2011. március 18., péntek

Bemenjek, vagy ne menjek, azon tűnődtem


-11 évesen óra közben nevetgélt! Ezt haladéktalanul jelezni kell a szülőnek, ebből még komoly baj is lehet!

-Megérintette 2 ujjal a szemléltetésre behozott tárgyat! Tájékoztassuk a szülőt, kit nevelt!


-20 perc alatt végzett a táblai munkával, a fennmaradó időben unalmában a történelem könyvét olvasgatta matematika órán! Írassunk vele büntető dolgozatot!

- Adjunk egyest, mert leverte a magasugrólécet !Minden nála 2 fejjel magasabb osztálytársa átugrotta!

-Kösse össze a haját! Miért? Csak.Mert úgy akarjuk.

-Ne menjen le az udvarra, ne szaladgáljon a folyosón, ne rendetlenkedjen az osztályban! Mit csináljon? Üldögéljen mosolyogva. Fél 8-tól fél 1-ig. Mert különben..

-Már megint külön munkát akar csinálni? Mit nyüzsög már megint?!

-Négyes a dolgozata? Hát persze! A padtársának ugyanennyi ponttal ötös? Hát persze! A négyesbe beleszámoltuk az órai magatartását is!

-6 év kitűnő bizonyítvány után nem adunk neki jutalmat a közösség előtt? Nem ám, rajzból most négyes lesz! ( Jelentem, sikerült megtörni: 2 napig sírt csalódottságában)

Magyarország, XXI. század
Ti mit tesztek ilyenkor?

13 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

X írta...

Kedves Gabi!

Az emailcimed a vezeteknev@cegnev.hu,
ahol a cegnev egy alliteráló vezeteknev? :)

Ha igen, akkor írok emailt.

X

Gabi írta...

Igen,az a férjem céges címe.

Kósa Márta írta...

Hát igen, öcsém jut eszembe, kinek hemzsegett az ellenőrzője a beírásól, pl "órán leejtette a vonalzóját.."
Otthon drákói szigor, meg anyai ellágyulás és bűntudat között, s nagy luzer lett belőle, amit folyton kompenzál, jó ideje a gyerekei ellenőrzőjével...
Mi is "szívjuk" nem csak Ő, míg a világ, s egy nap...

Gabi írta...

Ha majd egyszer már annyira feszíti belülről, mert érzi, hogy nincs jól a bőrében és hajlandó beismerni, hogy a hiba az ő készülékében van ( ritkán jutunk el idáig), akkor lehet neki felajánlani egy kis önismereti munkát egy jó pszichológussal.Addig fal és borsó minden szó.Addig a neje annyit tehet, hogy "megvédi" tőle a gyerekeit.

Gabi írta...

Az e-mail cím, amin bármelyikőtök privát levelet küldhet nekem:
figyelj@citromail.hu

Ankaaa írta...

Bocsi, így ismeretlenül írok. Egy ideje olvasom írásaidat, nagyon érdekesek.
Három gyermekem van, mindegyik fiú.
A nagy már főiskolás. Ő felnőtt úgy, hogy az első beírását 8.osztályban kapta. Fellélegeztem, van élet a gyerekben.
Középsőm idén érettségizik. Általánosban folyamatos panaszáradatot hallgattam. Nem kevés szócsatám volt az osztályfőnökével, rendszeresen telefonon keresztül panaszkodott rá, úgy gondolva, ha ő nem tud mit kezdeni az osztályába járó 12!! gyerekkel (ez egy kis falusi iskola), akkor a szülőt kell idegesíteni. Ez aztán odáig fajult, hogy 7. osztály végén letiltottam a telefonszámunk beírását a naplóba. Ekkor csoda történt, az utolsó évben sem beírás, sem panasz nem volt a kamaszra. Ez a gyerekem végezte aztán a szakiskolát minden év végén jutalom könyvvel amit kiváló közösségi munkájáért, és példamutató magatartásáért kapott.
Legkisebbem idén végez az általánossal. Nagy csibész, igazi életre való gyerek. Többször mesélte iskola után, hogy rászóltak, mert beszélgetett, vagy futkosott, vagy hangoskodott. Felüdülés volt számomra az ő pedagógusainak a hozzáállása a dolgokhoz. Egyik szülőin kérdeztem az osztályfőnökét van-e valami probléma a gyerekkel? Meglepődtem a válaszán:
- Anyuka miért lenne? Ami gond itt van, azt itt nekünk kell megoldani, az a dolgunk!

Gabi írta...

Idézem valamikori gimnáziumi igazgatómat:
" Tudják,azért volt intelligens tanárom is!"

egy anya írta...

Nekünk a főiskolán a következő sztorit mesélte el egyik tanárunk.
Amikor a gyereknek beírta a tanár az üzenőbe, hogy "Béluska beszélget az órán", a szülő visszaírt: "Béluska nem ette meg a spenótot vacsorára"

:)

Ágnes írta...

Tanárként én örülök, ha tudok arról, hogy:"Béluska nem ette meg a spenótot vacsorára".Meg örülök annak is, ha a szülőt érdekli, hogy:"Béluska beszélget az órán". Aztán közösen talán meg tudjuk oldani ezeket a problémákat is! : )

Angela írta...

Ismerek valakit, aki egyszer egy kiselőadást írt be, miután üzentek haza neki, hogy a gyereke verekedett. Valami olyasmit fejtegetett, hogy bízik benne, hogy a verekedés többi résztvevőjét is megvizsgálták, az ügyet felgöngyölítették és mindenki elnyerte méltó büntetését. Nemcsak az ő renitens gyermeke. Nekem ez kimondottan viccesnek tűnt. Mint a fiamék osztályában az olyasmik, hogy : tüsszentett, illetve: elkérte a padtársa festékét:-)

Bartos Erika írta...

Nekem Ágnes reagálása azért tetszik, mert az együttműködésre helyezi a hangsúlyt és nem az egymással szemben állásra. Természetesen, hogy olvastam itt olyan szélsőségeket, amelyen nem is tudom nevessek vagy sírjak. Lehet, hogy én is írok vagy mondok kisregényeket? pl. az igazolatlan hiányzásról, a nemzeti ünnepeinken a fekete-fehér öltözetről. Az is egy érdekes dolog ám, amikor elérkezik a magatartás és szorgalom értékelése és megkérdezi a szülő, hogy miért hármas vagy négyes, vagy ilyen vagy olyan. Elmondod és azt mondja: ezt miért nem mondtad, hogy vannak ilyen vagy olyan gondjaid. Ráadásul ki tudja, hogy hány szóbeli figyelmeztetés előzött már meg egy esetet. ... és én is érzem az itt megjelenő bejegyzésekről, ami egy tanártól blődség! Erika

Angela írta...

Azt hiszem, Erika, jó, ha mindenki tudja, mi az, amit már be kell írni. A túl sok, túl nevetséges beírások degradálják a fegyelmezés ilyen formáját. Beírni valakit a magatartás füzetbe, mert tüsszentett- hát ez az ÖSSZES TÖBBI beírást is semmissé teszi.
Mondok egy sztorit: A Nagyfiamnak van egy őrült tanárnője. Folyton ordít, megalázza a gyerekeket, őrjöng a folyosókon a szünetben stb. Múltkor a gyerekem babrálta a tolltartóját és a tnő elkezdett üvölteni, majd kitépte a kezéből a tolltartót, az asztalra dobta, s a gyereket hátrazavarta a sarokba. Kérdem később a fiamat: Nagyon megalázó volt a többiek előtt? Ő meg erre: ááá, ez a nő mindig ezt csinálja. Ha ő büntet, az már nem számít senkinek.
Van ennek értelme? Csodálkozunk, hogy nincs már eszköz? Hisz ami van, azt is elkótyavetyéljük.

Ágnes írta...

Folyamatosan azt halljuk az iskolában, hogy dokumentáljunk mindent, legyen nyoma, ha "gond" van valamelyik diákkal.Sajnos, került már kolléga kellemetlen helyzetbe , mert nem volt írásos nyoma, hogy folyamatosan problémák voltak a tanítványával.
Egy korábbi témához írtam, de ide is illik!

"Tanárként én is sokszor mosolygok/meglepődöm azon, amit kollégák írnak a gyerekek ellenőrzőjébe. Sőt,időnként azokon a szösszeneteken is, amiben én próbáltam valamit tudatni a kedves szülőkkel!
Ezeket a "beírásokat" általában rövid idő alatt(szünetben), kevés helyre kell megalkotni.Higgyétek el, nem olyan egyszerű :)!
"Kérjük a T.Szülők" megértését! (Próbálkozunk, hogy jobbak legyünk!):)"

Azt hiszem, ezért jobb a beszélgetés!