Szeretetünket többféle módon is kifejezhetjük egymás felé, ám az a legjobb, ha éppen azon a "nyelven" közeledünk a másik ember felé, amin ő a legjobban érti szeretetünket.
A két író 5 szeretetnyelvet különböztet meg. Ezek keverednek persze, mindannyian szeretjük valamennyit használni, de megfigyelhető, hogy míg az egyik kifejezésmód éppen csak megérint, addig a másik különösen fontos nekünk.
Az öt szeretetnyelv:
Testi érintés .
Amíg gyermekünk kicsi és ránk szorul, teljesen természetes, hogy elhalmozzuk érintésekkel, ölelésekkel, mint szeretetünk elsődleges megnyilvánulásaival. Ez fontos ahhoz, hogy egészségesen fejlődjék. Jellemző azonban, hogy ahogy növekednek a gyerekek, úgy kapnak tőlünk egyre kevesebb érintést. Pedig az iskolás, sőt, a kamaszkorúaknak is éppúgy szüksége van az érintésre, mint a kicsiknek.
És a fiúknak is :-). A fiúk fejlődésük során átesnek olyan szakaszokon, mikor látszólag elutasítják testi gyengédségünket. Ez azonban ne tévesszen meg bennünket. 7- 9 éves korban a fiúk gyakran tiltakoznak az effajta érintések ellen. Ebben az időszakban sokat játszanak, ugrálnak, lökdösődnek, birkóznak. Az ilyen hancúrozások jó alkalmat teremtenek arra, hogy testi kontaktust tartsunk fönt velük, egyben átsegítsük őket ezen a korszakon, mikor a gyengéd közeledéstől idegenkednek.
Hasonló a helyzet a kamaszokkal. Látszólag elhúzódnak a babusgatástól, puszilgatástól, de ritkán tiltakoznak az ellen, ha elhaladva mellettük kedvesen megsimítjuk őket.
A serdülőkor felé haladva másképp alakul a fiúk és a lányok viszonya ehhez a témához. A lányoknak fokozott szükségük van édesapjuk szeretetteli érintésére, hogy fejlődő nőiességük megerősödjön. Az apa kedvessége, kényeztetése erősíti meg a lányokat abban, hogy nőként szerethetőek, elfogadhatóak. A fiúkat ellenben nem ildomos az anyának nyilvánosan megölelni, mert ezzel könnyen kellemetlen helyzetbe hozhatjuk őket társaik előtt. Otthon azonban sok kamasz szívesen vesz egy masszírozást, vagy egy szeretetteli ölelést. Ha pedig éppen elhúzódik tőlünk, hát ne sértődjünk meg. A serdülő gyerekek saját identitásukat építik, melynek legfontosabb eleme a szülőtől való eltávolodás, mely időleges, de szükséges.
Vannak gyerekek, akiknél a testi érintések különösen kiemelt helyen állnak. Ők rendszeresen keresik velünk a testi kontaktust. Bújnak, csipkednek, birkóznak, kérik, hogy simogassuk őket. Az ilyen gyerekek akkor érzik leginkább szeretve magukat, ha érintéseinkkel halmozzuk el őket. Számukra a legnagyobb fájdalom és büntetés, ha megfosztjuk őket ettől a kedvességtől.
Elismerő szavak .
A gyerekek már akkor reagálnak beszédünkre, mikor még a szavakat nem is értik. Hangunk, hozzá a pillantásunk, arckifejezésünk kiválóan közvetíti feléjük az érzéseinket.
Később a szavak értelmet nyernek és ezzel együtt egyre több lehetőséget adnak, hogy szeretetünket, megbecsülésünket kifejezzük feléjük.
Dicsérő szavaink gyakran összeolvadnak a gyermekben szeretetünkkel, ám valójában ez két különböző dolog. A szeretet azt jelenti, hogy szeretjük és becsben tartjuk egész lényét, a dicséret viszont akkor jár, ha valamiben kiemelkedőt tesz. Éppen ezért bölcsen kell használnunk, mert a gyerek a túl sok és indokolatlan dicséretek hatására érezheti azt, hogy amikor éppen nem kap ebből eleget, akkor valamit rosszul csinál, vagy nem szeretik eléggé. Nem beszélve arról, hogy egy idő után a gyerekek érzékelik ha nem vagyunk őszinték és dicséreteink üres hízelgések.
Bátorító szavaink erőt és önbizalmat adnak. Sokkal fontosabbak, mint elsőre gondolnánk. A gyermek, akit szülei tiszta szívvel bátorítanak, belső ösztönzést kap és hitet, hogy bármire képes lehet.
Szülőként elsődleges feladatunk, hogy gyermekünknek utat mutassunk. Mondom, utat mutassunk. Ez nem egyenlő a parancsolással, tiltással, lekicsinyléssel. Láttam már egészen fiatal- 8, 9 éves- gyereket is, aki szüleivel szemben a passzív ellenállás taktikáját alkalmazta és nyilvánvaló volt, hogy nagyon rossz a viszony köztük. A szülő rendszeresen utasította a kisfiút, ha azt akarta, hogy a gyerek megtegyen valamit. Ha hibázott, durván és hangosan szidalmazta, kioktatta. A gyerek viszont elkerülte, vagy lázadt, de semmiképpen nem akarta követni a szülői útmutatásokat. Arra gondoltam, vajon majd mi lesz, mikor ez a szülő azt szeretné, hogy gyermeke ne dohányozzon, kerülje a rossz társaságot és aggodalmait szeretné a gyermek tudomására hozni. Hisz addigra már egyáltalán nem fog a srác hallgatni rá. A folytonos tiltás vagy utasítás ugyanis nem egyenlő az útmutatással és a gyerekekből ellenkezést vált ki.
Szóval fogalmazás kérdése minden.
Fokozottan igaz ez azokra a gyerekekre, akiknek elsődleges szeretetnyelve a szavakban rejlik. Ők az átlagnál jobban vágynak arra, hogy nap mint nap elmondjuk nekik, mennyire szeretjük őket, mennyire fontosak nekünk. Bátorítást, útmutatást várnak és folyamatos kapcsolattartást a beszéden keresztül.
Az ilyen gyerekeknek a durva beszéd, a kiabálás felér a fizikai bántalmazással. Blokkolja és visszarántja őket, ha hangosan szidalmazzák őket, vagy olyasmit mondanak nekik, ami ostobának, ügyetlennek titulálja őket. Állandó megerősítésre várnak, mert szeretik hallani, hogy szeretve és elfogadva vannak.
Minőségi idő .
Vannak emberek, akik a szeretet elsődleges kifejezésének azt érzik, ha ún. minőségi időt tölthetnek a szeretteikkel. Elmenni apával horgászni, anya esti meséje, séta kettesben, egy jó kirándulás... mind olyan mozzanatok, melyek szeretetünket, figyelmességünket és elfogadásunkat közvetítik a gyermek felé. A minőségi idő lényege nem a tevékenység, hanem az együttlét. Sok gyereknek már az is elég, ha egyszerűen csak vele vannak. Ha a szülő fodrászhoz megy, vagy vásárolni, a gyerekek (főleg kisebb korban) örömest vele tartanak. Az ilyen együttlétek alkalmat teremtenek a meghitt beszélgetésekre, amik még közelebb hoznak a gyermekünkhöz.
Különösen fontos ez azoknál a gyerekeknél, akiknek az elsődleges szeretetnyelve a minőségi idő. Ők gyakran törekednek arra, hogy szüleikkel kettesben lehessenek, fontosnak tartják a közös programokat, de éppúgy boldoggá teszi őket egy meghitt séta is a szülőkkel.
Ajándékozás .
Az ajándék, mint a szeretet megnyilvánulása, minden embercsoportnál általános jelenség. Az ajándék szó (gift) eredeti jelentése kegyelem, ingyenes adomány. Tehát semmiképpen nem fizetség, amit valami ellenszolgáltatásaként adunk a másik embernek. Ha a jó tanulmányi eredményért biciklit adunk gyermekünknek, azt semmiképpen nem tekinthetjük ajándéknak, hanem a jól elvégzett munka jutalmának, ami okozhat persze örömöt, de semmiképpen nem tölti be az ajándék szerepét.
Óvatosan kell bánni az ajándékkal. Ha pótlásként használjuk a többi szeretetnyelv helyett, akkor az ajándék üressé válik. Nem a jelenlétünk helyett kell ajándékot adni gyermekünknek, hanem ezt is egy csatornának használni a többi között.
Bármi lehet ajándék. Manapság elterjedt dolog az, hogy a hétköznap használatos dolgokat nem tekintjük ajándéknak. Ha gyermekünknek egy pólót, cipőt vásárolunk, az olyan, mintha bármi egyebet vennénk a háztartásba. Lehet azonban ez is ajándék, ha kap egy kis csomagolást, vagy ha olyan örömmel és szeretettel adjuk át, ami emeli az eszmei értékét. A gyerek, akinek elsődleges szeretetnyelve az ajándékozás meglepően nagy örömmel fogja majd fogadni. Az ilyen gyerek az ajándékait nagy becsben tartja, gyakran kitüntetett helyre teszi és mindenkinek mutogatja a kapott apróságot. Ők azok, akik évek múltán is tudják, hogy melyik plüssmackót kitől és mikor kapták.
Szívességek .
Sokak számára a szolgálatkészség megnyilvánulásai jelentik a szeretetet. Szülőnek lenni amúgy is szolgálat, amely olykor megterhelő és fárasztó. Hogyan fér még ebbe bele a plusz szolgálatkészség? Gary Chapman szerint a nevelés végső célja a szolgálatkészség kialakítása gyermekünkben. Megtanítani arra, hogy képes legyen másokért tenni és szeretetet ajándékozni. Ezt pedig saját példaadásunkkal tudjuk megmutatni neki.
Szívességeinket mindig életkorához kell igazítani. Természetesen mindig úgy és annyival, ami a javát szolgálja. Ha süteményt adunk neki reggelire, biztosan nagyon boldoggá tesszük, ám semmiképpen nem szolgáljuk a javát. Ha mindent megteszünk helyette, önállósága fog csorbát szenvedni. Tudni, hogy mire van szüksége és azt örömmel, ellenszolgáltatás nélkül megtenni- ez a jól működő szolgálatkészség. Ha gyermekünket hagyjuk önállóan cselekedni, de örömmel segítjük, mikor arra szüksége van, tudni fogja, hogy ott állunk mellette teljes szeretetünkkel. Azt fogja megtanulni, hogy figyeljen másokra és tegyen értük, ha arra szükségük van.
A tengerentúlon nagy divat az önkéntes szolgálat. Ha hiszünk a személyes példaadás erejében, akkor könnyen elfogadhatjuk, hogy óriási nevelő ereje van, ha a gyermek azt látja, a szülei másokért is képesek érdek nélkül jót tenni. Ez a szemlélet fog beépülni az értékrendjébe és ő maga is ezt fogja követni.
A gyermek, akinek elsődleges szeretetnyelve a szívességekre épül, különös jelentőséget tulajdonít annak, ha szolgálatot teszünk neki. Egy megjavított bicikli, vagy a megfoltozott kedvenc nadrág nagy örömmel tölti el és megtölti szeretettankját. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ilyen gyermeknek minden óhaját ugrásra készen kell várni, de érdemes ráfigyelni és felismerni azokat a kéréseit, amelyek mögött szeretetvágya áll.
Hogy hogyan tudjuk ezt felismerni? Miképpen tudhatjuk meg, hogy a mi gyerekünknek mi az elsődleges szeretetnyelve? Ezt majd a következő részben fogom ismertetni.
Ha tetszik a cikk, add tovább:
0 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Megjegyzés küldése