Játékok a kéreg alatti területek fejlesztésére

Játsszunk akkor újra!
A következő játékok megint olyan mozgásokat vesznek elő, amik fejlesztőleg hatnak a gyerekek idegrendszerére. Sajnos nem nagyon lehet családilag játszani őket, úgyhogy inkább iskolai- óvodai csoportoknak ajánlom.

Rókales

Rajzoljunk eggyel kevesebb kört a földre, mint ahány gyerek van a csoportban. Egyikőjük lesz a gazdasszony.

A gyerekek sántaróka - járással mozognak a térben. A gazdasszony elmondja az alábbi mondókát, majd megpróbál egyet elkapni a rókák közül, akik a "bokrok"- körök felé menekülnek. Az elfogott róka lesz az új gazdasszony.
Róka fuss! - kiált a játékvezető, s a rókák kijönnek a bokrokból, kezdődik elölről a játék.

És akkor íme a mondóka, amit a gazdasszony mondogat, míg a rókák ide- oa bicegnek a bokrok körül:

Kimentem a tóra
Kacsaúsztatóra
Arra jött a róka
Kacsakóstolóra

Szedd a lábad, róka
Nem jó ez a móka
Elsüllyedsz a tóba
Ugorj a bokorba!

Ahogy tehát véget ér a mondóka, a gazdasszony támadásba lendülhet.

Nagyon szeretem ezeket a játékokat, mivel többféle módon is fejlesztenek:

- Először is a mondókázás a legjobb a ritmusérzék, ezáltal a belső rendezettség, a helyes beszéd és légzés kialakítására,

- A mozgások, amiket alkalmaznak ezek a játékok, önmagukban is fejlesztőek. A sántaróka mozgásformája például a mozgásterápiának is  része (ahogy a lábujjhegyen, külső- belső talpélen, sarkon járás, vagy a masírozás, indiánszökdelés is), hisz mint minden járás, ez is fejleszti a kéreg alatti mezőket az agyban.

/A kéreg alatti területek erőteljes fejlődése 9- 12 hónapos korban indul meg, Ekkor kialakul a lateráció, finomodnak a kéz mozgásai, és a beszédszervek működése is egyre kifinomultabbá válik. Belső óránk pontosabbá válik és a belső gátlás vagy aktivitás szabályozása is kezd akaratlagossá válni (egy bizonyos szintig)./

- Azok a játékok, ahol van egy gazdasszony, egy cica, vagy egy sas, vagy bárki, aki szerepben van, kiválóak a szerepjátékra. Mi például szoktuk itthon játszani a süket varázslót, amely már szinte attól a magánszámtól olyan szeretett, amit a mindenkori varázsló ad elő a játékban. Jön- megy, beszélget a képzeletbeli macskájával, hangosan gondolkodik. Mindenféle módon próbál jellemmé válni ahelyett, hogy egy üres megfigyelő lenne. A szoborrá merevedő tolvajok meg pukkadoznak a nevetéstől.

- A népi játékok többsége a térérzékelést is fejleszti. Ez, vagy amit ezután mutatok, illetve a fogók többsége rákényszeríti a gyerekeket, hogy használják a teret. Normál esetben ha egy csoport gyerkőcöt beteszel egy adott térbe, képtelenek kihasználni azt. Nem tudnak eltávolodni egymástól, megfeledkeznek a sarkokról, stb. Mikor osztályom volt, gyakran játszottam a gyerekekkel olyat, hogy sok- sok babszemet rejtettem el mindenfelé a teremben, majd ezek gyűjtésére ösztökéltem őket. Vagy olyat játszottunk, hogy adott időn belül minél több, illetve minél többféle tárgyat kellett megérinteniük (ezek a játékok otthon is játszhatóak). Így tanítottam őket a tér kihasználására.

Esik eső

Jön akkor még egy játék, amely szintén a kéreg alatti területeket fejleszti, emellett pedig jó energia levezető, ha túl mozgékony a társaság. Ehhez a játékhoz egyetlen kör kell, vagy egy leterített pokróc. Ez az odú. A gyerekek szabadon szökdécselnek páros lábbal a térben, miközben mondják a lentebbi mondókát. Kötelező a teret használni (vagyis nem ér az odú körül lökdösődni). A játékvezető egyszer tapsol, s akkor a verebeknek mihamarabb az odúba kell szökdelniük. Aki utolsónak ér az oda, az sajnos kiesik belőle. A szökdelés egyébként nagyon frissítőleg hat az agyra a rázkódás miatt.

És íme a játék mondókája:

Esik eső, csepereg,
Őszi szél is tekereg,
Búsulnak a verebek,
Minden tolluk didereg.

Gyertek gyorsan, verebek,
Melegben a helyetek,
Ne ázzatok, fázzatok,
Madárodú vár rátok!

Kellemes játszadozást!