Kolon tó és madárgyűrűzés II.

Íme a ragadozó és a prédája!

Gondoltátok volna, hogy az egerészölyv simán rámegy egy két kilós kutyára? Egy félig már önálló életet élő, de még a gondozóira támaszkodó madár, aki éppen az én imádott Lucimat nézte ki magának. Lecsapott és kis híján megölte.

Gondoltad volna, hogy egy ekkora lény ilyen önbizalommal bír? Alig nagyobb ugyanis, mint a kutya! Hm. Van tőle mit tanulnunk :-) Hozzáteszem, később beérte néhány csirkenyakkal, majd méltósággal távozott.

Hajnalban lappantyút rejtett a kifeszített háló. Ritka és nehezen befogható madár a lappantyú, ám itt a vártán megoldották, hogy ilyet is gyűrűzhessenek. Szalagra vették a szerelmi énekét és éjjelente azt játsszák a háló mellett. Ezzel a módszerrel 4 év alatt 140 lappantyút bírtak gyűrűvel ellátni. Egyiküket éppen tegnap.

És akkor ott vannak a cserregők, a poszáták, a gébicsek... mind benne a saját két kezünkben. Kell vajon ennél jobb nevelés? Kell ezután magyarázni, hogy miért vigyázzunk ezekre a lényekre? 

Míg a mocsarat tapostuk, találtunk apró teknőst, fogtunk piócát, sőt, Ákos tudományos vizsgálat céljából csípatta magát a szúnyogokkal.árasztó, de remek élmény.

Ha szeretnétek kipróbálni, keressétek Németh Ákost, az akos472(kukac)freemail.hu címen, illetve telefonszámért engem a joooanyu(kukac)gmail.com- on. Szívesen lát bárkit, aki érdeklődik a téma iránt.

És hogy mi értelme ennek az egésznek? Vannak mindenféle felmérések, kutatások a populációkat illetően, de igazán mélyen inkább a megszállottság és az elhivatottság mozgatja a gyűrűzőket. 

Részemről mindig elámulok ilyenkor, hogy mennyire színes a világ. Milyen különleges emberek vannak a földön és mennyi dolog mozgathat minket.