Na, most aztán megnyugodtam. Van végre valaki, aki kezébe vette a fiam sorsát. Tényleg van ezzel a gyerekkel egy csomó probléma. Már nekem is megfordult a fejemben, hogy elzüllik végképp nem egyéb okból, mint hogy képtelen vagyok tisztességesen megnevelni. Micsoda isteni szerencse, hogy van neki egy remek tanára, aki kezébe vette a sorsát. Meg is mondta, hogy mostmár ebből elég volt, itt az ideje, hogy (idézem) "rendes embert neveljen belőle".
Ő.
Ő.
Neki is látott a lelkiismeretes tanerő. A módszerei egyediek, rendkívüli kreativitásról árulkodnak és mély nyomot hagynak a gyerekben. Mostmár legalább tényleg rendes ember lesz. Erre találták ki a szaktanárit. Hogy rendes embert neveljen a kölökből. Meg azért kell órán leküldeni az igazgatóiba, hogy aztán ott a kedves titkárnéni kínosan mosolyogva kérdezze meg tőle: Hát, te gyerek, most mit csináljak én veled? Nem akarnál segíteni nekem? Majd kellemes hangulatban elbeszélgessenek, ő pedig segítsen a titkárnéninek fénymásolni. Miközben az igazgató úr a szobájában dolgozgat. Amott valahol pedig folyik az óra. A fiam nélkül. Hozzáteszem, hála istennek. Így van esélye, hogy rendes titkárnéni mellett rendes gyereknek érezheti magát.
Szóval szaktanári. Mert mostmár aztán tűrhetetlen a viselkedése.
MIT KÖVETETT EL?- kérdem én. Verekedett? Lopott a többiektől? Pukipárnát tett a tanári székre? Graffitizett a patinás épület oldalában?
Hát nem.
Sokkal rosszabbat. De én nem mondok semmit. Nézd meg magad és okulj:
Bejegyzések
21 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Angéla, és te mit kezdesz ezzel otthon?
az én fiamnak is van egy hasonló. abban az áll, hogy a gyerkőc rendszeresen feláll órán és sétálgat, valamint nem figyel (hahóóóóóó: figyelemzavaros!!! nem gondoltam, hogy van olyan ember, aki ennek a szónak nem ismeri az értelmét). a szakértői véleményben pedig szerepel, hogy engedjék néha felállni és sétálni órán, mert különben halálra feszengi magát. érdekes, hogy ezt is külön el kell magyarázni, persze nem kérdezte meg, hogy fel lehet-e állni, de érdekes, hogy ezek a dolgok csak egy bizonyos órán fordulnak elő, a többi tanárral megbeszélte a fiam, hogy mi az a jelzés, ami azt jelenti, hogy most fel kell állnia, ez a kedves tanerő meg sem kérdezte...
igen vannak "jóindulatú" pedagógusok, ezt el kell fogadni.
mit csinál majd a tanerő, ha valaki széket dobál, vagy Mozartot kicseréli stikában Tankcsapdára? beutalja Guantanamora?
nekem az jut eszembe, hogy vissza kellene írni, hogy
Tisztelt Tanárnő, X-t figyelmeztetésben részesítem, mert szanaszét hagyta megint a mocskos zoknijait, húzza a macska farkát, és sortüzelés üzemmódban kapcsolgatja a távirányítót.
japersze, nem esne le neki, de legalább elgondolni is vicces.
Füles
Lehet, hogy kiutáltok, de én most a másik oldalt védem. Van olyan helyzet, amikor nem tudunk mást tenni. Ezek a beírások azt mutatják, hogy milyen tehetetlenek vagyunk.(Sajnos). A jelenlegi helyzetet nem ismerem, de tapasztalat, hogy otthon elmesélve ( a gyerekek verziójában), csak apróság történt. Minden részlet finomodik.Az, hogy a tanítást egy-egy eset mennyire zavart meg, ezt nem szokták elmesélni.Persze vannak felfújt esetek, de azért nem mindegyik.
nem értek egyet. napi kapcsolatban vagyunk a tanárokkal, szerintem Angéláék is, szóval ennek így semmi értelme. írom ezt úgy, hogy magam is pedagógusként számtalan hasonló esettel összefutok.
tudom, hogy a fiam rendszeresen zavarja társait és a tanítást is, de a cél az lenne, hogy ezen segítsünk. szerinted egy ilyen beírás (még a szó is kretén) mit változtat ezen??
Könnyelműen ne ítélkezzünk a bejegyzés írója felett! Vajon hány szóbeli figyelmeztetés előzte meg a bejegyzést, hányszor kellett megállítani az óra menetét, hányszor terelte el mások figyelmét, esetleg bontotta meg a rendet. Ezt nem tudhatjuk! Lehet, hogy még túl visszafogott is a tanár bejegyzése!!! Mi szülők otthon szólunk a gyereknek, nem hallja meg, nem végzi el a munkát, nem pakolja el a holmiját. Mit csinálunk? Idegesen rákiabálunk, esetleg kap egy atyait vagy egy anyait. De annak a szerencsétlen tanárnak még egy ilyen jelentéktelen bejegyzést sem tudunk elnézni. Ha elfogadják az új közoktatási törvényt és benne marad, az órát, a tanítást zavaró tanulót ki lehet küldeni, ki lehet kísértetni és megkapja az igazolatlan óráját. Hogy jó lesz-e ez? Egyáltalán nem vagyok benne biztos. De legalább látok törekvéseket arra, hogy a tanulni, figyelni akaró gyerekeket is védi valami. Erika
érdekes mennyire másképp látjuk ezt a dolgot kívülállók és érintettek, gondolom Erika te még sosem kaptál hasonló beírást hiperaktív és figyelemzavaros fiad ellenőrzőjébe.
sosem gondolnám, hogy 25 kérés után nem elvégzett feladat majd megoldódik kiabálással vagy veréssel, bár ez utóbbira sosem láttam még okot, pedig a fiam nem egy egyszerű eset.
nagyon fontos, hogy ezek a gyerekek nem direkt ilyenek, nem heccből zavarják az órát, társaikat, hanem nem tudnak másmilyenek lenni, ha beírnak nekik akkor sem, ha kiabálnak velük akkor sem, ha lekevernek nekik "egy atyait vagy egy anyait" akkor sem.
és nagyon fontos az is, hogyha egy iskola felvállalta a sajátos nevelési igényű gyermekek integráltan történő oktatását, akkor tegyen is érte, hogy ez így legyen.
Voltatok mostanában felnőtteknek szánt előadáson? Ha az előadás unalmas, érdektelen, monoton, túl halk, esetleg túl harsány ( a választék szabadon bővíthető a tapasztalatok alapján), mit csinálunk mi felnőttek?
Nem figyelünk.Néhányan a táskájukban kotorásznak, néhányan a telefonjukat babrálják, mások a laptopjukat. A hátsó sorokban meg beszélgetnek. Egyre többen, egyre hangosabban.
Vannak viszont előadások, órák, amikor tátott szájjal, pisszenés nélkül figyelünk és gyilkos tekintettel nézünk a zajkeltőre.
Mi a különbség?
Na jó én is beírok eztán.
Már az óvodában, bár talán már a bölcsiben kellett volna kezdenie valakinek.
A gyerek rossz, tíz zével.
Köpköd, anyázik, káromkodik, lökdös, rugdos stb.
Apja sitten, anyja piál, vagy csak nyomorog, vagy csak elege van az egészből, éjszaka fát lopni járnak, tesó drogozik, tesó meglepetés szerűen várandós lesz, apát, anyát, tesót kirúgják a melóból.
Család nem tud számlákat fizetni, enni is alig, szóval mindenkinek beírok itten mostan!
Mert a gyerek zizeg, zokog, sóhajt, nyafog...
Aztán meg nem írok be, mert édes, csodásan énekel, rajzol, segít, okosokat szól, naposkodik.
Most meghasonlottam.
Mit tegyek?!
Ókor nekem is beírhatnának, mert úgy tudok ordítani, hogy 20 kilométerre is hallják, s a gyerek csak rám néz és azt mondja te szebben kiabálsz, mint xy néni.
Na most mi lesz vele, velem, velünk?
Kinek írjunk be?!
Két kommentem szállt el. Már elegem van. :-(
én továbbra sem értem, hogy a beírástól mi lesz jobb.
szerintem nem a szülő dolga az iskolában valamit kezdeni a mindenféle gyerekkel. akkor is, ha huszonötször kellett már rászólni, és babrál, és halál idegesítő. szerintem ha az óvodás a banánnal, a ceruzával és a L betűvel is fegyvert játszik, az elsős direkt szétveri a haverja fejét, vagy a harmadikos lányokat zaklat a vécében, na akkor jön be az, hogy beszélni kéne a szülővel (és nem beírásban egyoldalú kommunikációt folytatni).
(ketrecen belülről beszélek.)
Füles
Újra elkezdtem, de nincs erőm megírni :-( A lényeg, hogy ez a tanerő köztudottan ideggyenge és senki nem veszi komolyan. Ebben a nagyon elit iskolában amúgy is úgy hullanak a beírások minden semmiségért, hogy a gyerekek már nem veszik komolyan (mindig fűzöm a fiamat, hogy készítsen fotókat a magatartás füzetükről - xy tüsszentett az órán...z a padszomszédja radírját használta...stb), de fél, hogy észreveszik, hogy készülék van nála. Mert ő nem szereti megszegni a szabályokat. Ő egy olyan jógyerek.Múltkor azért állította fentebbi tanerő sarokba (!!!), mert nem nézett a szemébe, mikor hosszú percekig hangosan alázta, mert a tolltartóját babrálta éneklés közben. Tudtommal ezer évek óta rögzült ösztön, hogy feszült állapotban a gyengébbnek le kell sütnie a szemét, hogy a támadást elkerülje. Ezt az ősi ösztönt kívánta tanárnő felülírni, hogy a fiamból rendes embert faragjon.
Mint mondtam is már, azt a kevés eszközt, ami még a pedagógusok kezében van, pontosan az ilyen kollégák veszik el a rendszertől. Ilyen hülyeségek miatt nincsen rég becsülete a beírásnak. Én azt mondtam a fiamnak: légy becsületes, tisztelettudó (minden emberrel), udvarias és nem lesz baj. Vannak vonalak, amiket nem lehet átlépni. Ha ezt betartod, mégis jön egy ámokfutó, aki el akar taposni, akkor megállítjuk (jelen tanerőt nem lehet. Sem a kollégái, sem a vezetőség nem tudja megfékezni. Én a múltkori sarokba küldés után közel voltam hozzá, ám végül másképp alakultak a dolgok).
Kedves Á. (Ági?)!
Egyáltalán nem gondolom, hogy a figyelemzavaros gyermek esetében akár a hangos szó, akár a füles segítene. Szemléltetni szerettem volna, hogy lehet, amit magunkon észre sem veszünk, azt másoknak a világért el nem néznénk. Biztosan én is emeltem már fel a hangom, gondolom Veled is megesett már ez a dolog.
Abban teljes mértékben egyet értek Veled, ha egy integrált intézményben jár a gyermek, ahol felvállalták a magatartászavar korrigálását, ahol a sajátos nevelési igény ezen a területen kimondott és határozatban rögzített, ott teljesen más a helyzet. Ott ez kötelesség és feladat. De nézzük csak, mi a helyzet ezen a területen szép hazánkban! Az intézmények jelentős részében (integráltakról írok) nincsenek meg sem a személyi, sem a tárgyi feltételek. Felkészítették az ott dolgozó valamennyi pedagógust ennek a problémának a kezelésére? Adtak nekik módszertani útmutatást? A vezető gyógypedagógus ismerteti, elemzi az ott tanító tanárokkal a gyerekek határozatát? Kitűzik a célokat, értékelik a megvalósulását? Van pénz a kéttanítós modellre? Ha szükséges el lehet tevékenységgel különíteni a gyermeket, van mivel és van kivel foglalkozzon?
Ugye Te is tudod és érzed ezekre a választ? Nálunk a hatékony és tudatos integráció gyerekcipőben jár. Természetesen, ha nem egy normál gyerek rendetlenkedéséről, renitens viselkedéséről, bomlasztó magatartásáról van szó, hanem egy integrációt (erre a devianciára!)felvállaló intézményről, akkor kiegészíteném az előbbi hozzászólásomat a mostanival. ...mert az teljesen más káposzta. A beírásból arra következtetek, hogy lehetséges a beírást bejegyző legalább akkora bajban van, mint akinek írták! :o)
Erika
Angéla! Én is kétszer írtam (huss! elszállt!) és már alig volt türelmem újra nekifutni... Erika
Kedves Füles!
Nagyon egyet értek Veled! A beírástól semmi sem lesz jobb. De, ha a beírás hatására, megkérdezi a szülő a gyermekét, esetleg felhívja telefonon a pedagógust, ebből a párbeszédből már lehet valami jobb. Egyet ne felejtsünk el: ha az iskolában van a gyerek, ha otthon, a Tied! Ha pedig a szülőnek közömbös, hogy mi minden történik az iskolában, hogy viselkedik közösségben, a tanórán, kitől várja,hogy az ő gyermeke FONTOS legyen. Ha azok a durvaságok, amiket írtál mindennaposak egy iskolában, ott már nehéz rendet teremteni, ott már későn hívták be a szülőt! Erika
+Ja, Gabi bejegyzésére reagálva: Nem kell elmenni tantestületi értekezletre :-), vagy előadásra, hogy ezt megtapasztaljuk. Gyakran bepróbálkozom, hogy felnőtteknek készítek akadályversenyt vagy ügyességi játékot és minden alkalommal lefagyok attól, hogy sok felnőtt mennyire képtelen ezekben a szituációkban "tisztességesen" viselkedni. Röhögnek, elrontják, belebeszélnek az utasításba...nem veszik komolyan.
igen Ági, és igen, ezeknek a dolgoknak így kellene működniük, de nem így működnek és egyéb opció híján ebből kell kihozni a legjobbat.
én csak magamra (fiamra) ismertem ebből a bejegyzésből, és arra a sok csalódásra gondolok, ami még vár rá ezek miatt a "jóindulatú", namajdénmegnevelem típusú tanerők miatt. mellesleg a szülő egyedülálló? -hát akkor tuti nem alkalmas. ez saját (rossz) tapasztalat, de el kell mondani, hogy mennyi jó is van, de ugye az ember természetéből fakadóan a rosszat inkább megjegyzi.
Erika: "Kedves Anyuka, kérem, hogy gyermeke érdekében a reggeli órákban az iskolában keressen fel. Fontos! Köszönöm!"- Nekem az lenne az első, hogy megkérdem a fiamat: Mi történt, hogy ezt kaptam?
Igen Angéla! Igazad van! De minden szem mást lát, és nem vagyunk egyformák. Sokat írtam már erről, hogy elpuskázzuk... sokszor... de az éremnek mindig két oldala van. Sajnos én azt is látom, hogy nem könnyű... A mi sulink egy ékszerdoboz. De egy nagyvárosi darálóban oltári nehéz lehet!!! Olyan sokfélék vagyunk mi tanárok: nekem a művésztanáraim képtelenek összeadni két számot, vagy hibátlan névsort írni. De olyan értékes mind!!! A beíró szegénykém ének tanár... tudsz erről korképet adni? Én igen. Egy külön világ... Erika
Integrálás?
Kacagnom kell!
22 gyerkőcből 13 veszélyeztetett, ketten költöztek év közeben - életük katasztrófái miatt.
Sem fizikailag, sem lelkileg nem lehet elviselni sérülések nélkül ezt a helyzetet.
Csók minden oktatási gurunak!
A nagy baj Márti (legalább is szerintem és egyáltalán nem tartom magam oktatási gurunak :o) , hogy ezek a szabályozások, ötletelgetések egyáltalán nem úgy készülnek, hogy valós társadalmi képre próbálnánk orvosságot találni. Nagyon egyet értek veled, már nem lehet tudni kinek kihez kellene integrálódni. Sajnos úgy látom, sok esetben nem az a cél, hogy valós megoldásokat keressük, hanem az állam lelkiismeretét tisztára mossuk. Erika
Megjegyzés küldése