Sötét szoba

"- Óóó, Bobi! Milyen gyönyörűen beszélsz! Mennyire választékosan fejezed ki magad!
- Szerintem egyáltalán nem vagyok válogatós."

Fentebbi párbeszédet önállóként akartam betenni ide, mint jópofa elszólást, aztán eszembe jutott, hogy milyen jellemző is a fiamra (és a többi hasonló gyerekre) ez a hozzáállás. Nem érti, vagy félreérti, amit mondanak neki, de míg itthon ez egy nevetésre ad okot, addig bent a suliban végzetes következményekkel járhat.
Nemrég beszélgettem a drámatanárral, aki év eleje óta foglalkozik a két kisebb fiammal (privát oldalamon már áradoztam róla néhányszor, így ezt most kihagynám). Ő mesélte, hogy anyukája valami csúcspedagógus, aki szokott továbbképzéseket is tartani. Neki a módszere, hogy kezdésként bezárja a megjelent pedagógusokat egy sötét terembe, majd mikor már lehetőleg semmit sem látnak, felolvas nekik egy szöveget, ami teli van idegen kifejezésekkel. Ezután felkapcsolja a villanyt, és megkéri a tanárokat, hogy meséljék el, miről is szól a szöveg. Ők persze kiakadnak, állítólag felháborodnak (bár én nem tennék ilyet), összezavarodnak. És olyankor G. néni azt szokta mondani: Nos, a gyerekek, akik miatt most itt ültök, pontosan ezt élik át nap, mint nap.
Kösziii!