2011. március 16., szerda

Gyerek nevel. És?!



Éreztetek már egy gyerek iránt végtelen szeretetet és tökéletes tehetetlenséget ? Középső gyerekünk 14 éve érkezett hozzánk és biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül. Biztosan sokáig kellett keresgélnie, míg olyan szülőket talál, akik megbirkóznak a feladattal és épségben felnevelik, s közben józan eszüket is sikerül megőrizniük. Ez úton is köszönöm a bizalmat, Csaba !
Rögtön látszott, hogy nem lesz egyszerű dolgunk. Nagyfiunk azt mondta 3 évesen, azért rajzol mindent feketére, mert nagyon fárasztó lenne váltogatni a színes ceruzákat. Ehhez a szemlélethez aztán szigorúan tartotta magát, a nyelvvizsgán és az egyetemi felvételin is 1-1 ponttal teljesített minimum fölött. Csak el ne fáradjon.

Erre jön ez a kis pacák és tele van tervekkel, ötletekkel, melyeket gondosan és következetesen meg is valósít. Egy reggel mindenki elkésett, a két szülő a munkahelyéről, a nagyfiú az iskolából, a kicsi a bölcsődéből, mert a kisovis Csaba úgy döntött, megtanul cipőfűzőt kötni. Egyedül.Mert ő már nagyfiú. Ha valaki segítségnyújtás céljából 1 méternél közelebb lépett hozzá, annyira ordított, hogy azonnal visszakoztunk. Ne gondoljátok, hogy nem vagyok kardos menyecske. A barátnőm szerint én védtem Eger várát, azért pucoltak el a törökök. Ezzel a gyerekkel viszont nem lehetett vitatkozni. Meg lehetett volna próbálni, de a vége biztos rohammentő. Bár, legalább a pszichiátrián kialudtam volna magam.

Az egész család érezte, Ő valami MÁS. Apja szerint zseni, esetleg autista. Szerintem indigó gyerek. A kamasz szerint: "Ne izéljetek már, ez egyszerűen csak nem normális." A húga szerint: Olyan fújcsa..
Variációk apai hangra:
Meglepetten: -Te, ez a kis csecsemő érti, mit mondok!

Halkan : -Gabi, meg kéne vizsgáltatni ezt a gyereket!

Fejcsóválva: - De honnan tudja, hogy működik a generátor?

Bizalmatlanul:- Szórakozik ez velünk?

Dagadó kebellel:- Az ÉN fiam!
Sebész barátunk egy időben rendszeresen felhívott bennünket: "Gyerekek, lejárt az ügyeletem, vehetem a kabátomat, vagy még hozzátok a srácot?"
Ne gondoljátok, hogy nem figyeltünk rá. Férjem egyszer kifejezetten megkért, csak arra vigyázzak, maradjon életben a gyerek. Azt tudtuk, hogy úgyis ki fog próbálni mindent. Lenyelte a szárnyas anyát ( máig nem tudom, honnan szedte), mert ki akarta próbálni, lecsúszik-e a torkán. Réz fülbevalót dugott a konnektorba, mert kíváncsi volt, tényleg ráz-e. De, volt benne vakdugó. Én csak ollóval tudtam kiszedni.Ő kisujjal is. Számzáras táskából kiette az összes fogamzásgátlót, megkóstolta, keserű-e.Olyan hadjáratot folytatott az idegeink ellen 2 és 4 éves kora között, ami messze meghaladta tűrőképességünket.
Nagy szerencséje volt, hogy imádtuk. Viselkedésében óriási ellentét feszült, barátságos , kedves és nyugodt kisgyerek volt. Ha véletlenül levert egy poharat és az eltört, hosszasan kellett őt babusgatni és vigasztalni, annyira nekikeseredett.
De a világot fel akarta fedezni, ebből nem engedett.
Tőle tanultam meg gyereket nevelni, azaz nem nevelni, csak együtt élni vele és segíteni őt a saját útján. Sokat tanultam a fiamtól. Megértésről, toleranciáról, önfegyelemről. Azt, hogy a dolgok nem mindig a reményeim és az elvárásaim szerint alakulnak. Azt, hogy a gyengébb néha erősebb. Hogy a hangos szó kevésbé célravezető, mint az ölelés.
Az ölelésekről majd holnap.
-vg-

9 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

Sheni írta...

3 éves Szilárd fiam mindent szétszed ami szétszedhető, de össze is rakja.
Kétszer repítette el a konnektorba dugott szög. Persze semmi baja nem lett.
Ő nálunk a szerelő típusú gyerek.:)

Gabi írta...

Képtelenség előttük járni, nincs annyi óvintézkedés,ami megvédené őket saját maguktól. Akkoriban tanultam meg, hogy ahhoz, hogy egy gyerek egészségesen felnőjön, óriási szerencse is kell.Az iskola aztán majd sokat változtat rajtuk.
Mi igyekeztünk áttranszformálni az érdeklődését : modellezés, motorszerelés, stb.

Angela írta...

Sheni: Jézus! Szöget a konnektorba??? Én csak olyannal szolgálhatok, hogy középsőben a fiam elunta magát az oviban és szépen hazasétált. Az óvónéni a házunktól 200 méterre kapta el. A gyerek azt mondta, anya hiányzott neki és utál délben aludni :-) Következő héten felszerelték a központi mágneszárakat az ovi kapujaira :-)

Gabi írta...

Apuka állt le a garázsba, s mivel rutinos és gondos apuka, ellenőrizte, hogy a 3 éves olyan távolságban van az autótól,hogy egy sprinter képességeivel sem tud odaérni. Oda tudott.
"Kíváncsi voltam, nehéz-e az autó a lábamon".

Banyuc írta...

Nekem a középső lányom ilyen okos, kis mindent megtapasztalni igyekvő gyerek. 1 és 3 éves kora között mi is csak a túlélésért imádkoztunk folyamatosan, 4,5 évesen a hiszti elmúlását várnám de nagyon.
Annyi rosszat megértünk vele, hogy nyilván igazi aggódós anyának tart, az aki ismer, de ezt a fajta aggódást csakis az képes megérteni, akinek legalább egy ilyen rettentő okos, rettentő aktív és rettentő érzékeny valamint legalább annyira akaratos gyereke van....

Gabi írta...

Erről is írok majd, Banyuc.Előzetesként annyit, mára ő a legkészségesebb, legsegítőkészebb, legfigyelmesebb gyerekem. Mintha meg akarná hálálni, hogy nem ütöttük agyon naponta 3x.Mikor felsőbe került, az ő kedvéért találtam ki azt a fajta módszert, amivel könnyedén meg tudja tanulni a biológiát, földrajzot,történelmet, a tanulós tárgyakat.

Norina írta...

Ovis szökés nálunk kétszer volt (bár ugyan csak egy kerítés javítást ért el vele).
Egyébként a kicsi, aki nagyon ilyen, nála az olló a mumus. Szétvágta már a fotelhuzatot, plédet, plüssöket, stb... kész életveszély fél órára egyedül hagyni.

(Mi ez a módszer??? :) )

Gabi írta...

Leírom hamarosan, hogyan egyszerű tanulni.
Az ollóval nyirkálás rombolás.Rejtett agresszió lehet mögötte. Vagyis félelem és bizonytalanság
:(( A felnőttek dolga kioltani a gyerek szorongását.

Sheni írta...

Képzeljétek, mikor kitalálják, hogy fát aprítanak. A három fiú, a legnagyobb 9 éves. Aki amúgy folyton fúr, farag, szerel, alkot. Ráadásul kimondottan szétszórt, mindent csak úgy otthagy, ahol épp végzett vele.
Ollót, ragasztót, kalapácsot, bármit.
A legkisebb fiamnak pedig a szekrény teteje sem akadály, mert odacipeli a hokedlit a szekrényhez, és megszerzi amit akar.
Ezek a gyerekek megszerzik amit akarnak, akadályozni nem érdemes őket, csak odafigyelni, de azt nagyon.