Jóanyu program- 6. nap

„Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz” – állította Virginia Satir amerikai pszichológus.

Ölelés nélkül sivárabb az életünk, ettől függetlenül a napjaink ölelések- érintések nélkül telnek el. Úgy értem, itt Európában nem túl divatos megérinteni a másik embert, nemhogy megsimítani, megölelgetni. A sok érintés - jó esetben - a gyerekkor kiváltsága. Mire felnövünk, már elég szűken mérjük a testi érintkezéseket. Pedig kísérletek bizonyítják, hogy a gyakori ölelések nemcsak lelkileg, de fizikailag is jót tesznek nekünk. Erősítik az immunrendszert és segítenek a betegek gyógyulásában.

1980-ban a Science Magazinban publikáltak egy különös esetet: nyulakon kísérleteztek, akiknél mesterségesen állítottak elő érelmeszesedést a tudósok (kellően zsíros táplálékokat adtak nekik). A kísérlet végén megdöbbenve tapasztalták, hogy hiába a zsíros étkek, a nyulak 15 százalékánál nem történt semmilyen káros következmény.

Nehezen jöttek rá, milyen hiba csúszott a számításba: ezt a 15 százalékot gyakran simogatta az etetésükkel megbízott orvostanhallgató. A kísérletet újra és újra megismételték, de kétség se fért hozzá: akiket simogattak,azok egészségesek maradtak. 

Arról is szólnak tanulmányok, hogy az érintés hiánya miatt a gyerekek valóban megállhatnak a növésben, s semmiféle gyógyszeres kezelés nem segít rajtuk, csak az indítja el újra növekedésüket,ha kikerülnek a romboló, negatív hatású környezetből, s kellő érzelmi gondoskodást és ölelést kapnak.

 Ez persze nem fordulhat elő egy olyan családban, ahol anyu azért olvas az interneten, hogy megtalálja a legjobb nevelési módszereket, de lássuk be: Igen szűken mérjük az érintéseket otthon és a barátaink között. És igen, lehet, hogy a gyerekeink növekedésével egy időben már őket is egyre ritkábban simizzük meg. Pedig a simi még nem is az, amiről most én beszélek. Az ölelésnél összesimulunk, a szívünk összedobban és az energiák áramlani kezdenek kettőnk között. Jó esetben naponta legalább 15- ször.

A mai tennivaló:

• Számold meg, hány alkalommal öleled meg a gyerekeid naponta. Vagy hányszor öleled meg a férjed? Te mennyi ölelést kapsz? Mennyi érintést? Emeld az adagot minimum napi 15- 20- ra, hogy ezzel is minél gyakrabban jelezd nekik, mennyire fontosak, szeretni valóak számodra.

(Te jó ég! Még leírni is ciki. Olyan dologról beszélek, amiknek evidensnek kell(ene) lenni. De az? Csak végy egy olyan helyzetet, mikor reggel szétfut a család, majd késő délután összefut, lecke, vacsi, este van, aztán mire észbe kapunk, már menni kell az ágyba. Ne adj isten, valami feszkó is besurran közénk és a végére kiderül, hogy azt a kevés időt, amit együtt töltöttünk, "nevelésre", gyakorlásra, egyebekre szórtuk el, és sem mód, sem idő nem jutott arra, hogy egy kicsit megropogtassuk egymás csontjait. Van ilyen, ugye? Márpedig, ha van, akkor az is biztos, hogy érdemes figyelni a számokra :-))

Miért jó, ha ezt csinálom?

• Tudom, furcsa lenne most kifordítani a világot a sarkaiból és gyökeres változásokat hozni. Aki nem egy ölelkezős típus, attól az embertől furcsán jönne ki, ha egyik napról a másikra mindig valakinek a nyakában csüngene. De a gyerekeidnek nem lesz furcsa, az egyszer biztos. Ha ők még kicsik, akkor valószínűleg nem is sejted, miről beszélek. Ha viszont már nagyobb  a gyerkőc és elkezdett leválni rólad, könnyen azt veheted észre, hogy elhúzódik a testi kapcsolat elől. Te azért ne hagyd rá. Ha csak a karját érinted, vagy elhaladva mögötte, a vállát simítod meg, már jelezted neki, hogy szeretsz hozzáérni. Ő pedig jegyzi ezt magán és úgy fogja dekódolni: Anyu szeret engem.

Mostantól a napi teendőid:

• Reggel szedd rendbe magad, fésülködj meg és ébreszd a gyerekeid fogmosás, illatosítás után. Legyen az első puszi friss és üde és lássanak csinosnak, ápoltnak még otthon is.

• Az utolsó puszinál erősítsd meg őt abban, amiben jó volt és bocsásd meg a hibáit. Engedd őt úgy elaludni, hogy biztos legyen abban, mindig szereted őt. Akkor is, ha nem tökéletes.

• Este mondj magadnak 3 érvet, mitől voltál ma jó anya!

• Vizsgáld meg azokat az életköröket, amik jelen vannak a mindennapjaidban (pl. háztartás, család, munka, hobbi, alkotás, vállalkozás stb) és  nyiss nekik egy- egy kontrollfüzetet. Ezután ezekbe a füzetekbe jegyezd fel minden gondolatod, teendőd, ötleted a témával kapcsolatban. Ezek a füzetek segítenek a napod rendszerezésében és bármikor visszanézheted őket, ha egy jó ötletre, inspirációra vágysz valamilyen ügyeddel kapcsolatban.

• Állítsd össze a reggeli rutint, melynek része a személyre szabott ébresztés, a nyugodt hangulat, a finom reggeli és az igazi uzsonna. Mostantól igyekezz betartani ezeket a szokásokat és meglásd, hamarosan véget ér a kapkodás és a reggeli hisztik ideje. 

• Számold meg, hány alkalommal öleled meg a gyerekeid naponta. Vagy hányszor öleled meg a férjed- párod? Te mennyi ölelést kapsz? Mennyi érintést? Emeld az adagot minimum napi 15- 20- ra, hogy ezzel is minél gyakrabban jelezd nekik, mennyire fontosak, szeretni valóak számodra.  

Van itt még néhány érdekesség az ölelésekről, ha érdekel bővebben a téma.

Sztori:

A 12 éves fiam eléggé szégyellős, ráadásul első hullámban serdül. Nahát, ő aztán fel nem emelné a karját, hogy megöleljen. Eltűri viszont, ha én elkapom egy kis szeretgetésre. Úgy látom, jól esik neki (ki nem mondaná szavakkal!). Aztán van, mikor próbálom áttörni a kis burkot, amivel körülveszi magát és elkapom egy nagy puszilkodásra. Óóó, igen, olyan is volt már, hogy "ráugrottam" és úgy birkóztam vele, mint az öt évesekkel szokás. Például a földre teperem és a hasába fújok. Ez a játék azért is jó, mert mindig nagy vihogásba fullad. Ő ilyenkor elnéző velem és csak azt kérte nemrég, hogy nem bánja, fújhatom a hasát, de ha lehet, akkor ezt legközelebb NE A TESCOBAN tegyem!!!
Hm. Mondom, hogy kicsit szégyellős :-)