Minden napra egy NEM mese

Azért jól ki van ez találva. Hogy a dackorszak és a kamaszkor között legyen a szülőnek néhány év nyugodalma.

Okulva első fiammal vívott csatáimon, megfogadtam, a két kicsit majd máshogy. Higgadtabban. Bölcsebben. Lazábban. Jelentem, ez valamennyire sikerülni is fog. Higgadtan, bölcsen és lazán fogok kútba ugrani.

Középső gyermekem 14 éves. Ennek megfelelően fáradt. Belefáradt az életbe, de annyira, amennyire csak egy kamasz tud.

Hétfő

-lelkes anyuka : Csaba, mondtad, hogy rövid a farmered, mikor menjünk újat venni?

-fáradt kamaszhang: Ablak.

-meglepett anyuka: ?????

-fáradt kamaszhang: Nézz ki az ablakon! Mit látsz?

-meglepett anyuka: Miit látok? Süt a nap.

-fáradt kamasz: Na, ugye.

-emelkedő vérnyomású anyuka: Mi köze ennek a nadrághoz?!

-lassan, tagoltan magyarázó kamasz: Jó idő van. Rövidesen térdnadrágban járunk. Szükségtelen farmert venni.

Szerintetek mekkorát dörrent mögöttem az ajtó?

Kedd

-lelkes anyuka : Csaba, a kedvencedet főztem , brokkoli levest !

-fáradt kamasz: Már nem szeretem annyira.

-meglepett anyuka: Ó. Azért kérsz?

-fáradt kamasz: Hát, ha nincs más..

-bizakodó anyuka: Vettem hozzá camember sajtot!

-fáradt kamasz: Miit?!

-még mindig bizakodó anyuka: A múltkor sajttal etted, gondoltam..

-fáradt kamasz: Ja, hát jó...

-fáradt kamasz: De hát ez zöld!

-reménykedő anyuka: Igen, fűszeres.

-fáradt kamasz: Ja, hát olyat nem kérek, a zöldet nem szeretem.

-diadalmas anyuka odavágtat a hűtőhöz: Pirosat is vettem, egyél *****meg!

Szerda

Hála a jó sorsomnak, csak este értem haza vidékről.

Csütörtök

Hajajj, az még előttünk van.