Hogyan kirándulj gyerekkel? Praktikus tanácsok egy felhőtlen napért

Ti szoktatok a gyerekekkel kirándulni?

Mi elég gyakran. Arra gondoltam, összeszedek ide egy kisokost arra nézve, hogy mi mindenre készüljetek, ha elég bátorságot gyűjtöttetek és nekivágtok egy ilyen kalandnak. A korosztályt lőjük be 4 és 12 év közé. Ebben ott van a kicsi is, aki hamar elfárad, a 8- 10 éves, aki mindenbe belemászik és a kiskamasz, akit nem nagyon érdekel semmi. Ráadásul ha ebből mindből van neked és egyszerre akarod vinni őket, érdemes lesz elővenni a kreativitásodat.

Vegyünk most példaként egy hegyekbe túrázós napot, legyen a megközelítés autóval (vonattal). Nézzük, mire lehet készülni:

Kezdjük a testi szükségletekkel:

Jó tudni, hogy az ilyen családi kirándulásokon mindig többet esznek a gyerekek, mint otthon, úgyhogy érdemes másfélszer annyi szendvicset készíteni, mint amiről azt hinnéd, elég lesz. Ilyenkor nyáron én kerülni szoktam a vajas- felvágottas trutyikat, mert gyorsan gusztustalan masszává válnak hacsak nincs hűtőtáskátok). Célszerű lapos kis fasírtokat tenni a zsemlékbe jó sok uborka karikával, paprikával, saláta levéllel.

Folyadék gyanánt javaslok jó sok tiszta vizet, illetve még kiegyezek az enyhén citromos vízzel. Újratölthető, szopókás palackokat érdemes alkalmazni. A gyerekek viszik a magukét, a szülők cipelik a nagy kiszerelésű tankokat, amiből lehet újratölteni.

Vihettek persze üdítőket is. Tapasztalom az iskolai kirándulásokon, hogy a legtöbb szülő a kirándulást valamiféle szülinapi partinak képzeli, ahol teletömi a gyereket egy csomó olyasmivel, amit máskor soha nem eszik- iszik, így a gyerekek csak azzal tudnak törődni, hogy melyik chipset nem ették még meg, illetve folyamatosan szomjaznak a cukros üdítőiktől. Szóval ha jót akarsz és arra vágysz, hogy a gyerek kirándulni akarjon, akkor csomagoljatok olyasmit, amit otthon is megennétek, meginnátok. Ráadásul a víznél jobban semmi nem oltja a szomjat.

Legyen a táskátokban kullancsriasztó, esetleg ragtapasz és fertőtlenítő, illetve az egyik legfontosabb a nedves törlőkendő. Áldott legyen a neve, aki kitalálta ezt a kis okosságot. A három gyerekkel egy kiránduláson kis híján el is fogy egy kiszerelésnyi. Kézmosás, arctörlés, horzsolások tisztítása, tárgyak megtisztítása- elképzelhetetlen helyzetek, amiket a nedves kendő megoldhat.

Én egy kispárnát is berakok olykor, bár párna helyett remek szolgálatot tesz egy összehajtogatott pulóver is. Azt meg úgyis elviszi a gyerek magán. Amikor megfárad, behajtjuk a feje alá és már tud is pihenni.

Már többször írtam, hogy mi gyakran utazunk tömegközlekedéssel, mivel nagycsaládosként jelentős kedvezményeket kapunk, így a benzinpénzt is inkább tudjuk a kirándulásra költeni. Ráadásul minden hiedelemmel ellentétben én igenis azt tapasztalom, hogy a gyerekeknek érdekes és élvezetes a vonatozás. Tudnak mozogni, mászkálni, nézelődni. Ha visztek utazó társasjátékot, akkor remek partikat lehet szervezni az úton. Arról nem is szólva, hogy míg az autóban a szülők elöl ülnek- egyikük ráadásul az autót vezeti- addig a gyerkőcök hátul ütlegelik egymást. A szülő ordít hátra, hogy rend legyen és mire megérkeznek, már mindenki halál ideges.

Nézzük akkor a lelki (érezzük jól magunkat) részét:

Megérkezve a helyszínre, a vonatozást általában követi egy kis séta, vagy metrózás, esetleg buszozás. Ritkaság, hogy leszállunk a vonatról, és már ott is vagyunk a kirándulás helyszínén. Feltétlen hátizsákot javaslok, egyenletes holmi- elosztással és csakis a legszükségesebb cuccokkal. Vigyenek valamit a kicsik is, de csak annyit, hogy ne szakadjanak meg bele.

Mi Pestre szoktunk így menni és ilyenkor mindig jön egy metrózás. Azt nagyon szeretjük, mert gyors, és általában oda is visz, ahová szeretnénk jutni- de legalábbis elég közel hozzá.

Minden célzás nélkül írom, hogy a kisebb gyerekeknek javaslok egy karszalagot, amin a szülő telefonszáma található. Ne legyen rá szükség, de én már veszítettem el gyereket (sőt, a férjem is)! Tanítsd meg a gyereknek, hogyan viselkedjen, ha elkavarodik. Én azt szoktam tanítani az enyémeknek, hogy ilyenkor keressenek egy normális megjelenésű (lehetőleg egyenruhás) felnőttet, mondják el, kik ők és kérjék meg, hogy a karszalagon lévő telefonszámot hívja föl.

Ha szerencsésen megérkeztetek, indulhat a kirándulás. A program előzetes összeállításánál vegyétek figyelembe a gyerekek korát, állóképességét és erejét. Érdemes a programot változatosra összeállítani. Ha túrázni mentek, legyen benne egy kisvasutazás, vagy egy vár, kilátó, ahol meg lehet állni. Mindig tűzzetek ki célokat. A gyerekek nem szeretik a bizonytalanságot.Soha ne induljatok úgy el velük, hogy megyünk 5 km- t, aztán hazamegyünk. Ha már valamihez megyünk, valamit megnézünk, valamit meghódítunk, sokkal nagyobb kedvvel vesznek részt a kiránduláson. Ne sajnáljátok az időt az ügyre. 

Nem azért megyünk kirándulni, hogy végigloholjuk az utat. A gyerekek szeretnek fára mászni, lejtőn ereszkedni, botokat gyűjteni. Ne sürgesd őket ilyenkor, mert éppen a felfedezés örömét veszed el tőlük. Sőt, ha ilyenkor ujjongva mutatsz nekik valami szép rovart vagy növényt, lelkes közönséggé válnak.

Ha eljön a fáradtság:

Eljön a perc, mikor elfáradnak. Ilyenkor várható a nyafogás, csimpogás. Jobb, ha előre felkészültök erre lélekben, hogy ne húzzátok fel magatokat rajta. Egy ingerült felnőtt nagyon el tudja rontani a napot. A nyafogással a gyerek csak azt akarja közölni, amit te az ingerültségeddel: Nem érzem jól magam. Fáradt vagyok. Nos, jó, ha tudod, a fáradtságnak is megvan a maga haszna. Ebben a helyzetben ugyanis nem tud a gyerek megmenekülni, kénytelen legyőzni a gyengeségét és továbbmenni. A legrosszabb ilyenkor az ingerült szülő, aki elkezdi hajtani a családot, vagy szidni a gyereket, amiért nyafog. Fogd úgy föl ezt a helyzetet, hogy a gyerek az akaraterejét, kitartását edzi most, ami bizony fárasztó és nehéz küzdelem. 

Azt gondolom, bárki elfáradhat és ennek az érzésnek hangot is adhat. Ilyenkor jobb, ha megbeszéled velük, milyen szakaszokban és hogyan szeretnék tovább folytatni az utat. Amikor aztán erőt vesznek magukon, érdemes dicsérgetni a kitartásukat. Meg fogod látni, új erőre kapnak és nem is lesz annyira szörnyű. Kivéve persze, ha előzetesen rosszul mérted fel a képességeiket és tényleg túl sokat vársz el tőlük. Ebben az esetben nem sok praktika marad azon kívül, hogy a hátadra veszed a gyereket és viszed magaddal. Erre azonban a tervezésnél érdemes ügyelni.

Igyekezzetek az étkezések időpontját valamelyest az otthonihoz igazítani, szóval legyen reggeli, tízórai, ebéd, stb. A felborult étkezés szintén elfárasztja a gyerekeket és bizonytalanná teszi őket.

Ha már kicsit nagyobbak a gyerekek, érdemes a kirándulás előtt megfigyelési szempontokat adni nekik. Például milyen növényeket, rovarokat látsz az úton? Készítsetek fotókat ezekről a lényekről és otthon nézzetek utána a neten a meghatározásaiknak. Készítsetek rajzokat (kis noteszt, ceruzát lehet vinni), vagy fényképeket a tájról, egy- egy szebb fáról, virágról.

Ha egy szebb tisztásra értek, érdemes megállni, heverészni kicsit, élvezni a pihenést.

Ha városi kirándulást terveztek egy- két látnivalóval, akkor is érdemes szabad programot tenni mellé. Például a Csodák Palotája mellett ott a Millenáris Park, pécsi városnézés mellé ott a Mecsextrém, vagy egy jó túra a hegyekben. Bárhová mentek, legyen szabadság, elég pihenés. Az egész napos trappolás után a gyerek arra fog emlékezni, hogy szörnyen elfáradt, a szülő pedig a hálátlan, nyafogó gyerekeire.

A hazafelé vezető úton beszéljétek meg az élményeket, zárjátok le a napot. Áll a szabály: csak a szépre emlékezem. Igyekezzetek a jó dolgokat megerősíteni, ám mindenképpen beszéljétek meg, mi volt a napban, ami kellemetlen volt. Érdemes ezeket a  momentumokat megjegyezni és legközelebb figyelni rájuk.

Játssz velünk a szuper nyereményekért! Már csak 5 nap és kezdünk!

Ha tetszik a cikk, add tovább!