A dolgok mélye

Újabb tapasztalatom született arra nézve, hogy igenis van olyan helyzet, mikor nem döntheti el egy gyerek, hogy mit szeretne. Nem, mert néha egyszerűen alkalmatlan rá, hogy eldöntse. Mondjuk, kevés, vagy téves  az információja, félelmei vannak, vagy csak ellent akar mondani a felnőttnek. Esetleg valami miatt nem elég nyitott a megismerésre. Figyeld meg, a gyerekek egy része úgy alkot véleményt dolgokról, hogy fogalma sincs igazán, miről van szó. Saját gyerekeimmel is voltak már ilyen tapasztalataim és gyakran tanítványokkal, ismerős gyerekekkel. Kamaszokkal.

Egy hete mondom az SOS gyerekeimnek, hogy menjünk állatkertbe, menjünk kirándulni, tegyük ezt, tegyük azt. Indultak az elzárkózástól, aztán tegnapra összejött a banda, köszönhetően egy kedves kollégának, aki segített a meggyőzésben. Azért itt nem egészen gyerekekről beszélünk, a legfiatalabb is 15 éves, mégis mondhatjuk, hogy gyerekek, mert amiatt, hogy nem a normál családban nőttek fel, teljesen máshogy alakult az életük, mint egy átlagos gyereknek. Éretlenek érzelmileg, a döntésképességük, az értékrendjük gyakran meglepetést okoz nekem. Szóval ment a huzavona (annyira azért nem), végül aztán ott voltak tegnap reggel és nekivágtunk. Bár szörnyen elfáradtak a végére, mégis úgy zárták a napot, hogy nagyon jól sikerült, jól érezték magukat. Az állatok megtették a magukét. 

Nem, egyszerűen vannak helyzetek, mikor nem lehet ráhagyni egy gyerekre a döntés jogát. Nem tudja előre látni, hogy ez vagy az jó- e neki, illetve fogja- e majd élvezni. 

Erről eszembe jut egy édes történet. Táborban voltam egyszer gyerekekkel és volt egy kisfiú, aki egyik ebédnél nem ette meg a túrós tésztáját. Ajánlgattam én, mint Jamie Oliver, de hiába, nem és nem. Végül ráhagytam: Nem, akkor nem. Majd evés után valami beszélgetés kapcsán mondom neki: Te Géza, sajnálhatod azt a túrós tésztát. Félek kicsit, hogy nagyon meg fogsz éhezni. Mire ő: Nem is tudom... mi nem szoktunk mazsolát tenni a túrós tésztára. Nos, a tésztán pirított szalonna volt, de sajnos ez már későn derült ki. A gyerek döntött, mert volt egy elképzelése, amiről később kiderült, hogy köze nincs a valósághoz. Hiába bánta utólag, hogy nem kérdezett.

Így döntenek olykor a gyerekek. Sok dolog van, amiben nyitottak, sok dolog, amivel kapcsolatban bizalmatlanok. Hogy tudjuk- e ezt mérlegelni, egyáltalán hallja- e az ember a valódi problémát egy- egy "nem" mögött, megint kényes kérdés. Azért nem kell a tészta, mert mazsola van rajta? És ha nem is mazsola? Állatkertbe menni dedós dolog? És? Nem lehet valaki dedós felnőtt fejjel is? 

Hogy hogyan juthatunk el a "végső igazsághoz"- a valódi problémához, még felmerül majd a Jóanyu hosszútávú programjánál. Mert a gyerekek gyakran nem azt mondják, amit gondolnak. Gyakran nem is tudják, mit éreznek valójában. Gyakran provokálnak, hogy lássák a reakcióinkat. Van- e kitartásunk a felszín alá menni, meggyőzni őket, meglátni a valódi problémájukat és segíteni őket, hogy ezt átlépjék... ez aztán jóanyus feladat a javából :-) 

Ps: Továbbra sem tudok kommentelni :-(