2011. április 3., vasárnap

Jóanyu program- 3. nap

A 3. nap megint olyan a Jóanyuban, amire azt mondanád: Óóó, ez annyira magától értetődő!
Tényleg?
Emlékszel, már írtam arról, hogy mennyire fontos a gyerekeknek, hogy hallják tőlünk, hogy ők fontosak, szeretni valók,  ügyesek, édesek, kedvesek. Nem, nem azt a hamis dicséretet kívánják, amit még a semmiért is ki kell osztani bizonyos nevelési irányzatok szerint. Ahhoz, hogy normálisak legyenek, tudniuk kell, mik az erősségeik és mik a gyenge pontjaik. Ezzel együtt tudniuk kell azt is, hogy a szeretetünk állandó feléjük. 

 Nálatok van esti puszi? Nálunk van. Puszi, ölelés, álmodj szépeket, nagyon szeretlek... és még sorolhatnám. Miért kell ez? Két dolog miatt is: egyrészt el kell válnunk éjszakára, ami egy kicsit riasztó egy kisgyereknek (mire pedig nagyobb lesz, már megszokja a szertartást), de van ennél egy fontosabb ok. Az esti elköszönés egy utolsó megerősítés lehet abban, hogy szeretve van. Előfordulhat, hogy volt aznap vita, veszekedés, dorgálás, de most itt még minden a helyére kerülhet. A puszi feloldoz, közel hoz minket egymáshoz.

A mai tennivaló:
  • Mondd el az esti puszinál, mennyire szereted őt!
Ha volt aznap konfliktus, mondd el, hogy bár haragszol, vagy nem érted a tetteit, de a szereteted örök és nem múlik el. Mondd el azt is, hogy mi okozta neked a legnagyobb örömöt aznap. Én szoktam olyat, hogy röviden felidézem nekik, mi volt a legszebb pillanat számomra. Például azt mondom: Ákos, nagyon jól esett, mikor segítettél a gereblyézésnél. Vagy olyat: Milyen remek volt, hogy nem kellett szólnom a leckeírás miatt! De jó volt, mikor tojást festettünk, főztünk, játszottunk stb. együtt! Az utolsó mondat, amit magával visz az éjszakába, valami olyan pozitív megerősítés, ami arról szól, hogy becsülöd és szereted őt.

Miért jó, ha ezt csinálom?

A célod, hogy a neked tetsző viselkedésformákat erősítsd. Az esténél jobb alkalom nincsen erre. Már semmi nem fogja őt megzavarni, a gondolatait elterelni, így az utolsó információ tőled az lesz felé, hogy mit tett helyesen és hogy biztonságban van a szereteted illetően. A gyereked hálás lesz ezért neked, ugyanis semmi egyébre nem vágyik, mint arra, hogy elfogadd őt mindig, minden körülmények között. 

Ezt a szeretést élvezni egy boldog nap után kellemes, de ezt tudni egy nehéz nap után egyenesen boldogító. Mikor ő hibázik, rosszat tesz, bizonytalanná válik, hogy elveszti a szereteted. Ez nyomasztó érzés és sok gyereknek megzavarja a magatartását. Ha felszabadítod őt a bizonytalanság alól, tudni fogja, hogy nagyvonalú vagy, nemes, jólelkű. Te vagy az ő nagyszerű anyukája, aki pont olyannak szereti őt, amilyen és akiért holnap érdemes még sokkal- sokkal jobbá válni, hogy megkapja az elismerésedet.

Ha kifejezed a szereteted, ez téged is örömmel tölt majd el. Ha el tudod mondani, hogy haragudtál ugyan ezért, vagy azért, de ez rossz volt neked, mert valójában nagyon szereted őt, ez téged is felszabadít. Azt fogod érezni, hogy a gondterheltség elillan és a megbocsátás öröme lép a helyére. No, persze, ha ez egy boldog nap volt és egyetlen kellemetlen esemény sem történt, akkor nincs miről beszélni. Akkor egyszerűen megerősíted őt abban, hogy érdemes jónak lenni, hogy lám, anya még most, este is emlékszik arra, hogy ő segített délelőtt porszívózni, tehát értékeli az igyekezetét. Hm, egy ilyen anyáért tényleg érdemes jónak lenni :-)

Mostantól a napi teendőid:
  • Reggel szedd rendbe magad, fésülködj meg és ébreszd a gyerekeid fogmosás, illatosítás után. Legyen az első puszi friss és üde és lássanak csinosnak, ápoltnak még otthon is.
  • Az utolsó puszinál erősítsd meg őt abban, amiben jó volt és bocsásd meg a hibáit. Engedd őt úgy elaludni, hogy biztos legyen abban, mindig szereted őt. Akkor is, ha nem tökéletes.
  • Este mondj magadnak 3 érvet, mitől voltál ma jó anya!

7 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

Bergamott írta...

Ezt nálunk már amúgy is szokás! :)

Amíg bírtam a súlyát, (kb. 5 éves koráig) ringatva volt meg az esti altatódal.

Amióta nem bírom plusz simogatást kér helyette :D

Angela írta...

Az a jó, ha egy csomó dolog ismerős. A rutinok után majd azért belemegyünk komoly dolgokba (amik persze szintén lehetnek ismerősek). Ez lesz a zónázás, meg a heti beosztások :-)
Húúú, de didaktikus! Annyira azért nem ám. Jó lesz.

szildi írta...

Az esti szertartásnak nálunk is része az, hogy szeretlek, de azt még nem próbáltam ki, hogy így konkrétan valamiért, amit aznap tett megdícsérjem. Ma a férjem fektet, de holnaptól ez is része lesz az esti rituálénak. (Én az esti altatódalnál összebújok velük az ágyban.:-))

Angela írta...

Jaj, az is annyira jó! Én is sokáig összebújtam velük, de már kinőttek belőle.

pipra írta...

Én kb egy hónapja szoktam rá a lefekvéskori "dícséretre”, azaz a jóéjtpuszinál mindig felidézem neki, milyen jól csinálta ezt vagy azt, vagy mi esett jól. Nem tudom milyen indíttatásból, egyszer csak jött. Azóta tényleg nyugodtabban alszik el, kevesebb az éjszakai ébredés is....
De ez az egész program milyen jól hangzik! Ha csak annyit változtat a hozzáállásomon és a mindennapjaimon mint a flylady (bár nem tartom be tételesen, mégis rengeteget tanultam belőle), akkor már megéri, és ez (témáját tekintve) még fontosabb, azt hiszem még többet tud rajtam formálni. Köszi. Előre is...

Angela írta...

Szívesen. Remélem, egy csomó dolgot tudsz majd kimazsolázni :-)

Marika írta...

Nálunk csak ritkán fordult elő, hogy megdícsértem őket, főleg a nagyot, hiszen ő az , aki már értelmesebb, de mindez csak úgy magától jött, nem volt tudatos. ezután odafigyelek rá, mert biztos vagyok benne, hogy hatásos lesz! Köszönöm a jó tanácsot!!