2011. január 31., hétfő

Értékelés, szokások újdonsült OO-sként

Már két hete dolgozunk itthon és - nyilván az egyszemélyes kapcsolatnak köszönhetően- az új füzetek egészen más külsővel kezdenek formálódni, mint amilyenek az eddigiek voltak. 
Kevés füzetet használunk Bobival. Van egy vonalas, egy négyzetrácsos és egy mini Vázlatok füzetet is beüzemeltem, gondolván, hogy jó lesz  majd természetismeretnek. Na és persze a lapbookok. Emellett pedig iszonyatos mennyiségű munkafüzet áll rendelkezésünkre még a suliból. 
Miért nem folytatom a már meglévő füzeteket?
Új élet, új helyzet. 
Úgy láttam, ő sem dolgozott eddig úgy, ahogy szeretett volna és azt sem szeretném, ha az eddigi minősítéseket minden nap látná. Igyekszem őt biztatni, bár elég sok csatánk van egyelőre. Nyilván kipróbálja ő is, hogy ki az irányító ebben a helyzetben.Összecsapunk, majd mikor beáll a nyugalom, elmondom, hogy jelenleg a tanítója én vagyok, tehát én mondom meg, mit hogyan tegyünk. Szeretné az iskolai szokásokat rám erőltetni  (tipikusak az "így szoktuk", "így kell csinálni" mondatok rosszalló arckifejezésekkel kísérve). Meg kell szoknia, hogy ne az eddigiek alapján mérje  magát. 

Itthon nem akartam őt nyomdákkal és csillagokkal jutalmazni, mert tényleg azt gondolom, a tudás és a tevékenység maga, aminek örömöt kelle(ne) okozni a gyerekeknél. Ez viszont megint nem annyira egyszerű, ahogy én azt képzeltem. Bobi abba nőtt bele, hogy a tanulás egyenlő az állandó értékeléssel és méréssel. Eddigi pályafutása alatt pedig elvétve kapott pozitív értékelést, ezért ki van éhezve bizonyítékokra. Ő kérte, hogy mikor ügyesen dolgozik, a füzeteibe írjam be az arany csillagokat. Aztán kitalálta, hogy legyen saját értékelő füzete, így hát készítettünk egyet színes lapok összefűzésével. Most abba írom arany tollal a csillagokat. Hogy fokozzam az örömét, matricákat vásároltam és azt is osztogatom. No, persze, nem szíre- szóra, ahhoz már komoly és igényes munka kell, hogy matrica kerüljön a kis füzetbe :-). 
Bobi kincsként hozza- viszi az új tájékoztatóját. Nagyon boldog az eddigi 4 csillagtól (egész múlt félévben összesen nem volt neki ennyi) és a két matricától (olyanokat meg nem is osztottak az eddigi tanárai).


A füzete- azt hiszem- nagyon színes lesz. 
Színes és szerethető.

A nevtanban azt mondta a hölgy, hogy átlagos képességei mellett azért azt látja, hogy a szokásosnál lassúbb a fiam munkatempója. 
Igen, ezt én is láttam, s azt hiszem, az iskolai problémáinak jelentős hányada abból adódott, hogy lassú volt, lemaradt és utána nem tudott visszakapcsolódni az óra menetébe. 
Én azt gondolom, hogy ez megint annyira kínos dolog... ez a lassúság. Mire ugyanis felnövünk, millió olyan tevékenységet találhatunk, ahol soha nem lesz probléma, ha lassúbbak vagyunk másoknál. Akkor ez a hiányosság már nem zavar  majd senkit. Gyerekként meg folyton igyekeznünk kell. Kipakolni, bepakolni, időre számolni, sietni, gyorsan enni, gyorsan pihenni (tíz perc szünet). Egy ilyen fiúnak, mint a fiam, az egész élete állandó késés. Pedig azt mondja a vizsgálatot végző hölgy, hogy Bobinál még sokkal- sokkal lassúbb gyerekek is megfordulnak a nevtanban. Nekik is helyt kell állni valahogy.
Lényeg, hogy én most hagyom őt dolgozni. Ráérünk. Amíg azt látom, hogy a feladattal foglalkozik (tehát nem a fülét piszkálgatja), addig nem zargatom. Így képes szépen írni, mellé pedig rajzol és színez. Kedvtelve nézegeti a munkáját és örül neki. Kíváncsi vagyok, mikor jut majd el oda, hogy le tud engedni és elkezdi valóban élvezni ezt az egészet. Egyelőre a nyugalomnak örül, a megfelelési kényszer azonban még mindig ott van benne, ami addig nem is baj, amíg nem gátolja őt. Sajnos, ha  valamit nem ért, nem tud, akkor nem szól, hanem  vihogni kezd, vagy dühös lesz. Még meg kell tanulnia felismerni, mikor nem ért valamit és azt is tanulni kell, hogy tudja- merje kifejezni a gondjait. Jelenleg a viselkedéséből vagyok kénytelen következtetni a hiányosságaira. 
Sok- sok szokás van még, amitől meg kell szabadulni- ezek közt apróság az arany csillag . Ha eljut majd odáig, hogy már nem a csillagok motiválják, akkor jön el az igazi örömteli tanulás. Ha viszont mégis maradnak a matricák, hát azt se bánom! Ezen ugyan semmi nem fog múlni.

12 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

Sárosdi Virág írta...

Írtam ide egy hosszút, és eltűnt egy pillanat alatt. Esetleg megnéznéd, emailben nem ment el neked? Akkor nem kellene újrapötyögnöm...:(
Amúgy még be sem fejeztem. :((((

Angela írta...

Sajnos nincs itt :-(

atira írta...

Ez az arany színű toll nagyon jó ötlet ! Szeretek hozzád jönni, mindig tanulok valamit.

Sárosdi Virág írta...

Akkor majd újra összeszedem magam. :)

Bergamott írta...

Díjat szeretnék tovább adni Neked: http://bergamott.blogspot.com/2011/01/dijat-kaptam_31.html

Banyuc írta...

Nagyon tetszett ez a bejegyzés, az elgondolkoztató, őszinte sorok. Majd írd le egyszer, hogy hogyne tudod megvalósítani az otthontanulást gyakorlatilag is.

Angela írta...

Virág: Várom azt a hosszút. :-)

atira: Szívesen. Az ötlet amúgy a tanító nénitől származik. Bobi volt osztályában az arany csillag az etalon.

Bergamott: Köszönöm! Éjjel reakciózok rá :-)

Banyuc: Egyelőre tapogatózom, de persze, megírom- először is a leveledre reagálva (ha majd végre odajutok). Az biztos, hogy egyetlen perc sincs, mikor éppen unatkozom, és az is biztos, hogy a munkahelyem is nagyon rugalmas velem. Ezen kívül két dolog van még, ami biztos:

- A 2- os tananyag egy értelmes gyerekkel viszonylag könnyedén bevehető. Teljesen más így dolgozni, mint az iskolában sok gyerekkel. Nem beszélve róla, hogy a cselekvés és a rengeteg játék még könnyebbé teszi a munkát.

- A fiam értelmes. Így, hogy van ideje, motivációja, sikere, úgy tűnik, bármit képes megtanulni.

Remélem persze, hogy egy hónap múlva is így fogok erről vélekedni. :-)

Moria írta...

Aranycsillag a gyermekem osztályában is :)

Nálunk ami motiváció most, az az idő. Be kell állítanom az órát, hogy x idő után csörögjön és ha elkészült a feladattal, akkor boldog. És tudod mi a furcsa? Hogy elkészül a feladattal. Pedig reális időt számolunk ki egy-egy feladatra. Korábban meg órákig tartott minden .. "siess már, lekésünk az edzésről ..." "jajj még ez sincs meg? ... " stb.
Most azért jobb a helyzet :)

Névtelen írta...

Engem is az érdekelne, hogy a gyakorlatban hogyan oldod meg. Bemegy a fiad veled a munkahelyedre? Te dolgozol otthonról?
Délibáb

Névtelen írta...

Egy lassú gyerekkel a legrosszabb, ami történhet, az a sürgetés. Elkezd kapkodni, és kusza lesz. Az az erősség, ami a lassúságban rejlik, nevezetesen az alaposság, teljesen elvész. Orsi

Angela írta...

Moria: Írtam ám neked: Nem ment át az emil?

Délibáb: Hamarosan írok róla :-) Jelenleg kísérleti stádium van, ráadásul a nevtanos vizsgálatok és Bobi úszásoktatása is bezavar. Jövő héttől gondolom, hogy kiegyensúlyozott napirend állat be. Egyébként igen, 3 olyan nap van (lesz), mikor délutáni elfoglaltság okán az iskolában van, aztán van, hogy a munkahelyemen, ahol ráadásul jövő héttől egy kimondottan gyerekszoba lesz kialakítva, mivel egy családi napközi- délutáni foglalkoztató kialakításán ügyködik az egyesületünk.

Orsi: Imádom, mikor elmerül valamiben(nem tanulásra gondolok). Egy ilyen kis alapos okostojás édesen tud pakolni, hajtogatni, rendezkedni. Alapos, megfontolt.Ideges lesz a sürgetéstől. Kell nyilván változni, illetve a lassúságot kordában tartani, de lássuk be, tényleg van előnye is ennek a fajta személyiségnek.

Névtelen írta...

nálam a csillag azt jelenti, hogy készen van a feladat. mindegy, hogy segítséggel vagy segítség nélkül vagy huszadik nekifutásra, de ha készen van, akkor jár a rózsaszín sorkiemelővel a csillag.
(ok, kisebbek, de akkor is, már megint az a kérdés bennem, hogy miért vágja maga alatt a fát a tanerő - ha már az nem üti meg az ingerküszöbét, hogy a gyerek alatt vágja?)
Füles