2010. december 15., szerda

Viszlát Suli! Tanulni mentem!

Az élet kicsit felülírta a terveimet, így a tervezett fejlesztő tornás bejegyzés helyett egy új téma kerül  a listára. Ez a téma pedig a magántanulói státusz, illetve innentől kezdve minden, ami a magántanulósággal - otthoni oktatással összefügg.
Mint az ismeretes, az elhatározás arra nézve, hogy a fiam magántanuló lehessen, egy ideje már megszületett bennem, így hát elkezdtem utánajárni a lehetőségeimnek. Múlt hét végén bementem Bobi osztályfőnökéhez, akivel hosszan elbeszélgettünk. Meggyőződtem róla, hogy valóban lelkiismeretes, jólelkű pedagógus. Lehet, hogy csúnya beírások vannak a gyerek füzetében és lehet, hogy én nem mindent tennék úgy, ahogy ő teszi, de minden döntését a jóindulat diktálja. Természetesen igyekezett meggyőzni arról, hogy talán nem az a jó döntés, hogy kiemelem a gyereket az iskolából, majd mikor elmondtam az érveimet, akkor azt mondta, megérti a döntésemet. Egyet értettünk abban, hogy az a gyerek, akivel ez az iskolarendszer csődöt mond, csak halmozza a hátrányait, és ha második végén felsóhajthatunk, hogy nem bukott, akkor biztosak lehetünk abban, hogy egy év múlva már fog.
Ez a rendszer ugyanis nem tud várni és időt adni a másképpen tanuló gyerekeknek. 
Az osztályfőnök ma reggelre kért nekem időpontot az iskola igazgatónőjéhez, aki számomra meglepő módon egyáltalán nem akart győzködni. Elmondta a hivatalos menetet és biztosított arról, hogy minden segítséget megkapok (értsd tanmenet, konzultáció az iskolával, dolgozatok, stb). Azt mondta, sajnálja, hogy nem itt kezdett a kisgyerek, mert meggyőződése, hogy ha elsőtől hozzájuk jár iskolába, most nem itt tartanánk. Valószínű, hogy az elsőt kétszer járta volna Bobi, ugyanis náluk az egy előkészítő osztály, amit papírozott bukás nélkül járhat újra bárki, aki kicsit éretlenebb a társainál. Végül elmesélte, hogy a kisebbik fia hasonló problémákkal küzdött, mint az én gyerekem, ma pedig sikeres felnőtt, így hát nem szeretné, ha pánikba esnék amiatt, hogy nehézségei vannak a fiamnak. 
Az ügy tehát elindult, én pedig teli vagyok jóérzésekkel, hálával egyrészt az iskola felé, másrészt... hát nem is tudom, talán az élet felé. Szóval boldog vagyok, hogy megértették a problémámat, hogy segítségre találtam éppen ott, ahol nem is számítottam rá.

Ez volt akkor a szubjektív fejezet. Most pedig következzék ennek a hivatalos háttere.
Ma Magyarországon elvileg bárki létesíthet magántanulói jogviszonyt. Ez törvényben foglalt joga a diákoknak. Ez ellen csak a gyermekjóléti szolgálat emelhet szót, amennyiben nem látja biztosítottnak, hogy a gyermek a magántanulói jogviszonnyal megkapja a szükséges felkészülést. Merthogy egyébként az is joga a gyermeknek, hogy biztosítva legyen számára a tanulás lehetősége, kötelessége pedig, hogy ezzel éljen, vagyis tanuljon. 
Az, amit most én csinálok, nagyon ritka nálunk, ugyanis általában azok lesznek magántanulók, akik egészségügyi, magatartási problémákkal küzdenek, így nem tudnak iskolába járni. Szülői kérésre csak akkor volt ebben az iskolában magántanulóság, mikor külföldi tartózkodás miatt kérték ezt a szülők.

Ha egy gyerkőc magántanulóvá avanzsál, a szülőnek egy kérvényt kell írnia az intézmény igazgatójához, amelyben kéri és indokolja a döntését. Az igazgatóság ekkor jelez a gyermekjóléti intézmény felé egyfajta véleményezéssel, és ezután engedélyt kaphat a gyermek a státuszra. 

Ha a magántanulóságot az iskola, vagy a nevelési tanácsadó javasolja, akkor ehhez a javaslathoz csatolni kell a megfelelő iratokat, s ez alapján indul el az eljárás. Ebben az esetben az iskola heti 10 órában biztosít pedagógust a gyermek mellé.

A magántanuló részt vehet az iskolai szakkörökön, foglalkozásokon, kirándulásokon, sőt, a visszaintegrálást is segítik, mikor úgy dönt a szülő, hogy a gyermek visszakerülhet az intézményesített oktatásba.
Évente kétszer kell osztályozó vizsgát tenni, amelynek időpontjáról előtte az iskola értesíti a szülőt. A vizsga része alsó tagozaton a matematika, olvasás- szövegértés, nyelvtan, természetismeret és talán az ének tantárgy. Testnevelés, rajz, technika elvileg nem része az osztályozásnak. 
Nekem, mint szülőnek jogom van megkapni a tanterveket, dolgozatokat és kérhetek konzultációt az osztálytanítótól. A gyerek sorsáért ketten felelünk, ilyenformán állandó kooperatív kapcsolatban kell lennünk.

Remélem, hogy ezt minden intézmény tudja és így áll hozzá a dolgokhoz. Én - készülve a konzultációra - felvérteztem magam olyan mondatokkal, hogy "nem a pedagógus ellen, nem az intézmény ellen, nem velük van bajom, hanem a rendszerrel", de úgy tűnik, ezúttal nem volt erre szükségem. Úgy tűnik, tökéletesen megértették a döntésem okát, és letették mellé a segítségüket.
Mint mondtam, megkönnyebbülést, örömöt és hálát érzek. Alig várom, hogy elkezdjük ezt az új életet. Jó azért, hogy van még egy kis időm, hogy mindent előkészítsek, elrendezzek a második félévben induló újfajta tanuláshoz. Azt hiszem, profitálni fog ebből még sok másképpen tanuló gyerkőc is, mert szeretném az egész másodikos tananyagot a fiamra, ezáltal más, a hagyományos tanulással nem boldoguló gyerekre átgyúrni. Talán még nem késő, hogy megszeresse a tanulást és hinni kezdjen a képességeiben.

Mielőtt kérdeznétek: Igen, vannak félelmeim, bizonytalanságaim is. Igen, fogalmam sincs, milyen lesz majd egyszer visszakerülni az iskolába, és hogy mit sikerül elérnem az itthoni oktatással. Egy dolog ad biztonságot, mikor ezekre a lehetséges nehézségekre gondolok, ez pedig az, hogy megpróbáltam az intézményes oktatást és látom, hogy ebben az esetben nem működik. Sőt, gyakran úgy érzem, ennél bármi jobb lehet a fiamnak, ergo úgy gondolom, sokkal rosszabb ehhez képest már nem lehet. Nézzük, mit is veszíthet? A szorongásait, a kudarcait, a mindennapos kitaszítottságát. Talán mindezek elvesztése nem válik kárára.


Ami jön: Tényleg a fejlesztő tornák!


Ha tetszett, lájkold nekem!

14 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

Susu írta...

Micsoda jó hírek! :)
Nagyon örülök neki, hogy az iskolában csupa jó tapasztalattal gazdagodtál!
Sokszor puszillak Titeket,
Susu

á írta...

hát én ezt nem merem meglépni, pedig egyre inkább érzem szükségét és rémálmaim vannak a leendő felső tagozattól.
fiamnak tanulási problémái nincsenek, de magatartási és figyelmi problémái igen, ezért gondolom, hogy felsőben még ennél is rosszabb lesz a helyzet.

sokkal jobb lenne, ha otthon lehetnénk, de erre egyenlőre még nincs lehetőségem, és gondolom minél nagyobb a gyerkőc (enyém 3. osztályos), annál nehezebb lesz.

nektek meg szurkolok, és nagyon jó, hogy ilyen pozitívan áll hozzá mindenki, ez nagy segítség.

Babi néni írta...

Mi is végigcsináltuk, de nekünk bejár az iskolába és csak abból tesz osztályozót, amiből rossz jegyei vannak. :o) Persze nekünk nagyobb a gyerek és azért döntöttünk így, mert sokszor megyünk külföldre (főleg szeptemberben a parlagfű miatt) és így egyszerűbb volt.

Szerintem nagyon jó megoldás a magántanulóság és az otthontanulás is. Ha a gyereket bátorítják bármit meg tud tanulni. A "deviáns" fiam 4 éve nyáron megtanulta a harmadikos tananyagot másodikból negyedikes lett, megtanulta a teljes harmadikos tananyagot és levizsgázott belőle kiválóra, hogy megszabaduljon az akkori ofője zaklatásaitól. :o)

enigma írta...

épp jókor döntöttél így, mert a másodikos tananyag elég kényelmes, rengeteg idő van "felzárkózni", a szó jó értelmében...és ez kell is, mert a harmadikos anyag a legnagyobb falat alsó tagozatban....hajrá Doriska:)

Angela írta...

Susu: Köszönöm!

á: Ez igaz. Minél később, annál nehezebb. Kivéve mondjuk egy komoly középiskolás. Azt simán el tudom képzelni, hogy magántanulóként is megoldja az életét.

Altair: Én is azt gondolom, hogy jó szervezéssel az otthonoktatás őrületes lehetőségeket adhat. Már elég csak arra gondolni, mennyi mindennel foglalkozhat az ember, ha egyetlen gyerekre kell figyelnie.

enigma: Én is így gondolom. Most rengeteg időnk lesz. Minden alapot megerősítek neki, és ha úgy érzi, akár harmadiktól mehet vissza. Vagy nem :-) Elvileg én 3- 4. évfolyamos voltam anno, szóval az a tananyag meg a szívem csücske. Mindig azt mondtam, azzal a korosztállyal már lehet alkotni, és erre van is lehetőség a harmadikos tananyagban.

Norina írta...

Milyen jó lenne otthon oktatottnak lenni! Egyre többször gondolom át ezeket a dolgokat, mert néhány hete mindig szembejön. Amióta komolyabban elkezdett érdekelni a alsó tagozatosok tanítása (és ugye mellette a tanulási nehézségek fejlesztési lehetőségei is), szóval azóta volt bennem egy idealizált kép arról, hogy hogyan kellene tanítani, vagyis inkább hogyan lehetne. És mostanában pont ez az utópisztikusnak tűnő gondolat jön velem folyton szemben - mint otthonoktatás.

Nyilván benne van, hogy én is iskolás vagyok, engem is így tanítottak. Megszenvedtem a hátrányait, élveztem az előnyeit. De mégis úgy érzem, hogy például egy hatodikos gyerek elé olyan akadályokat, érthetetlen szövegeket, hókuszpókuszokat adnak, amit esélytelen, hogy önmagában fel tud dolgozni. (Mert még nekem is nagyon elemezni kell, holott mégis három évvel idősebb vagyok!)

Mert az egy dolog, hogy az ember kilencedikesen nem érti meg a gazdasági folyamatokat, az viszont egy nagyon másik, hogy a természetismeret tankönyvből gyönyörűen megtanulják a moha részeit hatodikosan, de nem tudják kötni sehogy sem a valódi, kézzel tapintható világhoz.

Ez saját tapasztalat, én is sokszor érzem így. Egyszerűen van a tankönyvi világ, meg a másik, amiben élünk. Nekem eddig tartott, hogy meglássam a kapcsolatot a kettő között, azóta azt érzem, hogy nem üres mondatokat magolok be. És tessék, a bizonyítványban mégis átlagromlás lesz csak látható.

Egyébként nagyon szépen köszönöm a gyurmázás, meg az értelmező olvasás ötletét, hétvégén mindkettőt kipróbáltam mégpedig a Toldi előhang értelmezésének kísérletére. Bár először húzva-nyúzva, nyavalyogva látott neki, elolvastuk, megbeszéltük a fogalmakat, majd jött a gyurma; és megformázta Toldi Miklóst az összes hadeszközzel együtt (hát nekem jutott a gonosz báty :) ), és még élvezte is.

Az iskolában már a második éneknél tartanak, de ennél többet szerintem egyszerre nem bírt el a gyerek, így már mély a tudás, és érti a dolgokat. A többi meg majdcsak lesz valahogy...

Norina írta...

És természetesen pont a legfontosabb maradt ki: kitartást, és sok sikert kívánok az otthonoktatáshoz! :)

Angela írta...

Azt hiszem, sok gyerek örülne, ha magántanuló lenne. Sokan viszont nem. A másik két fiamnak eszébe sincs, hogy otthon tanuljon. Bencénél szóba sem került, de Ákosnak felajánlottam (az egyenlő jogok érdekében), és azt mondta, azt úgy nem. Kellenek a barátok, viszont annak örülne, ha én lennék a tanítónénije :-) Pedig igazán nincs oka panaszra :-)
Nekem az volt nagy lökés, mikor már tudtam, hogy ez lesz, és Bobit megkérdeztem, tanulna- e szorgalmasan, ha volna rá mód, hogy velem maradjon. Szabályosan sokkot kapott és könyörgőre fogta, hogy bármit megtesz, csak lehessen így. Azóta ha itthon ír leckét, olyan bizonyítási vágy van benne, hogy tényleg csodálatra méltó. Azt gondolom, sokszor érzi a gyerek, mi lenne jó, és ha az ember végképp tétova, segíthet a döntésben az ő kívánsága. Ha egy kicsit is jónak érezné az iskolát, úgy lenne, ahogy a nagyobbak: vállalná az esetleges kényelmetlenségeket a jó dolgokért. De az, hogy könyörög a kinti tanulásért nekem azt mutatja, hogy semmi jó nem történik vele ott.

Nálatok már Toldi?! Ezt nevezem. Fiamék igen komótosan haladnak ezek szerint. :-)

egy anya írta...

Angéla, örülök, hogy minden ilyen simán ment. :)
Én úgy tudom egyébként, hogy csak az év végi vizga kötelező. A félévi nem. Ennek ellenére mi fogunk vizsgázni félévkor idén. Jövőre nem biztos, de most azért jó lesz egy visszajelzés nekem is.
:)

ixchel írta...

Minél előbb, annál jobb! Én a nagyfiammal sajnos csak negyedikes korára jutottam el odáig, hogy otthon tanítsam. Nagyon megérte: sokkal gyorsabban tanult, mint a suliban, megszerette az olvasást, a késő esti nyűglődések helyett napi egy-két órában át tudtuk venni a napi tananyagot. Könnyedén levizsgázott év végén. Hajrá!!!

ixchel írta...

Én is mindenre fel voltam készülve, csak arra nem , hogy az igazgató néni kezembe nyomja a megfelelő űrlapot, és minden a legsimábban fog menni. A tanító nénivel megbeszéltük a konzultációs napokat és kész. Nem csináltak belőle presztizskérdést.

Angela írta...

ixchel: Jó ezt olvasni. A sejtéseimet igazolja, miszerint csak nyerhet a gyerekem a váltással.

Névtelen írta...

Sok sikert hozzá. Bobi biztos élvezni fogja. Mi sem bántuk meg, már jócskán látszik az eredménye. Újra szeret tanulni, és tegnap már lelkesen jött karácsonyi lapbookozni.(ezt is köszönjük) Míg a tesói játszottak. Köszi ezt a bejegyzésedet. Tanító néninktől kértem szeptemberben a tanmenetet, aszonta nem tudja odaadhatja-e. Majd: meg lehet találni az interneten. Viszonz ez azt jelenti, hogy fogalmazásból nem kell semmit produkálni félévkor? Azt még nem tanultunk, mert még gond volt a mondatok elkülönítése is. Majd jövőre .
Áldott karácsonyt!!! Orsi

Névtelen írta...

Nagyon örülök! Éljen az otthonoktatás!

Meglátod, mennyivel könnyebb lesz!

pepita