2011. március 19., szombat

Játsszunk!

Humán tagozatos osztály voltunk, így még pikánsabb volt érettségi előtt magyartanárunk kérése: " Nagy tisztelettel arra kérem az osztály összes tagját, az érettségi dolgozatában se a "játszik" szót, se annak bármelyik ragozott formáját ne írja le, maguknak az úgysem menne".

(Remélem, én most helyesen írtam.)


Szóval , játékra invitállak benneteket. Annyit írunk, gondolkodunk, töprengünk a gyerekeinkről, nézzük meg, vajon a saját gondolkodásunk hogyan alakult az évek alatt?! Kérlek benneteket, a megfejtést ki-ki csak magának fogalmazza meg, ne írjátok meg. Holnap este beírom a megoldást, természetesen a magyarázattal együtt. Nos:

A szerzetes pirkadatkor vágott neki a hegynek. A hegy tetején lévő kápolnához igyekezett, egy alig félméteres, keskeny, kanyargós ösvényen felfelé. Ráérősen bandukolt, időnként meg-megállt pihenni az út mentén, s röviddel napnyugta után érte el a kápolnát. Ott töltött néhány napot, majd ugyanazon az úton, ismét pirkadatkor indult el hol lassabban, hol gyorsabban visszafelé, ugyancsak számos alkalommal meg-megállva. Lefelé jövet természetesen gyorsabban haladt, mint hegynek felfelé. Bizonyítsuk be, hogy az ösvényen van egy olyan pont, ahol a szerzetes mind felfelé, mind lefelé menet a napnak ugyanabban a pillanatában tartózkodik. ( Adams, 1974)


Kis segítség: a feladatot Atkinson : Pszichológia c könyvéből másoltam ki.

0 hozzászólás. Szólj hozzá te is!: