2011. április 5., kedd

Jóanyu program- 5. nap


Elnézést kérek, ha megint valami olyasmit mondok, ami egyáltalán nem újdonság nektek. Ha ez így van, akkor én nagyon boldog vagyok, mert a rutinok- szertartások, amik egy gyereket kiegyensúlyozottá tesznek, ezek szerint jelen vannak nálatok. Azt hiszem, a spanyolviaszt itt már senki nem találhatja fel, de ettől függetlenül mondhatunk egymásnak tippeket, bevált ötleteket. Jóanyu nem arról ismerszik, hogy valami eget rengető szenzációval áll elő. Ő egyszerűen jó akar lenni és maga is szeretne nyugodtan élni. Jóanyu nem csinál forradalmat, csak segít a gyerekeknek a tájékozódásban, a világ és önmaguk megismerésében, meleg biztonságot ad, ezzel együtt korlátokat állít fel, melyeket néha- az ő kezét fogva- akár át is lehet lépni.

A reggeli szokások, azok állandósága megalapozza a napunkat. Ki szeret rohanni, kapkodni, idegeskedni?
VESZEKEDNI???
Én ugyan nem! Ehhez képest elég rendszeres késő vagyok, sőt, olykor a gyerekeim is bajba kerülnek egy- egy eltolt reggel miatt. Miért? Mert reggelizni kell, uzsonnát készíteni kell és ha kicsit később ébredünk, ezek a dolgok késésbe viszik a napot. Csúszunk, sürgetünk, pattogunk egymással alig fél órával azelőtt, hogy kiegyensúlyozottan be kellene ülniük az iskolába.
Egy ideje ez már nem így van. Egy ideje normálisan tudunk készülődni és kellemes a reggel. A változás akkor állt be az életünkben, mikor ráeszméltem, hogy a bajok többsége abból adódik, hogy a gyerekeimnek teljesen más szokásaik vannak. Ákos szeret reggel nyugodtan és sokat enni, közben beszélget, lassan öltözik, míg a másik fiam hipp- hopp elkészül. Feltettem hát magamnak a kérdést: Jó az, ha folyton noszogatom a kicsit, amitől ő ideges lesz és megerőszakolja magát? Nem. Sokkal rosszabb, mint 15 perccel hamarabb kelni. Így hát- mivel én már hajnal óta fent vagyok- előre hoztam az ő ébresztőjét is. Azóta nyugodtabban tud a napra felkészülni, és ami a legérdekesebb, hogy a változtatás után nagyon hamar eljött az idő, hogy Ákos felpörgött. Ma már pillanatok alatt elkészül és nem kell vele veszekedni.

Én azt gondolom, vannak nagyon fontos dolgok a reggelben. 
Egy ébredés mindent eldönthet. Mennyire sivárabb beszólni az ajtón, vagy rákapcsolni a villanyt valakire, mint az, ha rászánunk egy percet az ébresztésre és megsimítjuk a karját. Utóbbi sokkal inkább jó hangulatot és energiát ad.
A dolog evidens a kisgyerekeseknek én viszont most a kamaszokról is beszélek. Ne feledjétek: Van olyan pillanat, mikor az öntudatos kamasz nem fogja elhúzni magát a simításod elől. Mikor is van ez? 
HÁT AMIKOR ALSZIK!

Tudjuk azt is, hogy a reggeli nagyon fontos (mondtam, hogy evidens dolgokat tesz Jóanyu). Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én azt látom, hogy a gyerekek reggel sokkal inkább szeretik az állandóságot, mint napközben. Szeretik, ha a reggeli mindig ugyanolyan. Nálunk a vajas- mézes pirítós a legkedvesebb. Ez színesedik, ha van mogyorókrém, de ennél több változatosságot már nem kívánnak. Mindig kell valami meleg ital és szerintem az uzsonna is jobb, ha Jóanyu készíti. Zsebpénzzel nagyon magára hagyott egy kis(és nagy)gyerek és könnyen megtörténhet, hogy a pénzt nem ételre költi, hanem ócska édességre (éljenek a "szuper" iskolai büfék!). Amit elcsomagolsz, az a biztos. Kedves dolog, ha az étel mellett valami kis ajándék is van. Falatnyi csoki, illetve időnként kinyomtatok egy rakás viccet, melyekből az étel mellé teszek egyet (ötlet Virágtól). Ennek talán nagyobb sikere van, mint magának az uzsonnának.

A reggelnek súlya van. Nekünk vannak- voltak nagyon rossz reggeleink és vannak- voltak szép reggeleink. A szokások, a kellemes ébresztés, a finom reggeli, az elpakolt uzsonna mind jelzések a gyerek felé és egy jó napot készítenek elő. Úgy tud a feladataival szembe nézni, hogy már reggel kapott egy adag finom gondoskodást Jóanyutól.

A mai tennivaló:
  • Állítsd össze a reggeli rutint, amihez ezentúl ragaszkodni fogsz. Legyen az ébresztés személyes és kedves, a reggeli finom és tápláló, a tízórai egy darabka magával vitt otthon, a hangulat nyugodt és kiegyensúlyozott. Mindehhez nem kell több, mint néhány perccel hamarabb ébredni és odafigyelni az apróságokra. Sokkal kellemesebben indul majd a nap. És még egy: Én személy szerint soha nem mondom útravalónak: Légy jó. Mindig azt mondom inkább: Legyen szép napod! Hogy miért, azt ne kérdezzétek. Valahogy ez utóbbit fontosabbnak érzem. A jóság meg majd jön magától.
Miért jó, ha ezt csinálom?
  • A megszokott rutinok kiszámíthatóvá teszik a reggelt és nyugodt hangulatot biztosítanak. A nap így jó esetben szépen indul. Távolodni készülő kamaszoknak még lopva meg lehet simítani az arcát, a kicsik pedig főképpen hálásak lesznek egy kis összebújásért. 

Mostantól a napi teendőid:
  • Reggel szedd rendbe magad, fésülködj meg és ébreszd a gyerekeid fogmosás, illatosítás után. Legyen az első puszi friss és üde és lássanak csinosnak, ápoltnak még otthon is.
  • Az utolsó puszinál erősítsd meg őt abban, amiben jó volt és bocsásd meg a hibáit. Engedd őt úgy elaludni, hogy biztos legyen abban, mindig szereted őt. Akkor is, ha nem tökéletes.
  • Este mondj magadnak 3 érvet, mitől voltál ma jó anya!
  • Vizsgáld meg azokat az életköröket, amik jelen vannak a mindennapjaidban (pl. háztartás, család, munka, hobbi, alkotás, vállalkozás stb) és  nyiss nekik egy- egy kontrollfüzetet. Ezután ezekbe a füzetekbe jegyezd fel minden gondolatod, teendőd, ötleted a témával kapcsolatban. Ezek a füzetek segítenek a napod rendszerezésében és bármikor visszanézheted őket, ha egy jó ötletre, inspirációra vágysz valamilyen ügyeddel kapcsolatban.
  • Állítsd össze a reggeli rutint, melynek része a személyre szabott ébresztés, a nyugodt hangulat, a finom reggeli és az igazi uzsonna. Mostantól igyekezz betartani ezeket a szokásokat és meglásd, hamarosan véget ér a kapkodás és a reggeli hisztik ideje. 



    3 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

    Banyuc írta...

    Nagyon tetszett a bejegyzés, főleg a vicc uzsira - ezt én is kipróbálom Violánál!
    Én úgy köszönök el, az oviban, hogy Érezd jól magad, legyen szép napod! az iskolában pedig, hogy Legyen szép napod, okos legyél! - és fogalmam sincs, hogy miért, valahogy így alakult ki ...

    Márta írta...

    Ha nekem azt mondják búcsúzáskor "légy jó" tuti, hogy azt válaszolom még ma is, hogy nem akarok...

    Sok mindent elszúrtam anno, most van mit pótolnom, hála az égnek a gyerek megbocsát.
    Egyiknek a legjobb anyja voltam, a másiknál elég gyengén mentek a dolgok- szerinte nem volt borzalmas.
    Keserves árat fizetve megtanultam a lényeges és a lényegtelen közötti különbséget.
    Mivel gyerekeim felnőttek én az oviban vagyok "jóanyu", a betaszajtott gyermeket megölelem, megfésülöm, kap egy indító puszit, vagy személyes jelzést aztán kezdődik a nap...

    szildi írta...

    Én azt szoktam mondani a gyerekeimnek, amikor elválunk, hogy vigyázzatok nagyon magatokra! Hm... ez azt hiszem elég sok mindent elárul rólam. :-)
    Egyébként a reggelek és az óvoda utáni hazaérkezés a legnehezebb a napban számomra. A reggelt már aránylag jól megoldom, de délután sokszor veszekedéssel kezdödik mifelénk. Az estével csak akkor van gond, ha elhúzzunk az idöt és már túl fáradtak a gyerekeim.