk.
Catty

Angela írta...

Na, akkor elkezdődött. Catty, azt hiszem, a te spéci gondjaid egy teljesen speciális programot igényelnének :-), de remélem, egy kis felüdülést azért a Jóanyu is fog hozni. Nagyon kíváncsi leszek a véleményetektre!

Patrícia írta...

Kedves Angéla! Nagyon örülök a Jóanyu programnak, én is csinálni fogom ,biztos, hogy segíteni fog valamit a most fennálló problémákon!

Angela írta...

Hm, ilyenkor mindig olyan kíváncsi leszek, hogy vajon mik azok a fennálló problémák :-) Jó, csak vicceltem. Szerintem alig van olyan család, ahol zökkenőmentes a gyereknevelés. Ez nem baj szerintem, a lényeg, hogy a kapcsolat jó maradjon minden nehézség ellenére.