Találkoztam Bimbivel!

Biztosan emlékeztek Bimbire, aki osztálykiránduláson járt az anyukájával Angéla egyik útján. Nos, én mostanában sokat járok túrázni és én is összefutottam velük. Többször is. Bimbi keresztneve változik ugyan, életkora 10 és 14 év között mozog, hol szőke, hol barna, viselkedése azonban összetéveszthetetlen. A figyelmes szemlélő azonnal kiszúrja, hogy ez bizony Ő. Miből?

Bimbi az úton roppant fegyelmezetten halad édesanyja mellett, se előtte, se utána, szépen hozzáigazítja lépteit a felnőttéhez. Egyetértően bólogat, amíg anyukája elpanaszolja a jelenlevőknek, hogy a férfiak bizony mind egyformák, őt is elhagyta az egyik egy fiatalabbért( vagy már el sem vette), cserben hagyva őt, önhibáján kívül. Mert ő persze nem hibázott a kapcsolatban, most meg kínlódhat egyedül. Ekkor megsimogatja Bimbi fejét, aki tudja jól, hogy milyen nehéz manapság egy egyedülálló anya helyzete ( hallotta elégszer) és lelkiismeretfurdalása van rögvest, mivel ő a kínok okozója. Pont annak okoz nehézséget, aki őt a világon mindennél jobban szereti, félti is naptól, széltől.

Így aztán eszébe sem jut lehajolni a gyíkhoz és megérinteni, hiszen lehet, hogy a bőre fertőz. Madártollat nem szed fel, az betegséget terjeszthet. Nem szalad előre a többi gyerekkel, hiszen az veszélyes. És Bimbi nem akar problémát okozni anyukájának, aki lám, a vasárnapját is föláldozta érte, hogy ő friss levegőn lehessen. Hiszen asztmás. Vagy allergiás. Bimbi és anyukája mindig, kivétel nélkül légúti betegséggel küzd. Fullákolnak. A lakás levegője, ahol ők ketten élnek ( egymással és egymásért) , fullasztó. Az iskola légköre, ahova anyuka hiába jár be rendszeresen reklamálni Bimbi érdekében, fullasztó. Anyukát ugyanis nem veszik komolyan a tanár nénik. Hiába kiabál velük a folyosón. Még az is előfordul, hogy pszichológusi segítséget javasolnak anyának és fiának. A bátrabbja azt is meg meri engedi magának, hogy kéri, küldjék be hozzá Bimbi édesapját. Akit ők már elég régen láttak. Bimbi ugyanis nem szereti. Nem szeret hozzá menni. Ott mindig pecázni kell, meg biciklizni. Anya meg olyan szomorú egyedül azokon a hétvégéken. Hiszen ő nem ápol baráti kapcsolatokat, nem ér ő arra rá egyedül álló anyaként. Nem keres partnert a másik nem köréből, Isten ments, mi is lenne Bimbivel egy férfi mellett. Jó ez nekik így kettecskén. Megharcolnak ők így ketten a világgal, vállvetve. Hiszen anyuka mindig eltalálja, Bimbi mikor éhes, mikor szomjas, mikor fáradt, hiszen akárhányszor megkérdezi( és megkérdezi sokszor, higgyétek el), Bimbi válasza mindig határozott: "Igen, anya!"

Mi lesz veled, Bimbikém?