Igaz.
Iszonyatos önfegyelem kell, hogy az otthoni gyakorlások során kívülállóként szemléljük a gyerekünket. Nehéz ez még egy egyszerű otthoni korrepetálásnál, leckeírásnál is, nemhogy akkor, mikor komolyabb segítségre van a gyereknek szüksége. Magyarázom, magyarázom, a szeme közben elkalandozik, pedig holnapra be kell vinni, meg kell mutatni... a tanárnő meg nem látja, mennyire fáradt már. Az ember robbanni tudna, és ordítani: CSINÁLD MÁR, az isten áldjon meg! Olyan egyszerű, már rég mehetnél, HA JOBBAN FIGYELNÉL!
Ezt kár is magyarázni. Akkor kell felállni, megmozgatni, pihentetni, hogy pár perccel később azt a néhány példát még legyűrje.
Ha tehetném, kivenném az iskolából, hisz az ottani munka nem tudja az ő ciklusait követni. Intelligens, értelmes gyerek, a minap olyan szövegértés feladatot hozott haza, amire arany csillagot (!) kapott. Nem jelent semmit, csak azt, hogy éppen jó passzban volt, csend volt körülötte, és tudott koncentrálni. (Valahol belül azért hiszek benne, hogy ilyen- olyan küszködéseink gyümölcsöznek óvatosan.)
A témánál maradva: valóban nehéz objektívnek, igazságosnak maradni, mikor a gyerek nyakára feszülő hurok minket is fojtogat. Ha ezt a gátat át tudja lépni az ember, akkor már egy fokkal elfogadóbb tud lenni, és simább az út a fejlődés felé.
Hogy miért kezdtem pénzről írni? Mert a személyes érintettség mellett volt még egy oka annak, hogy amellett döntöttem,magam végzem el a tanfolyamot. Egy terápia előtti felmérés minimum 2500 Ft, majd minden újabb foglalkozás szintén, és a heti kettőt minimálisnak mondják, akikkel beszéltem. Ez hetente 5000 Ft, havi 20 000, és lehet tovább számolni. A fejlődés pedig (sajnos) nem olyan, mint egy átváltoztatjuk szalonban tett látogatás. Kulcsár Mihályné a könyvében 6 hetes terápiát nevezett meg legrövidebbnek, de ez a szerencsés eset nagyon ritka. Általában hosszú hónapokban, években kell számolni, hogy az ember maradandó javulásra tegyen szert. Akkor már nem gazdaságosabb, ha házon belül megoldjuk? Hozzáteszem, nyilván van egy rakás olyan szülő, akik alkalmatlanok rá, hogy ezt megtegyék. Nekem személyes szerencsém, hogy (a fiamtól függetlenül is) érdekel a téma, van cseppnyi eszem hozzá, így meg tudom ugrani ezt az akadályt.
És hogy mennyire van szükség rá?
Azt hiszem, sokkal inkább, mint gondolnánk.
Rengeteg olyan gyerek van, aki tanulási nehézségekkel küzd, vagy veszélyeztetett ilyen téren. Nem kell azért kisebb problémák esetén farkast kiáltani, de valóban nagyon figyelmesnek kell lenni. Míg legnagyobb fiamat két, kitűnő eredménnyel végzett iskolai év után alig bírtam kirángatni a fejlesztő pedagógia fogaskerekei közül, addig a legkisebbnél későn vettem észre a jeleket. Későn??? Honnan láttam volna? Mostani tudásom mellett már négy évesen feltűntek volna a jelek, de így elnéztem afölött, hogy a gyerek nehezen kommunikál, bizalmatlan, zárkózott, nem szeret mesét hallgatni, olykor szinte süketnek gondolnánk, annyira nem veszi észre, ha szólítjuk. Rettentően fáradékony (még vérvételre is vittük), rajzolás közben kalimpál a lábával, nem érti a cipőfűzést. Apropó, cipőfűző: a tépőzáras cipők elterjedésével könnyen megkapjuk az oviban, hogy tépőzáras lábbelit vegyünk a gyereknek, mert nincs idő a fűzővel bajlódni. Kis táblán tanulnak fűzőt kötni, ami szerintem teljesen más történet, mint lábon kötni, hisz térben másként helyezkedik el a cipő. Ez a művelet sokáig nem ment, majd nagy kínok között itthon végül megtanultuk. Aztán jött nála a körömrágás, szorongás, a viselkedési zavarok. Sokat nyafogott (és nyafog most is), túlzott reakciókkal reagál a dorgálásra, vitára, vagy a testvérháborúkra.
Mind apró jelek- lehetnek- az irányban, hogy valami nincs rendben.
Ha ezeket a jeleket ismernék a szülők, talán hamarabb felfigyelnének a gyerek veszélyeztetettségére.
Azon gondolkodtam, vajon hány iskolában elérhető módszer a mozgásterápia? Azért tűnődtem ezen, mert "csak úgy" privátban a szülők elenyésző része tudja megfizetni. Vannak- e alapítványok, szervezetek, akik ezt elérhetővé teszik a "köznépnek"? Egyelőre nem tudok ilyenről. Csak arról, hogy létezik egy módszer, a Delacato módszeréből fejlesztett Alapozó Terápia, ami segíthet ezeknek a gyerekeknek, hogy az élet valamelyest könnyebb legyen nekik.
Bejegyzések
7 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Doris, utánanéztem a tanfolyamnak. Sajnos én most nem tudom kipengetni az árát, de a tankönyvet megrendeltem. A blog pedig nagyon, de nagyon tetszik!
(Csak zárójelben írom, hogy ez Kulcsár-féle mozgásterápia és nem Alapozó Terápia : http://www.alapozoterapiak.hu/index.php! - egyébként a lényeg, hogy nagyszerű és eredményes módszer!)
A könyvben ott az alapozó is, én meg most abból tanulok. Sajnálom, hogy nem tudsz jönni, de megértem. Ez nekem a nyári osztalékomból félretett pénzem, és csak ezért tudtam azt mondani, hogy megyek. Alig várom a 8- át, és azt hiszem, mindenről be fogok számolni. Egyelőre persze alig van itt valaki, de tudom, hogy nagyon sok gyereknek van ilyen gondja. A szülőknek pedig fogalmuk sincs, mit tehetnének. A mi tanító nénink ajánlotta a terápiát, de semmi bővebbet nem mesélt. A neten is csak körvonalakban van leírva, az pedig azt hiszem teljes homály a szülőknek, hogy honnan hová, mennyi idő alatt és miképpen lehet eljutni. Mi meg a fiammal abban a fura helyzetben vagyunk, hogy együtt kell ezen végigmennünk. Talán másoknak könnyebb lesz, ha idejutnak. Hö... talán pár hét múlva nekünk is könnyebb lesz. Bár Bobinak már most picit könnyebb, hogy én átlátom a helyzetét, és nem kérek tőle lehetetlen teljesítményeket. Ehhez viszont meg kellett ismernem az állapotát. Szeretném, ha más szülők is abbahagynák a gyerekük gyötrését, elfelejtenék a szégyent, elfogadnák őt, és látnák, hogy mennyire más egy ilyen kisgyerek viszonya a világhoz, mint a többieké.
Hülye vagyok. Nem most, hanem jövő héten kezdődik.
Hidd el vérzik a szívem, hogy nem tudok most részt venni a tanfolyamon, nagy hasznát venném neki (illetve rajtam keresztül a gyerekek).
Sajnos a suli sem tud támogatni, egyrészt mert nincs rá keret, másrészt szerződéses vagyok. Zsebből pedig nem megy ekkora összeg egyszerre. :(
Sajnos a pedagógusok nagy része sincs tisztában azzal, hogy létezik olyan mozgásterápia, amely segít a "lemaradó" gyerekeken. Várom már, hogy kezembe kerüljön a könyv, autodidakta módon nekikezdek a tanulásnak és nagyon várom a beszámolóidat! :)
Reklámozni kellene az oldaladat, pl. iwiw? Kitehetem?
Köszönöm, ha segítesz az ismertetésben. Én is azt gondolom, hogy lenne, akit érdekel. Dóra, fontos lenne tudnom, hogy a gyerekváros érdekel- e még, mert már keressük az embereket. Ha szeretnél részt venni, küldenék előzetes anyagokat, illetve találkoznunk kellene.
Doris, szerintem még nem beszéltük a gyerekvárosról, de kíváncsi vagyok miről van szó.
zentaidora kukac gmail.com
Köszi!
Eznekem csak arra jelzés, hogy ezek szerint Kecskemétről többen is olvasnak. Hamarosan írok a projektről, és melátjuk, érdekel- e. :-)
Megjegyzés küldése