Rossz, vagy beteg?

Személyes véleményem szerint NINCS ROSSZ GYEREK.

A történelem során azonban amíg a felnőttkori magatartási zavarokat betegségnek tekintették, ugyanazt gyerekeknél rosszaságnak, neveletlenségnek ítélték és a pedagógia aktuális eszközeivel szigorúan megtorolták.

Őseink az "abnormális" viselkedést a természetfeletti erők hatásának tulajdonították. Legfőbb ellenszere tehát az volt, ha a gonosz szellemet kiűzték a testből, akár éheztetéssel. Hippokratesz görög orvos volt az első, i.e. 400 évvel, aki a magatartási zavarok okát a test megbetegedésében kereste. Úgy gondolta, a mentális problémákért az életnedvek egyensúlyának megbomlása a felelős. A görög civilizáció hanyatlása után Rómában sok tudós folytatta Hippokratesz munkáját, azonban a középkor nem kedvezett a mentális zavarok kutatásának. A középkori keresztény egyház szerint a test méltatlan és ideiglenes tartálya csak az örök léleknek. Így a deviáns magatartást ismét az ördög művének tekintették. Szentelt vízzel, imával és időnként kegyetlenebb eszközökkel is kísérleteztek ellene. De, míg virágzott az inkvizíció, a másik oldalon éppen az egyháznak köszönhető, hogy a testi és szellemi fogyatékosságok egyre több emberből váltottak ki szánalmat és megértést az addigi közöny és megvetés helyett.

A gyerekeket a 18. századig "tökéletlen embernek" tekintették, s míg a felnőtt tökéletlensége betegségből ered, a gyerekből ki lehet nevelni. Rómában a pálca és az ostor a gyereknevelés mindennapos kellékei voltak. a középkorban a szelleműzés praktikáit életkortól függetlenül alkalmazták a szerencsétleneken.

A pszichológiailag zavart emberek intézeti elhelyezése a 15. századtól indult el Európában, az első intézmény Spanyolországban létesült, célja az izoláció, a "normális" világ megvédése ezektől az emberektől.

A 18. század változást hoz a gyerekek életébe, a középkor eredendő bűnösség koncepciója helyébe az ártatlanság vélelme lépett. Rousseau szerint a gyermek eredendően jónak születik.

" az élet könnyű és a halál nem rémít, az az életkor, amelyre az égiek nyitottak"

A 19. százaban az organikus modell az uralkodó, minden mentális probléma hátterében az agy meghatározott területének betegségét sejtik. A század végére megszületett az ellenteória, amely a mentális betegségeket pusztán pszichológiai okokra vezeti vissza. Freud pszichoanalízise hozza azt a gondolatot, hogy a gyermek ifjú- és felnőttkorát nem lehet különválasztani, az szerves egészet képez.Korai éveink megoldatlan konfliktusai okozói lehetnek felnőttségünk kudarcainak.. Ettől kezdve tekintették a deviáns gyermeki magatartást kezelendő betegségnek.

A gyermek önértékelése, emlékezete,vágyai, attitűdjei ugyanúgy benne vannak kóros magatartásában, mint hormonrendszere, vagy agyának elektromos tevékenysége.

A kóros magatartás ugyanolyan okokkal magyarázható, mint a normális, nincs hát okunk természetellenesnek, vagy visszataszítónak minősíteni.