Van apja is. Ezt tudomásul kell venni.
A helyzet az, hogy ez az egész anyásdi úgy van kitalálva, hogy főleg a nők vállán nyugszik, ami néha jó, néha meg nem. Azt mondja az ember olykor: Jó lenne már apukám, ha egy kicsit kivennéd a részed a gyereknevelésből! Mondjuk a társasjátékhoz mit szólnál? Vagy mondanál neki esti mesét? Majd hozzáteszed búgó hangon: Ebből a könyvből szoktuk és mucika szereti, ha a békát más hangon mondod, mint a nyuszit. Tudod, hangsúlyozd kifejezően! Esetleg átvennéd vele a kémia leckéjét? Úgy szoktuk, hogy írunk egy vázlatot és az alapján... bla blabla. Vagy ez is jó: Elmennék ide meg oda, te meg maradj már a gyerekekkel légy szíves. De legyél türelmes, ha lehet. Ja, és ne felejts el nekik enni adni.
Na, hogy tetszenek a variációk? Te mit szólnál a hasonló finom kedveskedésekhez? Nem gondolod, hogy olyan ez, mint mikor a bejárónőt utasítod, mit hová tegyen a szekrényben?
Az ember hajlamos rá, hogy ezt az egész szülőségi projektet magának tudja be, apát pedig valamiféle asszisztensnek lássa a saját sikeréhez. Néha azt gondolja: Legyél a gyerekkel, de úgy, ahogy én ezt elképzelem. Mert a gyereket ÉN ISMEREM a legjobban.
Nem így van? Nem? Akkor miért hallok folyton olyan anyukákról, akik mondjuk azzal fenyegetik a gyereküket: Na, majd apád ad neked, ha ezt megtudja! Vagy: Ezt aztán apád nem tűrné el (lásd, én micsoda hős vagyok!). Apa, mint mumus. Vagy az a helyzet, mikor anya forgatja a szemeit, miközben apa szórakoztatja a gyereket. Látom rajta, hogy az jár a fejében: Mer' miért kell ilyen marhaságokat csinálni vele?! Van ennek értelme? Apa, aki nem tudja, mitől fejlődik a gyerek.
Drága Jóanyu! Állj már le, kérlek! Szépen szóljál az apjának, hogy legyen szíves a gyerekkel tölteni egy órát (vagy kettőt), te pedig fogd be a szád. Legjobb, ha elhúzol a közelükből. Úgyis te vagy a gyerekekkel állandóan, legalább ilyenkor ne sajátítsd ki őket. Úgy van az egyébként, hogy a gyereknek az apja az apja, te meg az anyja vagy. Szerencsére teljesen más szerepetek van az ő életében, mely szerepet egyikőtök sem teljesíti maradéktalanul. De addig örülj, amíg így vagy úgy, de teljesítitek. Ahogy belénk kódolták az anyaságot, hidd el, a férfiakba épp úgy van kódolva az apaság. Vannak köztük jók és kevésbé jók, de ha már beszélünk róluk, az azt jelenti, hogy itt vannak és ez nagy szerencse. Az apaság amúgy is is elég régi projekt ahhoz, hogy képes legyen a nők irányító keze nélkül működni. Azt is gondolhatod, hogy a gyereked apja szereti sarjatokat, így hát a legjobbat akarja neki nyújtani . Ahogy te is szereted a kicsikét és a legjobbat akarod neki. Hogy - szerinted- nem így kéne? Lehetne jobban? Másképpen? Mert a te apukád annak idején... Vagy mert te úgy képzeled, hogy... Na, persze. A szomszéd szerint te is csapnivaló anya vagy. Tegnap is üvöltöttél a kertben, hogy jöjjön ki a kölyök a kerti tóból, mielőtt még agyontapossa az aranyhalakat. Szerinte ez egy gondatlan anya tehetetlen csatakiáltása volt. Vélemények vannak mindenki teljesítményéről. Aki teszi a dolgát, az hibázik, téved. Ez azonban még mindig sokkal jobb annál, mintha valaki semmit nem tesz és sehogy sem csinálja. Egy apa, aki olykor nem a te elképzelésed szerint neveli a gyereket, még lehet nagyon szerethető apa a gyereked számára. Ezért azt javaslom, hagyd őket békén néha. Mondjuk kedden, mikor apa hamarabb hazaér a szokásosnál, neked legyen halaszthatatlan ügyed. Ők meg hadd legyenek együtt, ahogy akarnak.
Gyanítom, sok apukának azért megy el a kedve attól, hogy a gyerekkel legyen, mert elunja, hogy anya árgus és vigyázó tekintete előtt kell jóapunak lennie. Fél szeme rajtad, hogy kitalálja, most éppen mit csinál rosszul, mit szoktatok ti másképpen.
A héten legyen egy délután, mikor eltűnsz az életükből- Vár a kozmetikus!
Hétfő:
- Az elintézős napon tedd rendbe a gyereked dolgait. Küldd be a színházbérlet árát, vedd meg az új tornacipőt, csomagold el a hétvégi bulira vett ajándékot és hívd fel a családot, akikhez megy a szülinapozni, hogy tudd, pontosan mikor, hol várják. Legyen feltöltve a tolltartó és elcsomagolva az új adag festék, amit be kell vinni az osztályba. Némi előzetes munkát igényel a dolog, ugyanis érdemes a közös naptárba bevezetni a dátumokat, ügyeket még akkor, mikor napokkal a határidők előtt az orrod alá dugja az értesítést aláírásra.
Kedd:
- Apás nap. Vedd tudomásul, hogy a gyerekednek szüksége van az apjára, aki nem ugyanazt és ugyanúgy képviseli, amit te. Hagyd őket magukra és kíméld őket attól, hogy te teszed le az együttlétük alapjait. Hadd döntsék el, hogy betontömböket vernek szét légkalapáccsal, vagy gilisztákat gyűjtenek a szomszéd trágyarakásában. Legjobb, ha addig elvonulsz és élvezed, hogy ezúttal nem te irányítod a dolgokat.
Persze a napi rutin az eddigre már bejáródott :-):
Rutinok:
Reggel:
- Szedd rendbe magad, fésülködj meg és ébreszd a gyerekeid fogmosás, illatosítás után.
- Állítsd össze a reggeli rutint, melynek része a személyre szabott ébresztés, a nyugodt hangulat, a finom reggeli és az igazi uzsonna.
Napközben:
- Vizsgáld meg azokat az életköröket, amik jelen vannak a mindennapjaidban (pl. háztartás, család, munka, hobbi, alkotás, vállalkozás stb) és nyiss nekik egy- egy kontrollfüzetet.
- Legyen a napi ölelés- adag legalább 15- 20.
- Szerezz be egy asztali, vagy falinaptárt, amiben ezentúl vezetitek a fontosabb eseményeket.
- Bármikor, ha úgy érzed, ideje lazítani, dobj be valami zenét és rázzatok egyet!
Este:
- Az utolsó puszinál erősítsd meg a gyereked abban, amiben jó volt és bocsásd meg a hibáit.
- Este mondj magadnak 3 érvet, mitől voltál ma jó anya!
- Legyen a vacsora szertartás, ami mostantól állandóvá válik. Egy igazi sóderparti.
- Alakítsd ki az esti rutint, ami támpontot ad a gyerekednek az esti lefekvéshez. Legyen világos neki, hogy milyen teendőkkel, milyen sorrendet követve kell eljutnia az ágyig és ezt mikorra kell teljesítenie.
- A "leggyengébb láncszem kapjon egy plusz ölelést, hogy mindkettőtök lelki békéje helyére billenjen.
- Kérdezd meg a nap végén a gyerekeidet, kinek mi volt a legszebb és a legkellemetlenebb esemény a napjában. Mondd el te is nekik a tiédet.
- Igyekezz időben lefeküdni (legalább a héten egyszer).
2 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Annak idején apukája vitte reggel a nagyfiamat bölcsibe.Egy délután röhögve fogadott a 2 dadus:
-Anyuka, nekünk mindegy, de miért jött a kisfiú ma pizsamában ?
Elképedve kérdeztem meg a gyereket, miért nem szólt az apjának, mikor öltöztek.
" Én mondtam az apának, hogy ez egy pizsi, de azt mondta, majaggyak csendben, mejt sietünk!"
Na, ilyenkoj fogd be a szád :-)
Megjegyzés küldése