Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre az alábbi ügyben:
Nagy örömömre a fiamat felvették az egyik ismert internetes humoroldalra szerkesztőnek. Ennek egyrészt örülök és büszke is vagyok, ám egy kis aggodalom is van bennem. Amit várnak tőle, az napi két- három képregény leadása. Óriási látogatottság, gyors ismertség, önbizalom, fejlődés- mindez a pozitív hozadéka a lehetőségnek. Nekem azonban vannak azért kérdéseim:
- Jó- e, ha 13 évesen naponta több órát ül a gép előtt, hogy legyártsa ezeket az anyagokat?
- Mi lesz, ha újra iskola lesz és ő továbbra is részt akar venni a munkában? Minek a rovására és hogyan fog ez működni?
- Mennyit és meddig engedjem?
- Nem gyerekoldalról van szó. Jó- e, ha egy ilyen fiatal felnőttek társaságába kerül be (még ha neten keresztül is)?
Ti mit gondoltok erről?
Bejegyzések
4 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Szerintem azt mondanám neki amit Te:) Vagyis, oké, addig csinálhatod, amíg nem megy a jegyeid rovására.
Nyáron nyilván van ideje ötletelni és menni fog a dolog, de év közben már nem annyira és bele is fáradhat addigra.
Tiltani nem tiltanám, mert akkor 1000x értékesebbnek tűnne a szemében a dolog, ja és a humora nem lehetne ízléstelen, azaz minden nap látni szeretném a munkáját mielőtt elküldené ...
Fel sem tételezem, hogy ízléstelen dolgot kiadna a kezéből. Illetve én azért elég elfogadó vagyok, meg ugye a humor elég tágan értelmezhető, de abszolut megbízom ilyen szempontból a fiamban.
Az én legnagyobb fiam 12 éves. Elképzeltem, mit szólnék, ha előállna valami ilyesmivel. Azt gondolom, támogatnám. És igen, megszabnám azt a határt, ameddig támogatni tudom.
Megtiltani szerintem ezt most nem célszerű. Még akkor sem, ha nyilván meg tudnád indokolni, hogy miért nem szeretnéd.
De ezt a saját erejéből érte el, ami nagy szó. És ki tudja, lehet, hogy valami nagy dolognak lesz ez az előszobája? :)
Én is ezt érzem. Sajnos önbizalomból sem jeleskedik, ráadásul állandó nyűgünk volt eddig, hogy semmi hobbija, bogara, érdeklődése nem volt. Most ez olyan szinten, hogy ma sajnos kb. 8 órát töltött a gép előtt (míg én dolgoztam, majd tárgyalni voltam, majd ügyvédnél...Úristen! A világ legviccesebb ügyvédjénél voltam ma! Te jó ég! Ilyet még nem láttam! Csodás emberek élnek ezen a földön!... Szóval jól magára maradt a srác, a szenvedély meg elragadta. Nagyon nagy dolog neki, hogy hirtelen nagyon rászakadt a siker. Nem, ne mondjátok, hogy csak nehogy a fejébe szálljon, mert én meg azt mondom, szüksége van rá, hogy ezt most így kapja telibe. Ha kicsit " a fejébe száll" talán átvetül más dolgokra is és szárnyakat kap több szinten.
No, a lényeg, hogy abban majd meg kell egyeznünk, hogy naponta mennyi időt töltsön a hobbijával. Kell azért mást is játszani, mozogni, csevegni. De most hagyom, míg az első nagy boldogság kitombolja magát benne :-). Tudom, mekkora erőt ad az embernek, mikor a semmiből előbukkanó emberek egyszer csak azt mondják: Úristen, micsoda tehetség vagy! És persze nem fogom neki azt mondani: Nono, csak vigyázz! Nehogy azt hidd, hogy tényleg annyira szuper vagy! Biztos csak ki akar használni, lenyúlni, átverni, megbántani. Ó, te jó ég! Hányszor lettek az én ambícióim ilyesmivel letörve! Ez az áttételesen azt mondom a gyereknek: Nehogy azt hidd, hogy alkalmas vagy. Csak palira vesznek.
Na, mindegy. Én hagyom egyelőre, hogy a saját útját járja. És a francba! Tényleg vicces! Hogy honnét örökölte a humorát???
Megjegyzés küldése