Csak úgy gondolkodom. Ha van kedvetek, gondolkodjatok velem. A sztori ezúttal nem az enyém, de ismerem a fiút, aki elszenvedi.
Van az a mondás, hogy ha te változol, a világ is változik. Ha mindenki elfordul tőled s te azt akarod, szeressenek, akkor változz meg!
Olyan szép ez a mondás! Annyira igaz!
Képzelj csak egy gyereket, aki valami miatt kiszorul az iskolai közösségből. Dühös lesz, csalódott, durva. Mire elkezdi a felső tagozatot, már mindenki utálja, ő pedig egyre idegesebb ettől. Védekezésül elméleteket gyárt, miszerint mindenki hülye, ráadásul irigylik őt, mert ő okos (tényleg az), a többiek bunkók, ostobák, stb.
Egy idő után az ellentétek már nem feszíthetők tovább. Szerencsére az osztály váratlanul kap egy remek osztályfőnököt, aki próbál segíteni, ezért beszélget vele és a többiekkel is, hogy a hangulat csituljon valamelyest. Elmondja ő is a nagy igazságot a fiúnak: Változnod kell, hogy szeressenek. Mondja ezt teljes jóindulattal, jó szándékkal, bölcsen.
Egy csigaházba szorult, sértett, boldogtalan gyereknek. Valakinek, aki most tanulja, hogy ki ő valójában, vagy kivé lehet. Valakinek, aki évek óta azt tapasztalja, hogy körülötte mindenki ellenség.
Vajon a nagy bölcsességek minden esetben működnek? Képes egyetlen "beteg" gyerek a tömeg ellenében változni? Képes EGYEDÜL kijönni a csigaházból, amelyen ez a tábla lóg évek óta: Az utálatos? Képes egyedül legyőzni a démonait?
Te mire vágynál, ha a te fiad ülne a csigaházban? Mit tennél érte, és milyen segítségnek örülnél?
Mit tennél, ha te lennél az osztályfőnöke és látnád az ámokfutását, amivel akaratlanul kizárja magát az osztályból?
Hogyan lehet egy ilyen srácot visszahozni a közösségbe?
Szabad lájkolni :-)
Bejegyzések
2 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Mindig mondom, mindig mondom: Először a szülőket kell rávenni az együttműködésre, mert ők generálták a jelenlegi helyzetet.Nélkülük reménytelen.Azt beismerni pedig, hogy rosszul csináltuk..Talán az osztályfőnökre hallgatnak.Talán.
Szerintem meg nem feltétlen a szülőn múlik. Ennyi idősen legalábbis. Szerintem ha egy ember(gyerek) megtapasztalja az elfogadást, akkor képes változni saját belátása szerint. Mondjuk az adott osztályfőnök sokat tehet azért, hogy az osztály és a srác közti ellentétet elsimítsa. Ahogy én sem tudom leszabályozni, hogyan viselkedjen a gyerekem másokkal, az ő szülei is csak részben tehetnek a dologért. Erősíthetik, hátráltathatják, de a szabad akarat sokat jelent. Én mindenesetre nagy szeretettel figyelem az ofő ténykedését.
Amikor ezen gondolkodtam, arra jutottam, hogy én talán azt mondanám: srácok, ti többen vagytok. Akárhogy is, de ti többen vagytok. Próbáljatok nyitni felé, segíteni őt- az egyet...és te pedig, te, aki egyedül vagy, fogadd el, hogy változnod kell. Lehet, hogy megfordítanám a dolgot, és nem arra pakolnék súlyt, aki amúgy is túl sokat cipel. Talán így csinálnám.
Megjegyzés küldése