Tavaszi zsongás- Együnk csírát!

Itt a tavasz, elérkezett az idő a csírák nevelésére. Egyelőre kezdetlegesen műveljük, lassanként fogjuk kitapasztalni, melyik növény mennyi idő alatt és hogyan csírázik ki. Elsőként tönkölybúzát vettem és egyszerű műanyag edénybe tettem, ám hamarosan láttam, hogy így könnyen tönkremennek, úgyhogy beruháztam egy erre a célra kifejlesztett csíráztató tálat.

És hogyan érdemes elkezdeni?

Először is érdemes egy  tálat beszerezni, amely úgy 1200 Ft körül van. Az én edényemben három szinten lehet egyszerre csíráztatni anélkül, hogy befüllednének vagy penészednének a magok.

 Azt olvasom mindenütt, hogy csak olyan magvakat vegyünk, amik ellenőrzött és emberi fogyasztásra előkészített termékek. 

A magvakat először egy óráig kell vízben áztatni, majd a tálba helyezni. Ettől kezdve nap mint nap kétszer leöblíteni, csepegtetni és hagyni, hogy tegye a dolgát, azaz életre keljen és megfakadjon. Mikor néhány centis kinövéseket növeszt, gyakorlatilag már fogyasztható.

Keresgéltem ételeket, amelyek csírából készülnek. Jobbára salátakeverékeket találtam, itt például. Amúgy meg nem kell törni a fejemet azon, hogyan készítsem el, hiszen alig van ideje nálunk a csírának, hogy kihajtson. Úgy csipegetjük, ahogy a chipset is csipegethetnénk- csemegeként vesszük magunkhoz. Búzával kezdtem a kísérletezést és hamarosan lépünk előrébb. Betáraztam már a lucernát, vöröshagymát és retekmag is van. Hogy miért? Mert azon túl, hogy valami elképesztő vitaminbombák ezek a finom kis szálacskák, még millió dologgal segítik a szervezetünket. Ezen az oldalon remek gyűjteményt találtok a különféle csírák hatásairól.

Az ízükről csak annyit, hogy a kezdeti meglepődés után a fiúk is rákaptak és szívesen rágcsálják, ami különösen nagy szó. Nekik aztán mondhatnám, milyen egészséges, ha az íze nem tetszene! Rám maradna, akár a tea, vagy az aloe vera.  

Nem mellékesen jó kis természetismeret óra a csíráztatás. A növénykék ápolását Bobiékra bíztam, így megfigyelhetik a fejlődést, emellett pedig a csíráknak is van esélyük a túlélésre. Az én gondozásom alatt ugyanis minden zöld növény kipusztul, így gyanítom, hiába öblögetném őket szabályosan, egy idő után éppen úgy elsorvadnának, mint a biffenbaffiáim (diefenbachia).