2011. április 17., vasárnap

Vizsgadrukk

Jelenleg nem nagyon tudom eldönteni, mi legyen az évvégi vizsgákkal. Egy ideje a hajrában vagyunk, mivel nekem néhány hét múlva elkezdődik a szezon- alig leszünk itthon. Gyakran megyek majd kirándulni, intenzív tanulásra már nemigen lesz akkor módunk. 
Voltam bent az iskolában megbeszélni a lehetőségeket: Kétféle módon tudják elképzelni a vizsgákat:
Egy- esetleg kettő- délutánt bent tölt a gyerek és megír mondjuk egyszerre két év végi témazárót, meg még olvas egyet hangosan.
Nyilvánvaló, hogy ez teljes képtelenség. Annyira, hogy ha Bobi rossz passzban van, vagy éppen nem érti meg elsőre, amit mondanak neki, akkor az effajta vizsgával ő semmit sem fog elérni. Ha minden rendben van körülötte, akkor pedig remek eredményeket is produkálhat. 
A másik variáció, hogy bemegy akkor az osztályához, mikor témazárót írnak, és ott teljesít. Ez utóbbi megoldás nem rossz olyan szempontból, hogy megoszlik a terhelés, viszont nagyon nehéz szintén a figyelem elterelődés lehetősége miatt. Ráadásul mikor a nagydogák hete van, mi már javában kirándulunk.

Őszintén szólva kezdek beparázni. Nem nagyon ügyeskedünk- kreatívkodunk- játszunk mostanság, mert a tananyag nagy részét átvettük, most a gyakorlás ideje jött el. Gyakorlatokat végzünk, munkafüzetet töltünk ki, trenírozom Bobit az önálló feladatmegoldásra. Tanítom arra, hogy felismerje, mikor az agya "kikapcsol" és a figyelme cserben hagyja, illetve arra, hogy mit tegyen, mikor a hallás utáni érzékelése nem jól működik. Olyan gyakorlatokat végzünk, amiket alkalmazni tud a visszakapcsolásra és az összpontosításra. Hogyan tudja kompenzálni a hiányosságait?- Ezen áll vagy bukik minden. 
Abszurdum, hogy van, mikor négyes- ötös "dolgozatokat" ír, máskor ugyanabból a feladattípusból szinte nullát. Ez túl nagy kockázat és aggodalommal tölt el. Bármelyik vizsgaformát választom, benne van a siker és a bukás lehetősége is. Mindezt írom úgy, hogy a fiam gyakorlatilag semmivel sem tud kevesebbet, mint bármelyik jól tanuló gyerek.
Ti mit választanátok a helyemben?


2 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

Banyuc írta...

Fúú, nem tudom, én az első megoldást találnám jobbnak, de egy délután csak egy doga legyen.
A saját elkalandozós lányomon azt látom, hogy már a kétoldalas feladatlap utolsó feladatához érve is olyan szórt a figyelme, mintha nem is ő lenne és a legegyszerűbb feladatot írja meg nulla pontosra, míg az összes nehéz feladatot jól oldja meg ...
Kemény dió, kíváncsi leszek mit választotok.

Vera írta...

Ez olyan kegyetlenség, hogy a számonkérés ennyire kemény kell hogy legyen ilyen kicsi gyerekeknek. Az én fiam is másodikos, eddig én szándékosan nem készítettem fel felmérőkre, és tök jól ment neki - hiszen most még elég ha a napi feladatokat elvégzi, nem kell külön készülni. Viszont most a tanító jól bejelentette, hogy a szorzótáblából nem ám csak úgy sima felmérő lesz, hanem időre megy, és az én fiam napok óta olyan ideges, hogy csak na.
Bobinak is drukkolok. Tényleg nem lehet az, hogy egyedül írja, de egy nap csak egyet?