2011. január 2., vasárnap

Madárlesen- Hogyan óvjuk a madarakat és embertársainkat?

Köszöntelek Benneteket az Új Évben. Rengeteg terv van a tarsolyomban, melyek nagy részről Ti is értesülni fogtok, hisz pontosan ezzel az oldallal van összefüggésben mindaz, ami előkészítés alatt áll. Bár tegnap nem voltam internet közelben, most szeretnék mindenkinek  boldog 2011- et kívánni és megköszönni, hogy olvastok és népszerűsítitek az írásaimat.
A tél hirtelen szakadt ránk, és a gyorsan jött nagy hideg sürgetővé tette, hogy gondoskodjunk kerti barátainkról.Minden évben szoktunk a madaraknak élelmet kitenni, idén egy picit csúszott ez, de jobb későn, mint soha, így néhány napja felszereltük a kertünket etetőkkel. Néhány órán belül már hemzsegtek a madarak a ház körül, mely bizonyítja, hogy számítottak rá, hogy idén is megtelnek a házikók. Mikor azonban megérkeztek a harkályok és a szajkók is, rájöttem, hogy az egyszerű magok nem fogják jóllakatni a több száz szárnyast. Szereztünk hát hájat és nekiálltunk madárkenyeret készíteni.

Ledaráltuk a hájat, majd jó sűrűn elkevertük magvakkal.
Meg kell jegyeznem, hogy döbbenetes volt szembesülni vele, hogy a napraforgó és a köles ára tavaly óta több, mint duplájára emelkedett, ezáltal annyi madár etetése, mint ahány nálunk összegyűlik, bizony lassan luxussá válik. Ezért is jó, ha hájba keverjük a magvakat, hisz a zsíros falatok laktatóak az éhezőknek. 


A madárkenyeret kitettük a fagyra hűlni, majd mikor gyurmázhatóvá vált, gömböket görgettünk belőlük.
Egy nagy krumplis zsákot csíkokra vágtunk, és egy vastag zsineggel hurkába fűztünk. Ezekbe tettük a labdacsokat, melyeket elkötéssel különítettünk el. A maradék madárkenyér műanyag tepsikbe került, ahonnét ki tudják csipegetni a madarak.


Jelenleg három harkály, két szajkó, széncinegék, meggyvágók, tengelicek, őszapók és verebek járnak hozzánk. Rengeteg időmet elveszi, hogy figyelem őket, de nagyon jó érzéssel tölt el, hogy biztonságban tudhatom őket- már ami az étkezésüket illeti.
Míg figyeltem a jövés- menést az etetők körül, arra gondoltam, hogy ez remek lehetőség a madár- állat és embervédelem tudatosítására, hisz beszélgethetünk a költöző és maradó madarakról, illetve azokról a lényekről, amelyek kiszolgáltatottak az embernek, így a mi felelősségünk, hogy a téli napokat átvészeljék.
Egy ilyen gondolatkörből pedig könnyedén eljuthatunk odáig, hogy a társadalmi felelősségről beszéljünk, amivel az utcán élő, vagy nehéz sorsú embertársainkra kell figyelnünk.
Ezek fontos kérdések.



Ehhez a beszélgetéshez készítettem el egy iránymutató feladatlapot, amit akár lapbookként is értelmezhetünk, hisz a részeit akár fel lehet ragasztani színes kartonlapra.  Ha csak így dolgoztok vele, színeztek és beszélgettek, már akkor is sokat segít a madarak jobb megismerésében illetve a szociális érzékenység fejlesztésében.

A Téli madárles letölthető INNÉT.

5 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

Mammka írta...

Ez nagyon jó!!!!!Milyen ügyesek vagytok!!!!!
Bizony,sokan mondják,hogy milyen drágák a magvak!nekem szerencsém van,mert kaptunk fekete szotyit, diónk pedig van még 2 évről is...

Angela írta...

Nálunk is a fekete szotyi a nagy kedvenc. Jövőre tervezem, hogy ültetek, hogy így megoldjuk ezt a gondot. Tavaly több, mint 50 kilót fogyasztottak el, azóta pedig meg még többen lettek. Hozzáteszem,hál' istennek. Én ugyanis rajongok a madarakért.

Vike írta...

Köszi! Letöltöttem, nagyon jó, fogjuk használni!

Sárosdi Virág írta...

Angéla, köszönjük, letöltöttem, kinyomtattam, felhasználjuk! :)

Angela írta...

Örülök, hogy tetszik!