(Remélem, én most helyesen írtam.)
A szerzetes pirkadatkor vágott neki a hegynek. A hegy tetején lévő kápolnához igyekezett, egy alig félméteres, keskeny, kanyargós ösvényen felfelé. Ráérősen bandukolt, időnként meg-megállt pihenni az út mentén, s röviddel napnyugta után érte el a kápolnát. Ott töltött néhány napot, majd ugyanazon az úton, ismét pirkadatkor indult el hol lassabban, hol gyorsabban visszafelé, ugyancsak számos alkalommal meg-megállva. Lefelé jövet természetesen gyorsabban haladt, mint hegynek felfelé. Bizonyítsuk be, hogy az ösvényen van egy olyan pont, ahol a szerzetes mind felfelé, mind lefelé menet a napnak ugyanabban a pillanatában tartózkodik. ( Adams, 1974)
0 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Megjegyzés küldése