Értékelés, szokások újdonsült OO-sként

Már két hete dolgozunk itthon és - nyilván az egyszemélyes kapcsolatnak köszönhetően- az új füzetek egészen más külsővel kezdenek formálódni, mint amilyenek az eddigiek voltak. 

Kevés füzetet használunk Bobival. Van egy vonalas, egy négyzetrácsos és egy mini Vázlatok füzetet is beüzemeltem, gondolván, hogy jó lesz  majd természetismeretnek. Na és persze a lapbookok. Emellett pedig iszonyatos mennyiségű munkafüzet áll rendelkezésünkre még a suliból. 

Miért nem folytatom a már meglévő füzeteket?

Új élet, új helyzet. 

Úgy láttam, ő sem dolgozott eddig úgy, ahogy szeretett volna és azt sem szeretném, ha az eddigi minősítéseket minden nap látná. Igyekszem őt biztatni, bár elég sok csatánk van egyelőre. Nyilván kipróbálja ő is, hogy ki az irányító ebben a helyzetben.Összecsapunk, majd mikor beáll a nyugalom, elmondom, hogy jelenleg a tanítója én vagyok, tehát én mondom meg, mit hogyan tegyünk. Szeretné az iskolai szokásokat rám erőltetni  (tipikusak az "így szoktuk", "így kell csinálni" mondatok rosszalló arckifejezésekkel kísérve). Meg kell szoknia, hogy ne az eddigiek alapján mérje  magát. 

Itthon nem akartam őt nyomdákkal és csillagokkal jutalmazni, mert tényleg azt gondolom, a tudás és a tevékenység maga, aminek örömöt kelle(ne) okozni a gyerekeknél. Ez viszont megint nem annyira egyszerű, ahogy én azt képzeltem. Bobi abba nőtt bele, hogy a tanulás egyenlő az állandó értékeléssel és méréssel. Eddigi pályafutása alatt pedig elvétve kapott pozitív értékelést, ezért ki van éhezve bizonyítékokra. Ő kérte, hogy mikor ügyesen dolgozik, a füzeteibe írjam be az arany csillagokat. Aztán kitalálta, hogy legyen saját értékelő füzete, így hát készítettünk egyet színes lapok összefűzésével. Most abba írom arany tollal a csillagokat. Hogy fokozzam az örömét, matricákat vásároltam és azt is osztogatom. No, persze, nem szíre- szóra, ahhoz már komoly és igényes munka kell, hogy matrica kerüljön a kis füzetbe :-). 

Bobi kincsként hozza- viszi az új tájékoztatóját. Nagyon boldog az eddigi 4 csillagtól (egész múlt félévben összesen nem volt neki ennyi) és a két matricától (olyanokat meg nem is osztottak az eddigi tanárai).

A füzete- azt hiszem- nagyon színes lesz. 

Színes és szerethető.

A nevtanban azt mondta a hölgy, hogy átlagos képességei mellett azért azt látja, hogy a szokásosnál lassúbb a fiam munkatempója. 

Igen, ezt én is láttam, s azt hiszem, az iskolai problémáinak jelentős hányada abból adódott, hogy lassú volt, lemaradt és utána nem tudott visszakapcsolódni az óra menetébe. 

Én azt gondolom, hogy ez megint annyira kínos dolog... ez a lassúság. Mire ugyanis felnövünk, millió olyan tevékenységet találhatunk, ahol soha nem lesz probléma, ha lassúbbak vagyunk másoknál. Akkor ez a hiányosság már nem zavar  majd senkit. Gyerekként meg folyton igyekeznünk kell. Kipakolni, bepakolni, időre számolni, sietni, gyorsan enni, gyorsan pihenni (tíz perc szünet). Egy ilyen fiúnak, mint a fiam, az egész élete állandó késés. Pedig azt mondja a vizsgálatot végző hölgy, hogy Bobinál még sokkal- sokkal lassúbb gyerekek is megfordulnak a nevtanban. Nekik is helyt kell állni valahogy.

Lényeg, hogy én most hagyom őt dolgozni. Ráérünk. Amíg azt látom, hogy a feladattal foglalkozik (tehát nem a fülét piszkálgatja), addig nem zargatom. Így képes szépen írni, mellé pedig rajzol és színez. Kedvtelve nézegeti a munkáját és örül neki. Kíváncsi vagyok, mikor jut majd el oda, hogy le tud engedni és elkezdi valóban élvezni ezt az egészet. Egyelőre a nyugalomnak örül, a megfelelési kényszer azonban még mindig ott van benne, ami addig nem is baj, amíg nem gátolja őt. Sajnos, ha  valamit nem ért, nem tud, akkor nem szól, hanem  vihogni kezd, vagy dühös lesz. Még meg kell tanulnia felismerni, mikor nem ért valamit és azt is tanulni kell, hogy tudja- merje kifejezni a gondjait. Jelenleg a viselkedéséből vagyok kénytelen következtetni a hiányosságaira. 

Sok- sok szokás van még, amitől meg kell szabadulni- ezek közt apróság az arany csillag . Ha eljut majd odáig, hogy már nem a csillagok motiválják, akkor jön el az igazi örömteli tanulás. Ha viszont mégis maradnak a matricák, hát azt se bánom! Ezen ugyan semmi nem fog múlni.