Még egy aprócska ötlet a szorzótáblához:
A hatost kezdtük el tanulni- ezúttal szívószálakat használtam. Az, hogy ezúttal nem babok, bogyók, gyufaszálak vannak terítéken, hanem szívószál, annak az az oka, hogy ez a játék segít az arányok megítélésében, az egyforma részekre osztásban, a szemmérték fejlesztésében. Szóval fogjuk a szívószálakat és hat részre nyírjuk őket szemmérték után. Ezután összegumizzuk a hatos kupacokat és indulhat a számolás.
Nagyon nehéz az egyformára vágás is, no, de a gumizás! Jézus! Legalább, mint a cipőfűzés! Azonnal vegyétek elő a befőttes gumikat és hajrá, gumizzanak a kicsik mindenféle dolgokat! Nem is hinné az ember, mennyit ügyesít a kezükön!
Jó volt már kicsit a bogyóktól elmozdulni, mert Bobi kezdte unni őket. Ez most új, és kell is az izgalom, mert most jön a neheze. Vagy csak nekem volt annyira mumus a 6- 7- 8- as tábla?
Végül egy kérdés: A képet látva mire gondoltok, vajon mi lehet majd a téma az elkövetkező napokban? Második osztály és nem húsvét. Irodalom- nyelvtan- természetismeret és memoriter egyben.
Ötlet?
Bejegyzések
5 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Eszembe jutott egy régi emlék: A napközis tanító néni, mikor rájött, hogy ( szorzótábla tanulásakor)csak tologatjuk a korongokat össze- vissza, leesik a pálcika,kotorászunk a gyöngyök között vég nélkül..Na, kieresztette a hangját, elpakoltatott mindent a padról, majd pillanatok alatt mondókaszerűen bevágatta a szorzótáblákat.
Ha álmomból ébresztenek, akkor sem hibázom el, szerintem a kispajtásaim se:)Persze az osztálylétszám 36 volt.
nagyon jó a mondókázás. azért az sem árt, ha értik az elvet, a működését a dolognak. Akkor a gondolkodás is fejlődik, nemcsak bevágja ész nélkül. Mikor ezen túl van az ember, természetesen jön a mondókázás. Mindig ugyanúgy, hogy a ritmusa, szövegezése is épüljön be a fejébe. Mindig elmondom ilyenkor, hogy a 8x6- ot a mai napig 6x8 az 48- ként tudom. Automatikusan fordul át a fejemben, mert a "versnek" az a része ment be az agyamba. Az viszont kimondottan jó (az iskolában és a mfüzetekben is), hogy igyekszenek a táblákban és a táblák közötti logikákat megláttatni. Hogy a gyerek ésszel tanuljon elsősorban. Ezért vergődök én is bogyókkal és pálcákkal.
Igen, ő a sorrendet fordította meg.Napokig csak azt engedte ki játszani, aki felmondta az aktuális mondókát. Akkor vetette elő a rudacskákat,korongokat, mikor a "verseket" mindenki hibátlanul felmondta.
Egyébként a gimis matektanárom is ,ha valaki jelentkezett, hogy nem ért valamit, azzal kezdte, hogy felmondatta szó szerint a szabályt. Azt mondta, nem lehet megtanítani a "hogyant", ha mi azt sem tudjuk, "mit"?
Kedves Gabi!
Nem értek egyet a gimis matektanároddal.
Meg kell tanulni kérdezni.
Én a következőképpen csinálom:
1) Ha tudja a definíciót, szavanként megkérdezem:
Miért? Mit jelent?
2) Ha nem tudja, vagy nem biztos a tudásában, akkor biztatom, hogy mondjon el mindent róla, ami eszébe jut. Mint egy puzzle / kirakó. A felesleges (hibás) részeket elveszem, kipótolom a hiányzókat és teljes a kép. Nincs kudarc, gondolkodik (!) és apránként sikert ér el.
-
Hogyan is tanultad a Pitagorasz tételt?
Az átfogóra emelt négyzet blablabla...
Nem érthető második, harmadik olvasatra sem.
-
Nagyon egyszerű kérdésekkel kell kezdeni:
Mi az szög (nem az, amit a falba versz)?
Mi a tag és a tényező közötti különbség?
Mi az a hányados?
stb.
Rosszul fogalmazhattam, mert én is pont erről beszéltem.Ellenőrizte, hogy a delikvens megtanulta-e a szabályt, bizonyítást, definíciót, majd szavanként, fogalmanként végigvette.Nagyon hatékony volt. Én csak egy gyenge négyes voltam nála, de a gimis tudásom elég volt ahhoz, hogy a főiskolán végig ötös legyek, a sok bukdácsoló mellett.
Szóval, egyet értünk, tanár úr!:)
Megjegyzés küldése