2010. december 12., vasárnap

Arany János: A walesi bárdok- feldolgozó feladatlap

Nos, elárulom nektek, hogy nagy meglepetéssel készülök. Hosszútávú a dolog és a csírái már kezdenek kihajtani. Sok tanulásmódszertani dolgot elolvasok és készül egy múltkorihoz hasonló kisokos is arról, hogy a tanulásnak milyen akadályai vannak, illetve hogyan lehet ezeket leküzdeni. A megszerzett tudásomat gyúrom össze azokkal a dolgokkal, amiket sikeresnek látok a hétköznapokban. Ezekből szülöm meg azokat a tanulást segítő kiegészítőket, amikről azt képzelem, hogy talán jók és élvezhetők. Fontos ez, ugyanis mostantól tudatosan készülök rá, hogy Bobit kivegyem az iskolából és februártól itthon tudjon tanulni. Mire ez az idő eljön, teljesen tisztában kell lennem azzal, milyen tanulási módokkal érek célba.
Egyre inkább azt látom, hogy teljesen mindegy, hogy másképpen tanuló (tanulási zavaros), vagy jól tanuló egy gyerek, ha akadályba ütközik, az leggyakrabban ugyanabból adódik: vagy a meg nem értett szó, vagy a hiányos előzmények, vagy a túl nagy ugrás két lépés közt, illetve az unalom, amit akár motiválatlanságnak is nevezhetünk. Azt nem mondom, mi van akkor, ha ez így együtt van jelen, mert azt már úgy hívnánk: tanulási katasztrófa.

Óriási öröm volt, mikor ezeket a tapogatózásaimat viszontláttam Ron Hubbard könyvében. Megnyugodtam, hogy jó irányba indultam el, mikor először Bobit, majd a nagyobbakat próbáltam segíteni.
Ezeket a szempontokat magam előtt tartva készült el Arany János művének, A walesi bárdoknak az elemzése, amit most hétvégén fogunk a hatodikos nagyfiammal elkészíteni. Nem lapbook, de meglehetősen mozgalmas, színes mind a feladatok elvégzése, mind pedig az a gondolatkör, aminek mentén próbáltam haladni.
Az elemzés 4 témakörre épül:

I. HOGY ÉRTSEM
II. HOGY ISMERJEM AZ ELŐZMÉNYEIT
III. HOGY EL TUDJAM KÉPZELNI
IV. HOGY FONTOS LEGYEN NEKEM

Az első témakör kőkemény értelmezés. Őrületes a mű szövege- szerintem a 12 évesek nagy része abszolut nem érti. Pontról pontra segítem a gyereket, hogy a számára érthetetlen kifejezéseket helyre tegye. Ehhez instrukciót kap arra nézve, hogy hol keressen. Szótár, tankönyv, internet, szövegkörnyezet- mind fontos lehet. Kérem, hogy csak akkor lépjen tovább, ha mindent ért.
Ha majd letöltöd (mert le tudod tölteni :-) ), úgy fogod érezni, hogy néha kicsit dedós a dolog.
Nem az. Amihez szokva vagyunk, az a kevéssé érthető. Ha kipróbálod a gyerkőccel, beszéld meg vele utána, milyen érzései voltak, miközben dolgozott, és maradt- e szürke folt a művet illetően. Ha igen, az azt jelenti, hogy még mindig túl bonyolultnak készült a feladatlap.

A második témakör azt szolgálja, hogy a történelmi, irodalmi háttér ismeretében meglegyen az a lépcsőfok, amit a gyerek már ismer, s aminek segítségével meg tudja ugrani az új magasságot. Itt helyére kerül a műfaji meghatározás, a történelmi előzmény, személyek, helyek. Emellett lehetőséget adok a gyereknek, hogy személyes érzéseiről nyilatkozzon. Ő mit gondol, mit érez, mit hoz fel benne a mű- ezek a kötéshez kellenek.

Hogy el tudjam képzelni
Ebben a részben érzékelhetővé teszi magának a művet. Lehetőséget kap, hogy az érzékszerveivel hozza kapcsolatba a szavakat, így mélyebb szinten raktározzon. A gondolatok színeket, ízeket kapnak. Rajzolhat, gyurmázhat. Kidolgozhatja magából azokat az élményeket, amiket a már megértett mű adott.

Utolsó részben gondolom a művet véglegesen "bekötni". Mondtam már, hogy úgy gondolom, minden megkötés akkor erős, ha érzelmek kapcsolják belénk. Ne feledd Hajnal Miklós oszlatási példázatát, és annak jótékony hatását! Ebben a részben olyan kérdések vannak, ahol a gyerkőc elgondolkodik, hagyatkozik a lelkiismeretére, erkölcsi érzékenységére, a benne lakó hősre. Magába néz és átgondolja, ki ő és kivé akar válni.

Azt hiszem, szerethető feldolgozása ez A walesi bárdoknak. Nem tudom, hányan vagytok, akiknél ez aktuális lehet, ahol van ekkora gyerek. A feldolgozáshoz szükséges feladatlapot 


letölthetitek. Mellé szükségetek lesz egy csomag A/4- es színes papírra, ollóra, ragasztóra, ceruzára és egy ökölnyi gyurmára.
Kívánok hozzá jó... nem munkát... szórakozást!



12 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

bringa írta...

Köszi a feladatlapot, Angéla. A nagyfiam megígérte, hogy megcsináljuk a szünetben. Kíváncsi vagyok az eredményre:)

Norina írta...

Köszönöm a feladatlapot, bár sajnos nálunk a walesi bárdok még október végén volt. (Fejből meg kellett tanulni, és kettes lett. Itthon meg felmondta nekem jól... És azért kapott ilyen jegyet, mert szavakat összecserélt. Hát igen, egy hatodikos gyereknek valószínűleg szó szerint meg kell tudni tanulni egy 31 versszakos verset.)

De viszont abból a szempontból nagyon jó, hogy most az Egri csillagokat kéne lassan itthon elkezdeni (kötelező olvasmány), és jelenleg még ötletem sincs, hogy emésztjük meg. Nekem anno nagyon érthetetlen volt elsőre...

Az meg érdekes, hogy bár én is megtanultam fejből hatodikos koromban, nekem nagyon sok fogalom érthetetlen volt belőle (a feladaton szereplőknek elég nagy része). Például a "haló hörög" biztos voltam benne, hogy a lóval kapcsolatos...

Angela írta...

Nos, ezt én délelőtt raktam össze, és most tartunk a felénél. Hihetetlen, mennyire nem értette fiam a szöveget. A meghagyott három rekeszt maximálisan kihasználtuk az értelmezésre, s közben rájöttem még egy érdekes dologra: van, mikor érti, de nem tudja megfogalmazni. Szóval a szómagyarázat talán e lelényegesebb része a lapnak.

bringa: Majd tájékoztass, hogy tetszett neki!

Norina: Soksor eszembe jutsz. Fiaméknak ismeg kell tanulni majd, s talán értve már nem lesz olyan vészesen nehéz.
Egri csillagokat én javaslom hangoskönyvben. Nálunk már úgy megy egy ideje, mikor rajzolnak, vagy csak úgy vagyunk. Azért is jó a hangos könyv, mert te is tudod követni és rögtön el lehet csípni, ha valamit nem ért a gyerek. Igen, most ez lesz a vesszőparipám, ami a munkalapban is le van írva: csak akkor tudsz megtanulni valamt, ha érted, ezért addig soha ne olvass tovább, amíg minden kifejezést nem értettél meg.
Hm. Valahogy így írtam.

haló hrög: Mi úgy értelmeztük, hogy halódva hörög a vén bárd. Hogy ott a fegyver is az oldalán, ami csörög, ő maga pedig megtörten, halódva hörgi a dalt- mit mondjak? Gyönyörű, de baromi nehéz mű.
Még egy, csak hogy e lepődjetek meg:Még az sem biztos, hogy azt érteni fogja a gyerek hogy a ballada epikus mű. Az enyém tudta, mondta csodásan, én meg voltam olyan megátalkodott, hogy megkérdeztem, mi az az epika- epikus.
Katt. Megtanulta, de vagy nem emlékezett, vagy nem volt teljesen pontos az értés. Emlékszel az "ízelt lábra"? Az pont ilyen. Látszólagos tudás, de az agy elakad, mior észleli, mert mélyen folyton azon kattog, hogy mi a fene az az ízeltláb? Vagy mi az az epikus mű? Nem tud továbblépni az újabb infó felé szabadon, míg ezt a gátat nem tünteted el.

Névtelen írta...

na jó. itthon vagyok, tehát a hszeim teli lesznek hibákkal a hülye klaviatúra miatt.

Vike írta...

Nem tartasz attól, hogy ha kiveszed az iskolából nehezebb lesz beilleszkednie majd az "életbe" vagy akár a középiskolába?
Szocializációra, gyerek közösségre szükség van. Én sajnálom a gyerekemet amiért utál iskolába járni, de meg kell tanulnia feltalálni magát. Egyedül is boldogulnia kell (kéne). Én 10 évesen egyedül mentem kenyérért a boltba, pedig félénk gyerek voltam. Az én gyerekem talán majd középiskolás korában merészkedik el nélkülem.
Nincs más megoldás csak az otthon tanulás?

Angela írta...

Ha a félelmeim vezérelnének, soha nem jutnék sehova. Bobi bármikor elmegy boltba és bárhol feltalálja magát. A kinti életben jóval önállóbb és kreatívabb, mint az iskolában, ahol mindent a teljesítménnyel mérnek. Szóval tartok sok dologtól, de legjobban attól, hogy végül feladja a küzdelmet. Hiszem azt, hogy a közösség éppen annyi rosszat ad, mint amennyi jót. Az tud az életben és bármilyen közösségben boldogulni, aki erős, magabiztos és hisz magában. Ha a gyengét bedobod a közösségbe, éppen úgy esélye van elveszni, sérülni, elbukni, mint annak, aki tovább marad otthon. Számtalan olyan gátlásos, szomorú, görcsös embert ismerhetsz, akiket a kegyetlen gyerekközösség nyomorított meg. Számos felnőtt emlékszik az életre nevelő gyerekközösségre úgy, mint szenvedéseinek színhelyére. Biztos, hogy nekik arra volt szükségük? Mindenkire ugyanazok a normák igazak? Mindenkinek ugyanarra és ugyanakkor van szüksége? Én úgy képzelem, hogy bármikor be lehet illeszkedni valahová, ha magabiztos valaki, van önbizalma, hite, kiegyensúlyozott lelke. És bárki kudarcra van ítélve, ha CSAK a közösség van, és mellette nincs akkora belső ereje, amivel ezt a közösséget képes elviselni, szeretni, élvezni.
Szóval a mérleget húzogathatod ide- oda, lehet félni is és akkor minden megy tovább azon az úton, amiről már tudjuk, hogy nem működik. Amire készülünk, arról pedig még kiderülhet az is, hogy működik.

bringa írta...

Egyetértek veled, Angéla, és nagyon nagy dolog, hogy be mered vállalni az otthonoktatást. A szocializáció szerintem nem feltétlenül kötődik ovihoz vagy iskolához: rengeteg szakkör, klub, edzés teremthet közösséget a gyereknek.
Ha váltani kell, mert a gyerek egy életre károsodhat attól, amit az iskolában elszenved, akkor azt meg kell lépni, és minél hamarabb.
Én a mai napig emlékszem a gyűlölt óvodára és a nemszeretem iskolára, és nem hiszem, hogy valaha kiheverem a sebeket, amiket ott szereztem.
Nem feltétlenül otthonoktatás lehet a megoldás, nyilván nem is megy mindenkinek, lehet, hogy egy másik tanítónő, alternatív iskola megoldja a problémákat: egyénenként változhat.
Biztosan nem lesz könnyű az ellenszél miatt, kitartást!

Az angolszász oktatásban, ahol pedig nem ismeretoktatás, hanem inkább személyiségformálás folyik, sokkal elterjedtebb az otthonoktatás. Mert ott a szülőkben sincs olyan görcs, mint nálunk?

Szertár írta...

Szeretném megkérdezni, hogy ez a Ron Hubbard, ez ugyanaz a Ron Hubbard, akinek a nevéhez a Dianetika és Szcientológia Egyház fűződik. Vagy ez csak névazonosság? Nem hallottam még azokról a könyvekről, amire a linked mutat. Ha ugyanaz, akkor nálam tárgytalan... Erika

Angela írta...

bringa: Úgy tervezem, hogy hetente kétszer drámaórára megy, egyszer sportra, szóval ez már eleve közösség. Lehetne még ide- oda cígelni amúgy, de közben fogy az idő. Nem akarok kísérletezni a gyerekkel, meg folyton új rendszereknek, közösségeknek kitenni. Marad ez. Amúgy tényleg úgy van, hogy nálunk ez még furcsa, másutt elterjedtebb.

Erika: Igen, ő az. Én is filóztam, hogy engedjek az előítéleteimnek, vagy legyek nyitott és kíváncsi. Utóbbi mellett döntöttem és valóban úgy lett, ahogy sejtettem. A könyv jóval kevesebb, mint aminek hirdetve van, nagyjából új dolgot nem találtam benne , de ami le van írva, az azért nem hülyeség, és köze nincs a szcientológiához. A mű lényege 20 mondatban (vagy 21- ben) elmondható, ehhez képest majdnem 4000 Ft- ot voltam kénytelen fizetni érte. Biztos vagyok azonban abban, hogy él a földön sok millió ember, akinek ez a húsz gondolat segít abban, hogy az élete könnyebb legyen. Én már rég nem alkotok véleményt megismerés nélkül az előítéletekre hagyatkozva.

Angela írta...

bringa: a cígelésen különféle iskolákba való cígelést értek- ezt nem írtam. Amúgy nekem annyira nem gáz, mivel ez a végzettségem. Igaz, terveim szerint egyáltalán nem iskolai módszerekkel fogom tanítani Bobit- az ugyanis nála nem működik jól.

Névtelen írta...

Hubbardot nem mertem megkérdezni :-/
amikor tanítani kezdtem (múlt évezred.... sóhaj), a kollégáim beiratkoztak egy továbbképzésre (az a hétévente kötelező kredites cucc volt, nem tudom, van-e még). ezt választották, mert helybe jött az előadó - valami tanulási hatékonyság téma volt. valaki felakadt a néven, utánanézett, ki ez (akkor tán még nem volt a sci egyház minden nap a sajtóban valahol), és oltári nagy balhét csaptak a minisztériumnál, hogy hogyan engedélyezték, akkreditálták ezt a tanfolyamot úgy, hogy egyházi alapú, de ezt nem hirdetik magukról zárójelben sem. két vagy három alkalom ment csak le, addig tetszett egyébként a kollégáknak, erre emlékszem. aztán eltűnt valahova az oktató meg az egész, remélem, nem akkreditálták őket többet újra a sunyi módszerükkel (oktassanak oké, de akkor nyílt lapokkal).

elolvastam most a Walesi bárdokat - érdekes ezer év után olyasmit, amit akkor kívülről kellett tudni - emlékszem, hogy nem értettem belőle sokmindent, pedig állandóan olvasó gyerek voltam, de vagy nem érdekelt, vagy féltünk mind kérdezni, vagy anélkül is átjött a lényeg, nem tudom, valahogy természetes volt, hogy nem értek mindent. de nekem mindig jó volt az a képességem, hogy átugorjak, megkerüljek ilyen dolgokat. van, aki makacsul nekimegy minden szónak, amit nem ért, lefagy egyszerűen, ezt most is látom a gyerekeknél, ahogy angolul tanulnak. angolul ez tolerance of ambiguity (kétértelműség tolerálása) néven fut, fogalmam sincs, magyarul mi. a kétértelműség szó eléggé félrevezető, mert nemcsak erről van szó, hanem hiányos, zavaros, töredezett, ellentmondásos információ vagy helyzet feldolgozásáról. teljesen más tanulási stratégiákra van szükség ezért. ez majd az idegen nyelveknél nagyon fontos lesz később.
Füles

Angela írta...

Na jó, akkor elmondom. Kutattam a lehetőségek után és ráakadtam erre, illetve egy oldalra,ahol még jó sok pénzért tanfolyamot is hirdetnek. Könyvesboltokban nem elérhető, neten keresztül meg nem tudsz belelátni. Viszont az oldalt olvasva érdekelt, mi lehet ez. Megrendeltem, megnéztem, és íme, erősen egyezik azzal, amit én is gondolok. Egy szó nincs benne a szcientológiáról és én sem foglalkozom vele. A tanulás módszertannal foglalkozom, amiről egyébként nem találok egyebet, minthogy rakjál rendet, ne foglalkozz közben mással, stb. Én azt keresem és kísérletezem, ami nagyon konkrétan segít tanulni. Hubbard hármas elmélete igen. Ki nem sz...ja le a dianetikát? Mindig úgy dolgozom, hogy összeszedek minden összeszedhetőt, azután átgyúrom a magam esze szerint és abból általában előjön valami új dolog. Így van ez a munkámban is. Amit abban a könyvben olvastam, szépen beépül egyéb dolgaim közé és szépen haladok afelé, hogy a saját gyerekem egyre könnyebben tudom az akadályain átsegíteni. Számít, hogy ki írta le ezeket a gondolatokat? Nekem aztán nem.