2010. november 14., vasárnap

Finommozgás fejlesztése- Gyűrődünk!

Tudom, hogy megígértem egy komolyabb bejegyzést a szorongással kapcsolatban, néhány nap türelmet azonban kérek még tőled ezzel kapcsolatban. Egyrészt nagyon nagy témáról van szó, amit szeretnék alaposan körüljárni, másrészt készülök ehhez kapcsolódóan egy meglepetéssel számodra. Valamivel, ami több annál, mint amit oly sokszor hallasz, és mondasz te magad is. Annál, amivel már teli a padlás, és valahogy úgy szól: Az élet nem habos torta. Vedd csak könnyedén a dolgokat! Nem kell úgy mellre szívni mindent.


Addig is, míg megszületik ez az érdekes írás, van itt néhány érdekes téma, ami ezúttal megelőzi a szorongást, ráadásul annál jóval kellemesebb élményeket adhat.


 Gondoltál már arra, hogy mennyi lehetőséget kínálnak a hétköznapok a fejlesztésre? Míg a boltok teli vannak méregdrága kreativitás, finommozgás, gondolkodás, beszédkészség, stb fejlesztő játékokkal, addig senki nem beszél arról, mennyi segítséget adhatsz gyermekednek a mindennapokban a fejlődésre TELJESEN INGYEN!
Csak nézd vissza az eddigi bejegyzéseket, és számolj! Minden, amit eddig készítettem a fiúkkal- fiúknak, néhány száz forintból kihozható. Kell persze hozzá kedv és találékonyság, ötletadók (lát az ember valamit, arról eszébe jut valami, átalakít, integrál, átformál). Sok olyan dolog, ami a nők többségében megvan, de nem mindenkinek jut eszébe, hogy használja- kihasználja, vagy nincs hozzá képzettsége, hogy felismerje a lehetőségeit. Milyen jó azonban, hogy van internet, így tudunk egymásnak segíteni.
Keresem a lehetőségeket én is, szemem is van rá, hogy meglássam, miből mit kerekíthetek a fiaimnak, de van, mikor én is meglepődök azon, mennyire mennyire kézenfekvő helyzetek vannak a fejlődésre. A mindennapok játékai.
Itt vannak mindjárt az EGEREK.
Milyen egerek?
Judy és Johnny, akik itt élnek a nappalinkban. Sok vizet nem zavarnak, de olykor megdögönyözzük őket, enni adunk nekik, és hát igen, takarítani is muszáj a helyüket. Az alom alattuk mindig valami újságpapír, vagy a cégtől kimaradt szórólap. Nem szoktunk fukarkodni. A mosás, fertőtlenítés után dugig rakjuk a terráriumukat, s ők napokon át rágcsálják apró szeletekre a papírokat, hogy azután fészket építsenek belőle. Azért a papírgyűrés nagyon jó fejlesztőjáték ám!



Mondjuk lábbal.



                                                Egy kézzel.



Szerintem mondanom sem kell, hogy a finommozgás fejlesztése, valamint a kéz- láb szétválásának segítése a cél. Ha ilyet játszotok (akár egér nélkül), figyeld a gyereket! Ha a lábujjait tekergetve, mozgatva, a kezeit is önkéntelenül csavargatja, akkor ezek az idegpályák még nem függetlenedtek egymástól.




Ha a papírokat sikerült összegyürkészni és a terrárium is készen áll, jöhet a célba dobás. Ez a "labda" kárt sem csinál, zajt sem csap, és a térérzékelést, térbeli tájékozódást, figyelmet teszi próbára.




Nem is tudom... Vannak kételyeim arra nézve, Judy mennyire élvezi a kialakult helyzetet. :-)


Ami jön: Fejlesztünk a konyhában- gyerekrecept.

Ami készül, és nagyon fog tetszeni: A szorongás hatása a tanulásra. Van megoldás?

2 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

Sárosdi Virág írta...

Doris, nem mindig tudok nálad megjegyzést hagyni. Összevissza tördelt a blog, egymásba csúszik minden. MIÉRT??? :(((
A gyűrés egyébként remek agressziót levezető tevékenység is, dühkitörésre hajlamos kölöknél egyenesen gyógyír. :)

d. írta...

Nem tudom, mi lehet a probléma az oldallal :-( Nálam teljesen jó, bár szörnyen puruttya a gépem.
Amit a gyűrésről írtál, arra sarkall, hogy felvegyem a kapcsolatot egy nyomdával. Dühkitörésből van nálunk bőven :_(