Megkajáltuk!

Angéla retekmagjáról jutott eszembe.

Hétvégén májusi majális volt nálunk, sok vendéggel.Kint voltunk a kertben, így mindenki megcsodálta a kb. 2 négyzetméteres konyhakertecskét, azt hitték, én ügyeskedtem. Mindenkinek elmeséltem, hogy a nagyfiamból tört elő ősei vére , ő döntött úgy tavasszal, zöldség nagykert nyit és a néhány mázsányi árut itthon fogja megtermeszteni. Mire észbe kaptam, kiásta az aranytuját( útban volt, na! ), ami állítólag úgyis elöregedett már.Ki is loholt a piacra másnap hajnalban , úgy 10 körül, hozott saláta- és retekmagot. Ásott, kapált, öntözött...de a retek csak nem nőtt. A levele haragos zölden burjánzott, de bizony a a retkecskék a földben teniszlabda-nem, pingponglabda-nem, puskagolyó nagyságúra nőttek. Kérdezgettem a szomszédokat, de mindenki csak a vállát vonogatta, azt mondták, ha a levele megnőtt, majd megnő a retek is. Ilyenkor előhúztam a hátam mögül egy frissen kihúzott példányt, hát, volt nevetés.

Na, kapóra jött a hétvégi vendégsereg, találtam is egy faluról származó tanító nénit, kérdezgettem én, de ő is csak annyit mondott, nyilván ez a biotretek, mert nem kapott műtrágyát.Nagyon egészséges, csak egyszerre 20 darabot kell bekapni.

Ekkor lépett be az egyik férfivendég a konyhába.

-ÁÁÁ, te vagy a mi emberünk!-sikítottunk fel . Te Zoli, te mégiscsak mezőgazdász vagy, segíts már nekünk!

-Én?! Én erdész vagyok.-magyarázta meglepve a srác.

-Ó, az majdnem ugyanaz! Mondd már el, miért nem nőtt meg a retek?

-A retek? (kicsit töprengett) Ti nem tudjátok?Hát, figyeljetek, lányok!

És elmesélte a tudományt:

A retek szimbiózisban él a sárgarépával. Nem is csoda, hogy nem nőtt meg, hiszen salátát vetettünk mellé, nem répát.

Ittuk a szavait. Végre, valaki tudja a tutit. Szóval, jövőre répával együtt kell.

És még folytatta is a galád:

-Lányok, hát nem ismeritek a mondókát? Nem véletlen ám a "répa, retek, mogyoró"

Mi még mindig ott állnánk gyanútlanul, ha erre a mondatra nem harsant volna fel harsány röhögés a hátunk mögül.