2011. március 20., vasárnap

No comment


Nos, remélem, mindannyian elkészültetek a képletekkel, felállítottátok a másodfokú egyenleteket, átgondoltátok az út-idő-sebesség relációkat. Én egyébként önkritikusan meg sem próbáltam megoldani a feladatot, tisztában vagyok a képességeimmel:). A fiúknak azonban felolvastam. Nálunk még a logarléc is előkerült, a négyjegyű függvénytáblázat csak azért nem, mert bent maradt a suliban. Aztán volt mérgeskedés. Ugyanis:


"A megoldás kulcsa a vizuális reprezentációban rejlik. Mindössze egymásra kell gondolatban vetítenünk a felfelé és a lefelé vezető utat, azaz magunk elé képzelnünk egy alulról és egy felülről egy időben induló szerzetest. Sebességüktől függetlenül egy adott időpontban az ösvény valamely pontján találkozni fognak, azaz kell legyen az ösvényen egy olyan pont, ahol a szerzetes mindkét napon pontosan ugyanabban a pillanatban volt ( ne feledjük el, hogy a pont helyét nem kellett meghatároznunk)."


5 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

Angela írta...

Ez nem az a fajta feladvány, ami mögé valami nagyon bonyolult megoldást képzelünk, közben meg nem is? Vagy én nem értem az egészet?

Gabi írta...

De,igen. Pont arról szól a feladat, hogy mennyire elfelejtünk egyszerűen gondolkodni, meg sem próbáljuk "látni" a problémát.
Szóval, megoldottad?! :))

Angela írta...

Meglehet- bár nem az egyszerű gondolkodásomról vagyok híres. A sok Zrínyis feladatlap viszont sokat segített a logikus gondolkodásban.

nanny írta...

Szeretem a logikai feladatokat. Szeretem megfejteni (karbantartás :-) küzdelem a meszesedés ellen ). Szeretem feladni, s figyelni a gondolkodást, a stratégiát, a szövegértést, a rigiditást....
Annyira szeretem a logikai feladatokat, hogy néha még álmodom is róluk :-))))) (utolsó blogbejegyzés)

Angela írta...

Olyan felüdülés, mikor az ember rájön a nyitjára egy- egy ilyen feladatnak.