2010. november 23., kedd

Bogárbuli- Természetismeret 2., 4. osztály

Ezt, ami most következik, egyszerűen imádom!
Bevezetésként elmondom, hogy azért gyakran bosszankodom azon, hogy miért is kell a gyerekeknek az iskola időszaka alatt többször megtanulni ugyanazokat az ismereteket. Ma már tudom, hogy ennek a gyökerei arra az időre nyúlnak vissza, mikor az alap még a 4 elemi volt Magyarországon. Azt kezdték el azután szépen bővítgetni, mikor a szerepét átvette a nyolc osztály, és hogy legyen mit tanulni, gyakorlatilag felépült a spirál.
A fiaim 2., 4. és 6. osztályosok, és gyakorlatilag ugyanazt tanulják. A két kicsi legalábbis. Ez nekem teljesen jó is így, mivel én is tudom őket együtt segíteni.

Hét végén a másodikos Bobi az erdei rovarokról tanult, Ákosék pedig negyedikben a csigáról. Igen, a hatodikos is tanult a csigáról, csak éppen ő már nemcsak azt, hogy a házában vannak a belső szervei, hanem azt is, hogy ezeket zsigerzacskóban tárolja.
(Hozzáteszem, emlékszem, mikor általánosba jártam, voltak olyan osztálytársaim, akik felsőben néha meglepve kiáltottak fel: Jééé, ezt már tanultuk! Én bizony ilyenkor csak pislogtam nagyokat, hogy én ugyan nem tanultam... de legalábbis nem emlékszem rá :-) ) 
Szóval teli voltunk természetismeret leckével, és végül olyan jót játszottunk, hogy ihaj!

A legjellegzetesebb rovarokat (szarvasbogár- agancs, kitin és hártyás szárny; hangya- jól látható testtájak; lepke- különleges szárny; csiga- jó, ő puhatestű, nem illik a rovarokhoz, de a tananyag része) elkészítettem csipeszekből így:


A három testtáj kivágásában segítettek a fiúk (be is rögzült a fej- tor- potroh!), de a ragasztópisztolyt nem szívesen adtam volna a kezükbe. 
Mindegy amúgy, nem kell ott mindig nekik tevékenykedni, fúrni, faragni! Ezúttal én dolgoztam, ők pedig a tudásukat adták a közösbe. Nem is lehetett volna jobb.


 Például "kiderült", hogy a szarvasbogár védett, a hím jószág szájszervét agancsnak hívjuk, 3 pár lába, 2 pár szárnya van (bizony, a fekete kitinpáncél alól kikandikáló sütőpapír az éppen kibomló hártyás szárnyakat jelöli):



Bogárbuli volt. Ismerkedtek egymással a rovarok. Összecsapták hat tenyerüket, meséltek magukról, lejtettek néhány fordulónyi táncot, csőröztek egy könnyedet a szájszerveikkel, majd... na, neeem, a potrohukat nem dörgölték össze! Ehelyett csipegettek némi korhadt fatörzset, szlopáltak rá a tetvek nedvéből, s villanyoltáskor  mindenki távozott  a maga külön bejáratú szirmocskájára. Ehhez persze el kellett olvasni, mi áll a szirmokon, tudni kellett, melyik rovarra jellemzőek ezek a tulajdonságok, majd oda kellett csippantani őket, hogy pihenhessenek.
Szeretem őket.  Mármint a bogaraimat. Itt üldögélnek a wc ajtajára tűzve, és megszínesítik a szobát. Olykor a fiúk lekapják őket, megröptetik a nappaliban, vagy a függöny szélére csípik. Aztán újra a helyükre szállnak, de szigorúan csak a helyükre. 


A tudás nem lankadhat, feledésbe nem merülhet :-)

JÁTÉK még holnap éjfélig!

5 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

egy anya írta...

Szuper! :)))

Agnes írta...

Ez tényleg hihetetlenül ötletes és hasznos!

nanny írta...

Én is szeretem a bogaraitokat, és téged is, hogy "ilyen bogaras" vagy. Minden elismerésem!Köszönöm az ötletet!

a mesélő írta...

Azt hiszem valami hasonlót nekünk is kell kreálni a hétvégén:) - nagyon aranyosak!

Angela írta...

Köszi! Imádom őket!
Banyuc: Hajrá!