2011. március 6., vasárnap

Primulák így is úgy is


Én már tényleg nagyon várom a tavaszt. Sőt, még annál is jobban. Ma reggel, mikor elindultam vásárolni, szinte szemembe szúrt a primulák sárgája- bordója, amiket akkor húztak ki az állvánnyal a zöldségesbolt elé. Egyet vettem- a legsárgábbat. Hazahoztam, és mindig az a másik- a bordó járt a fejemben. A délutáni nagy kintlét után neki is ültünk elkészíteni azt a szépséges mélybordót. Az ötletet még a reggeli pénztárban való sorban álláskor merítettem a tavaszi Praktikából.

 
Vékony drótszálakat hurokba hajlítottunk, majd szorosan egy nejlonharisnyát feszítettünk rájuk. Hobbifestékkel kaptak szép bordó színt.
Valamivel nagyobb hurkokra feszítettük a leveleket.
Később egy apró cserépbe gyurmagombócot szorítottam, abba szurkáltuk  a leveleket- szirmokat. Gyönyörűen elrendezve ragyogó bordó primula lett az eredmény.


De mik ezek a furcsa, absztrakt virágok itt a primula mellett? Ők véletlenül születtek, mikor drót után kutattam a garázsban. Előkerültek ugyanis olyan műanyag alkatrészek, amik még nyáron maradtak meg a házunk szigetelésekor. Ezeken fűztünk át zsenília drótokat, rájuk gyöngyöt húztunk, a szálakat bodorítottuk, majd szárat csavartunk a virágoknak.
Estére színes kis csendélet virított a vacsora mellett. 
Több okból is jót tett ez az ügyködés. Egyrészt jövő héten Bobival a tavasszal kapcsolatos témában dolgozunk majd, másrészt annyi szomorú dolog van mostanában terítéken nálunk, hogy jó volt már elmerülni valami színesben "csak úgy" együtt.



2 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

a mesélő írta...

Nagyon szépek, de mi van Lalával? És egyáltalán mit evett meg?

Angela írta...

Semmit. Annál sokkal súlyosabb volt a baja. Átesett a krízisen szombaton. A bőrén át távozott a rengeteg gyulladás, amit a betegsége okozott, ettől a bőre tönkrement, sebes lett és még mérgezéses tüneteket is mutatott. Iszonyú állapotban volt szombaton. Éjjel aztán jobban lett, vasárnap már újra evett és ivott, stb. Az orvos azt mondja, talán túl van rajta bár a szőre lehet, hogy kihullik. Az meg már nem érdekes. Majd kinő.