2011. április 2., szombat

Jóanyu program- 2. nap


Emlékszem, mikor gyerek voltam, az osztálytársaimmal gyakran azt nézegettük, melyikünk anyukája a legfiatalabb, a legszebb, a legcsinosabb az osztályban. Még ma is emlékszem rá, milyen büszke voltam, hogy az én anyukám volt a második legfiatalabb a társaságban. Az is tetszett benne, hogy gyakran maga varrta a ruháit, és nagyon különlegesen nézett ki.
Aztán mikor tanítottam, minden áldott nap volt olyan kisgyerek az osztályban, aki megjegyezte, ha új ruhám- fülbevalóm- cipőm volt. 
És van olyan tanárom, akinek a mai napig orromban van az ápolatlan- kellemetlen szaga. 

Aztán egyszer huszon- pár évesen egy boltban levettem a polcról egy rózsaszín tubusos kézkrémet. Beleszagoltam, és kis híján hanyatt estem mindannak az erejétől, ami abban a pillanatban rám zúdult abból a tubusból. Valahonnét az életem elejéről tolultak fel érzések. Talán emlékek, de inkább emlékszerű hangulatok. Hirtelen kisbabának éreztem magam. Bizalmat, nyugalmat, örömöt éreztem. Tudtam, hogy olyan kicsi vagyok, hogy még beszélni sem tudok- csak érzéseim vannak. Nagyon, nagyon jó érzéseim, amik anyukámhoz kötődnek. 
Később kiderült, hogy évekig ezzel a kis rózsaszín- tubusossal krémezte a kezét. Akkor is, mikor én megszülettem, majd utána sokáig.
Hogy miért írom mindezt le neked? Hogy értsd, mennyire mély nyomokat hagyunk a gyerekeinkben azzal, hogy milyen állapotban vagyunk nap mint nap.

A mai tennivaló:
  • Légy szép!
Igen, az vagy, tudom, reggel is, este is, délben, a munkahelyeden, vagy otthon hétvégén... mind szépek vagyunk. Ettől függetlenül azt tanácsolom, 
  • menj most ki a fürdőbe, fésülködj meg és dobj egy kis parfümöt magadra. Csak azért, hogy még szebb lehess :-)
A gyerekek szeretik a szépet, szeretik az illatosat és bár akkor is kedvelnek minket, ha lomposak és kócosak vagyunk, de különösen hálásak, ha büszkék lehetnek az ő illatos, csinosan öltözött anyukájukra. Biztos lehetsz benne, hogy büszkék lesznek rád és hálásak lesznek, ha végtelen jóságod mellett még jól is nézel ki.

Miért jó, ha ezt csinálom?

A gyerekeid szívesen bújnak hozzád, de örülni fognak, ha büszkék lehetnek rád. El fogják mondani és ez neked nagyon nagyon jól fog esni. Azt mondják majd: Jééé, anya, milyen szép vagy! És te azt mondod: Óóó, köszönöm, ez igazán kedves tőletek! 
Hmmm, nagyon jó lesz!
Vagy talán nem veszik rögtön észre? Ez nem fordulhat elő, mert mint mondtam már, a gyerekeid mindent észrevesznek rajtad. Ha mégsem, akkor kérdezd meg bátran tőlük: Mit gondoltok az új fizurámról? Ők pedig azt mondják majd: Húúú, ez igen! Anya, szuper csaj vagy!

Örömet és hálát fogsz érezni, amiért szépnek látnak téged és ezt az örömöt vissza is sugárzod rájuk. Imádom, mikor a gyerekeim dicsérnek! Ők pedig örömöt és büszkeséget fognak érezni, ha szépnek és ápoltnak láthatnak téged.

Mostantól a napi teendőid:
  • Reggel szedd rendbe magad, fésülködj meg és ébreszd a gyerekeid fogmosás, illatosítás után. Legyen az első puszi friss és üde és lássanak csinosnak, ápoltnak még otthon is.
  • Este mondj magadnak 3 érvet, mitől voltál ma jó anya!

Sztori:
És hogy legyen ez a 2. nap még vidámabb, elmesélek nektek egy édes sztorit arra nézve, milyen elementáris hatása van a gyerekeinkre a kinézetünknek. 
Lassan egy éve lesz, hogy sötétbarna hajamat szőkére váltottam. Természetesen a lehető legjobb időpontot választottam az első szőkítésre- az iskolai anyák napja délelőttjét. Nem is sikerült annyira jól ez a projekt, ugyanis szőkének alig nevezhető narancssárga színben pompáztam, mire indulni kellett, és mivel nagyon meleg volt, a sapkás megoldást is el kellett vetnem. Igyekeztem meghúzni magam a hátsó sorban, mikor a gyerekek bevonultak az osztályba, ám nem tudtam egészen picire töpörödni és Ákos azonnal kiszúrt. A szemei hatalmasra nőttek és felkiáltott: Úristen, anya, mi lett a hajaddal? 
Természetesen minden szem rám vetült, sőt az egész műsort tönkre tettem, mivel a fiam folyamatosan mutogatott és vihogott az idétlen kinézetemre célozgatva, elfelejtve, hogy mikor következik és mi a műsor menete. 
Később persze megszokta a hajamat, sőt, azóta megszerette, hisz végül normális szőke színe lett, de akkor hazafelé elmondta, hogy ez bizony elég kellemetlen neki. Így nem lehet kinézni.
Hát nem.


8 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

Bergamott írta...

Jaj, de jó! Egy fokkal könnyebb feladat:)

Szépítkezni mi együtt szoktunk, zokon veszi ha nem :)

Viszont szoknyám eddig nem volt, de most belebotlottam egybe, ami nagyon megtetszett, mert khm... ápol és eltakar. Eldugtam, hogy majd egy jó alkalommal meglepjem vele Zs.-t, aki gyakran mondja, hogy nekem miért nincs.

A jó alkalom már adott. Holnap szoknyázok:)

Angela írta...

A kislányok szeretik a szoknyát. Mit szólnál egy egészen rövid pörgőshöz? Az aztán tetszene a lányodnak (is)! ;-)

Bergamott írta...

Kiskoromban kaptam volna az ötleten (a pörgős miatt). Most csak akkor, ha közzéteszel egy, karcsúsító programot is :)

Gabi írta...

Miért ne tűzhetnéd ki magadnak célként újra a pörgős szoknyát? Hogy jóanyu jó nő is legyen.Ha a környezet elismerésére vágyunk, azt kell sugároznunk, hogy ki is érdemeljük, mert teszünk magunkért.
Két lehetőség van, ha a pörgős szoknya irányába indulunk: Kevesebb kalóriát viszünk be, vagy többet égetünk el.Melyiket választod? Mindkettőhöz vannak apró 5leteim.:)

Katalin írta...

Nagyon várom a folytatást, és hogy mit találtál ki, mi a teljes Jóanyu program!
Ezen a mai bejegyzésen egy kicsit csodálkoztam. Az én lányom soha nem vesz észre rajtam semmit. Se a külsőmön, se a hangulatomon. Soha nem tesz rá semmiyen megjegyzést. És ahogy rajtam sem, úgy a környezetében sem észrevételez semmit, meg sem látja, hogy rend van-e vagy rendetlenség...

Angela írta...

Hm.Ez nagyon furcsa. Én a helyedben nagyon gyorsan ráirányítanám a figyelmét ezekre az apróságokra. Éppen inkább úgy szokott lenni, hogy az éles megfigyeléseinket veszítjük el idővel.
A Jóanyu vázát az oldalsávban lévő kis képre kattintva megtalálod. Ezt a programvázat fogom szépen töltögetni. Most még nagyon az elején vagyunk és nagyon sok érdekes kérdésen fogunk végigsétálni.

Márta írta...

A gyerekeim már nincsenek naponta körülöttem...
De az ovisaim szintúgy viselkednek- figyelnek, megszimatolnak, megdicsérnek, vagy ha nyúzott vagyok elfelejtik megtenni...
Mivel nagyon érzékeny az ajkam ritkán látnak rúzs nélkül - minap az egyik hat éves leányzóm megjegyezte- szerinte a libello jobb, mint a rúzs!
Nem lehet elég korán kezdeni...

Angela írta...

Libello- ez aranyos. Ugye, hogy tényleg úgy van ahogy írtam? Figyelnek és látnak mindent!