Agyfejlesztő torna - Hol tartunk most?

Kicsit több, mint két hónapja, hogy elkezdtük a mozgásterápiát Bobival.
Mikor elindultunk, készítettem egy állapotfelmérést az idegrendszere fejlettségéről. Most nem csináltam meg ugyanazt a tesztet, mert enélkül is jól látom, hogy hogyan változott a mozgása, ezzel együtt pedig a tanulási képességei.
Mozgásban egyértelműen ügyesedett, amit olyan egyszerű dolgokon látok, mint hogy szétváltak nála a kéz és a láb idegpályái (megfigyelheted ennek az állapotát például, mikor a gyermek a külső talpéleken jár. Ha ilyenkor a keze is elkezd tekeregni, akkor tudhatod, hogy ott még van mit fejleszteni). Ennek az elválásnak az lett a következménye, hogy ritkultak a munka közbeni kalimpálások, vagy írásnál már nem használja a nyelvét :-)

A mászás, amiről írtam, hogy idegrendszeri alulszervezettség esetén szinte biztos, hogy kesze- kusza, kalimpáló, nem mozdul együtt, aminek úgy kellene, vagy az azonos oldali végtagok mozdulnak egyszerre, szóval ez a fránya mászás anélkül rendeződött Bobinál, hogy külön gyakoroltuk volna (hiszen a terápiájának még nem is volt része a teljes mászási mozdulatsor). Meglepődve tapasztaltam, hogy fejlesztve az alsóbb szinteket, ez is szépen helyreállt. Ettől függetlenül gyakorolnia kell, hisz ahogy egyszer írtam is már, olyan ez, mintha ösvényeket építenénk az idegpályákon. Jól ki kell járni ezeket az utakat, hogy maradandó legyen a hatás.
A fentebbi kép mutatja, hogy az egyensúlyérzéke is hatalmasat fejlődött. Ezt az 5- 6 másodpercet, amíg így meg tud ülni a labdán senki nem tudja utána csinálni a családban. A labda egyébként állandó szereplője az életünknek. Bobi ezen ül, gurigázik, közlekedik vele (!) a lakásban, szóval mondhatjuk "gyógyítja" és edzi magát.

És hogy mindez mire jó? Úgy látom, napról napra javul az olvasása, a helyesírása, szebb lett a füzete (majd erről is készítek fotókat). Még csak másodikos, de az írásképe kezdett széthullani (illetve nem is volt stabilan kialakulva), most pedig elkezdte használni a vonalrendszert (eddig is látta, csak sok betűnek nem ment fel a szára, vagy nem ment le a szára addig, amíg kellett volna. A betűk lebegtek a vonalak fölött. Ez a fajta íráskép a térérzékelés gyengeségét jelzi. Minden plusz gyakorlás nélkül kezdenek a sorok és a betűk szabályossá válni. Matematikából teljesen helyreállt a tízes átlépés és elmaradt az ujjakon számlálás, így az, amitől nagyon féltem, a százas számkör használata gond nélkül megoldódott. Itthon mindig is szabadabban beszélt, mint az iskolában, mégis úgy érzem, szabatosabb, érettebb a kifejező készsége az utóbbi hetekben. A gondolatait jobban tudja összpontosítani, így egyre ritkábban kell azt mondanom: nem értem, mit akarsz mondani.

Mondhatnád persze, hogy biztos azért, mert agyon gyakoroltattam a srácot, de hidd el, hogy nem. Nincs időnk és erőnk esténként példákat megoldani, vagy körmölni a füzetbe, mert ő ezt nem bírja. Jelképes, amit olykor hétvégén pluszban dolgozik (az is olyasmi, amiket szoktál az oldalon látni). Azt hiszem, nagyon sok jól tanuló osztálytársát gyakoroltatnak sokkal többet, mint én Bobit. Meggyőződésem, hogy a javulásban óriási szerepe van az idegrendszeri fejlődésének.

Van persze mit javítani még. A fáradékonyság, az ingerültség, a nem adekvát viselkedés bőven ott van, és a logikai gondolkodás, a helyesírás is hagy kívánni valót maga után, sőt, az emlékezetét is edzeni kell. Viszont látom a reményt arra nézve, hogy a lemaradás- romlás megálljon (illetve szerintem megállt) és el tudjon indulni a hátrányok ledolgozása.
A torna napi szinten kellene, hogy jelen legyen az életünkben és akkor még előrébb lehetnénk, de heti 5- ször biztosan csináljuk így is. Vannak azonban napok, mikor már annyira kimerült, hogy még ez sem fér bele. Akárhogy is van, akármilyen feszített is a tempó, egy kisgyereknek kell naponta egy óra szabadság. Idő, amikor nem tanul, nem gyakorol, nem anyával cseverészik, hanem azt csinál, amit akar (persze nem tévézik vagy számítógépezik). Nem mondod meg, hogy így, vagy úgy legyen, hanem rakosgathatja a játékait, vagy rajzolgathat, amit ő akar. Ezt a kicsi időt még a torna kedvéért sem veszem el tőle.

Összegezve mindezt, azt mondhatom, hogy attól függetlenül, hogy az oldalon egy általános fejlesztő tornát találtok, Bobi pedig személyre szabott terápiát végez, ajánlom mindannyiótoknak, ahol a tanulási nehézség felütötte a fejét, hogy ne sajnáljátok az időt a tornára. A terápia sem sokban különbözik ettől, és hasonló jó eredményeket érhettek el az általános fejlesztéssel is. Mostantól már megtaláljátok a harmadik hónap feladatsorát is, úgyhogy hajrá és előre, csak arccal és reménnyel egy jobb világ felé :-)

Ha tetszik, köszönöm, hogy lájkolod!