2011. június 12., vasárnap

A csodaszarvas nyomában- Kirándulás Salgótarjánba

Program és helyszínajánló lesz az alábbi bejegyzésem. Az alábbi 3 napos kirándulás tervezetét anno úgy készítettem, ahogy a bányászlovak menetelnek a sötétben. Éreztem, merre kell menni, éreztem, mit is akarok, de valójában csak a megérzésekre hagyatkoztam. Szerencsére kettő csoport is kérte ezt a programot, így a tesztelések után most mondhatom, hogy igazán remekül sikerült. Számtalan felemelő pillanatban volt részem az elmúlt napokban- köszönhetően a gyerekeknek, a természetnek és a segítőimnek.

Alább igyekszem úgy összeállítani a posztot, hogy a program ismertetése mellett tippet kapjatok arra nézve, hogy hová merre menjetek, ha családdal szeretnétek az országnak ezt a vadregényes, romantikus táját felfedezni.

Salgótarján a Karancs és a Medves hegység által körbefogva a Cserhát szívében helyezkedik el. Talán az egyik legszegényebb vidéke az országnak. Mióta a 70- es évek végén bezárták a bányákat, megállt itt az élet. Ha a várost járod, bizony elég szomorú látvány tárul eléd. Éppen ezért ki kell menni a hegyekbe, hogy rábukkanjunk a rejtélyes történetekre, a gazdag vadvilágra és a titokzatos várfalakra.

A csodaszarvas nyomában

A játék, amit ide helyeztünk, azt a tényt veszi alapul, hogy a honfoglalás idején Árpád ezt a területet Gyarmat, Jenő, Keszi és Tarján nemzetségek között osztotta fel, vagyis már időtlen idők óta van itt élet. Ez adta az ötletet, hogy a 3 nap alatt ismerjük meg úgy a környéket, hogy közben felfedezzük múltunkat is valahogy úgy, hogy ne legyen az tankönyvszagú, hanem éppen olyan, ami képes a mai gyerekhez közel hozni a múltat. Nem egyszerű ezeket a pontokat megtalálni és nem azért, mert a mai gyerek így meg úgy (itt jönnek a szokásos felnőtt sirámok a mai fiatalságot illetően), hanem azért, mert a gyerekeknek a múlt már annyira távoli és megfoghatatlan, hogy nem tudnak maguknak kapaszkodót találni hozzá. No, a honfoglaláshoz én is nehezen találok, azért az még nekem is igencsak távoli és nincsen róla tapasztalatom, viszont van tapasztalatom olyan érzésekről, mint összefogás, szövetség, szertartás, becsület, stb. Ha ezeknek a fogalmaknak a súlyát megmutatjuk a gyerekeknek, akkor valamelyest közel tudnak kerülni a történelemhez.

Salgótarjánban kettő olyan szállást találtam, ahol gyerekcsoportok megszállhatnak. Az egyik a Tarjáni gyermektábor, ahol a szállásdíj közel 2500 Ft, ezért cserébe 5 ágyas faházak, közös zuhanyzó és ágynemű vár a gyerekekre. Jómagam elég morcosan távoztam, mert ezért a nem kicsi összegért haptákban kellett jól viselkedni, s a főgondnok- asszony kijelentő módban osztotta ki a szabályokat gyereknek- felnőttnek egyaránt. Nem azt éreztem, hogy mint szolgáltató fogadna minket, inkább a tipikus "jobb lenne, ha gyerek nem jönne" hozzáállást tapasztaltam. A konyha és a büfé elképesztően és pofátlanul drága- jobban megéri itt bérelni a felszerelt konyhát, mely étkezésenként 100 Ft/ fő díjért vehető igénybe.

A másik táborhely sokkal- sokkal szerényebb és barátságosabb. Az abonyi önkormányzat még 1969- ben építette a Salgó vár alatt Salgóbányán ezt az 50 fős tábort. Gyönyörű helyen van, ám a körülmények enyhén szólva is szerények. A bútorok régiek, ágyneműt vinni kell, a vizesblokk is lehetne modernebb és tisztább. Ezzel szemben a gondnokság hozzáállása mindent pótol. Minden segítséget megkap, aki itt táborozik, minden történetet elmesélnek, minden titkos útvonalat megmutatnak, és mindezt 1750 Ft- os díjért. Emellett az étkezés kiadós, finom és korrekt ára van.

Nálunk a csoportok vonattal érkeznek Budapestre, melyhez ingyenes vasúti kedvezményt biztosítunk egy budapesti múzeum megtekintésével. Szeretem a Természettudományi Múzeumot, mely még azoknak a csoportoknak is élményt ad, akik egyébként nem nagyon rajonganak az ilyen programokért. Miután a gyerekek a vonatozás után megpihennek, buszra szállunk és indulunk Tarjánba, ahol az első program a Bányamúzeum. Már itt megtapasztalható az a végtelen készségesség, ami egyébként a tarjáni embereket jellemzi. Kedvesek, udvariasak, bármiben segítenek. Kérdezed, ez vagy az merre van, nem eligazítanak, hanem elkísérnek, hogy biztosan megtaláld, amit keresel. Imádom, ahogy beszélnek. Ez a lassú, palóc nyelvhasználat, hozzávaló gondolkodás... óriási élmény beszélni velük.


A Bányamúzeum után a szállásra megyünk, majd egy órás kipakolás, lazulás után megkezdődik a játék.
Ennek során a gyerekek csapatokat alkotnak, rovásírást olvasnak, elrejtett feladatokat kutatnak fel, majd ezeket a feladatokat meg kell oldaniuk. Van olyan törzs, akik a Fehér ló mondáját jelenítik meg némajátékkal, vannak, akik a Világfát képzelik el, rajzolják meg, illetve formázzák meg a saját testükből, és vannak, akik egy modern kori vérszerződést írnak. Mi állna abban a vérszerződésben, ami az osztályotokban születhetne? Mik lennének azok a fontos pontok, amik benne lennének azért, hogy a közösség jól tudjon működni? Ezek a feladatok a Salgó várban vannak elrejtve, így mikor felmegyünk körülnézni, még küldetés is van.
A feladatokra estig kell felkészülni minden törzsnek, majd a tábortűznél mutatják be az elkészült műveket.

Tanulni küzdeni

Másnap van a kirándulás csúcspontja. Ez megint egy olyan fontos momentum, amire a készülés során nem is gondoltam. Tudtam, hogy létezik olyan, hogy baranta, de nem nagyon tudtam, mit takar valójában. Sikerült a Hetény Vezér barantásokkal összeakadnom és mondhatom, az Öregisten vezérelte az ujjaimat, mikor telefont ragadtam és felhívtam őket. Nemhogy bemutató van a középső napon, de a gyerekek kipróbálhatják a különféle sportokat és a mozgással, próbatétellel együtt életérzést is kapnak. Összemérhetik az erejüket, kiadhatják a feszültségeiket úgy, hogy senki nem mondja, maradj csendben, legyél nyugodt, vagy más efféléket. Azt mondják nekik: küzdj tisztességesen, de tegyél meg mindent a győzelemért. 
Arról már ne is szóljak, hogy milyen szinten fejlesztik ezek a mozgások az agyat, ezzel együtt a gondolkodási, tanulási képességeket. Vívás, birkózás, íjászat, botforgatás, botos küzdelmek és persze sok- sok olyan játék, amikről a legtöbb gyerek eddig nem is hallott.

Fantasztikus látni azt, ahogy a nap végére lehiggadnak és az addigi városi vibrálást (majd ezt a fogalmat is kifejtem bővebben egyszer) átveszi egy amolyan emberi nyugalom és méltóság. Érzem, mikor jön el az az állapot, hogy a gyerekek tudják és elfogadják, hol a helyük a közösségben, tudják, mire képesek, tudják, hogyan ismerjék el egymást és tudják, hogy ők is megkapják az elismerést a többiektől. Tudják, hogy most ott biztonságban vannak. Nem tudom ezt jobban mondani. Megváltoznak

Miközben a játék zajlik a barantásokkal, előkészítjük az éjszakai túrát. Ebben a programban az éjjeli túra küldetés és áldozat is egyben. Ezüst szalagokat kötünk a fák ágaira, melyek nyomán el kell jutniuk a várba, ahol egy mécsesekkel körülvett kuckóban várom őket, mint sámánok sámána, ezer éves főboszorka.

 
Bevezetésképpen az esti tábortűznél megkérem őket, hogy egy szertartáson erősítsék meg az első napon választott totemüket. Ez egy áldozat keretében történik meg (remek alkalom, hogy arról beszéljünk, milyen az, mikor áldozatot hozunk valakiért, mire jó az áldozat és hányféle lehet. Ezúttal a törzs tagjainak ki kell választani egy olyan eseményt, vagy gondolatot, vagy érzést az elmúlt két napból, ami számukra a legjobb volt és annak az élménynek az erejével felruházni a totemet. Ezután elbúcsúzom tőlük, felrohanok a hegyre, majd kis idő múlva a segítőmmel elindulnak ők is. 

 
Csendesen vágnak át az erdőn követve a jeleket, s én a toronyban fogadom őket. A szerepemnek megfelelően kérem őket, hogy adják át áldozatukat a természetnek. Cserébe erőt, kitartást, boldog életet kívánok nekik és azt, hogy soha ne felejtsék el, amit itt láttak. Ezután felmegyünk a toronyba, megnézzük az éjszakát és elmondom nekik, hogy a világ éppen így működik, ahogyan most látják. Mindennek van sötét és világos oldala. Látták a várat nappal, most látják éjjel. Mindkettő gyönyörű, csak az egyik ( a sötét) kissé félelmetesebb. Ők azonban legyőzték a félelmet, s jutalmul megláthatták a szépséget. A sötét oldalon is van jó, a nehézség is tartogat örömöt, ha van rá szemük, erejük, kitartásuk. Ez az én ajándékom cserébe a bemutatott áldozatért.

Tapasztalatom szerint a gyerekek eddigre nagyon nyitottakká válnak, nagyon értik, amit elmondunk nekik. Valahogy mindaz, ami történik velük, eddigre alkalmassá teszi őket ezekre az élményekre és gondolatokra. Ilyenkor nincs már zizegés, beszólás, vihogás. Ez a nap végképp elvarázsolja őket.


A Salgó vár mellett még itt található a Somoskői vár is, mely egy szűk órás sétával megközelíthető. Már szlovák oldalon, de 70 km- en belül a füleki és a losonci vár is bevehető. Mindegyiküknek megvan a maga története. Salgótarjántól nincs messze Ipolytarnóc, ahol az elmúlt években egy elképesztő látogató központot hoztak létre, továbbá Hollókő is kis kerülővel elérhető. Szinte nem is nevezhető kitérőnek Mátraverebély- Szentkút, mely nemzeti kegyhelyként van számon tartva.

Súlyok és emlékek  

A kirándulás utolsó napja egy könnyed túra, mely a Salgó vártól a Somoskői várig tart és iagzából az elmúlt két nap testi és lelki súlyait hivatott levezetni. Kétszeresen tapasztaltam meg, hogy mind a program, mind a táj, mind a történetek, amik a környéken keringenek és amiket elmesélünk a gyerekeknek olyan mértékben megterhelik és elfárasztják a csoportot, hogy kell ez a harmadnap délelőtti minden feladat és kötelezettség nélküli menetelés. Ilyenkor nincs már rohanás, törtetés, csak mennek, beszélgetnek, gondolkodnak. Van mit feldolgozni.

Kora délután azután visszavisszük őket Budapestre, ahol vonatra szállnak és elmennek haza. Reményeim szerint maradnak nyomok, hatások, amik később meghatározzák őket. Mert nem igaz, hogy nem lehet a gyerekekre hatni, nem igaz, hogy nincs élet a számítógépen túl. Igaz viszont, hogy nehéz őket kibillenteni abból az életből, amit élnek. Nehéz valami teljesen mást megmutatni nekik úgy, hogy az elérje őket. De lehet. Jó nagy és erős bombák kellenek, amikkel folyamatosan dobáljuk őket, míg végül leomlanak a falaik. Elhivatottság kell, aztán egy olyan környezet, ami már önmagában is hat, különös történetek kellenek és persze olyan segítők, akik engem is körülvesznek. Aztán mikor kezd ez működni, akkor azon tűnődöm, vajon mennyi joga van a felnőtt társadalomnak bírálni az állítólagos kiürült értékrendű gyerekeket. Mert vajon ki az, aki elvette tőlük a család ismeretét? Kik miatt fordulnak el a hazától? Mitől válnak olyanokká, hogy folyton bírálni kell őket? Minden nyafogás saját fejünkre hullik vissza. Tudnunk kellene végre, mit akarunk kezdeni a gyerekeinkkel és aszerint viszonyulni hozzájuk. Visszaadni nekik az értékeket, hogy teljes életet élhessenek.

No, a lényeg, hogy javaslom, nézzetek körül Salgótarján környékén, ne féljetek családi nyaralást szervezni. Van itt egy pompás szálló is, a Hotel Medves, amely ugye egész más árkategória, mint amikről én írtam, de nyilván kényelmesebb, komfortosabb, mint egy diáktábor. Külön öröm, hogy Tarján szélén található a Tó strand, így még a fürdés is megoldott- ráadásul igen baráti áron. Bármennyi időt el lehet itt tölteni, remek emberekkel lehet találkozni, akik telis- teli vannak különleges mesékkel, amit szívesen meg is osztanak velünk.



6 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

Kósa Márta írta...

És a Medves fennsík- Közép-Európa legnagyobb fennsíkja, körben a hegyek, tiszta időben akár 80 km-re is ellátni.
Érdekes a környék is!
Mellesleg van ott egy szép telkünk, ahol nagyon jó megpihenni.
Sajna az idén még nem jutottunk el odáig...

Angela írta...

Arról már ne is szóljunk, hogy ott a fennsík :-) Mesélték nekem, hogy a helyiek nemigen járnak fel, mert napnyugta környékén olykor megjelenik ott egy két copfba font hajú, ősz szakállas honfoglaló szelleme és ez kissé riasztó tud lenni. Én beszéltem olyannal, aki látta. Meg a Salgó szerelmi drámája a mélybe ugró apáról és fiáról, aztán Balassi, aki gyakran járt Somoskőn, Petőfi, aki még verset is írt a Salgóról. A falkában rohanó vaddisznók, őzek, akik átugrálnak az ösvényeken. Van itt rengeteg szépség.

kojudi írta...

Nagyon jó volt ez az ajánló,köszönöm!
Lehet majd még több ilyet is olvasni?

Judit

Angela írta...

Igen. Ez a munkám (az egyik), úgyhogy elég jó helyeket ismerek az országban.

Csaba írta...

Köszönöm szépen a beszámolót,
jó volt olvasni!

Angela írta...

Úgy örülök, hogy van, akinek tetszik az ilyen beszámoló! Úgy képzelem, hogy van, aki ezekből a beszámolókból ötletet kaphat egy újabb táj felfedezésére.