2011. március 29., kedd

Flylady- Flymami: Egy program az "elég jó"ért


Bizonyosan sokan vagytok, akik hallottatok már Viáról és az Urban- Eve blogról. Amiről pedig leginkább elhíresült az oldala, az a magyar Flylady program, amely hol itt, hol ott bukkan fel az interneten hivatkozásként, s a lényege, hogy ahhoz segíti hozzá szegény, kimerült háziasszonyokat, hogy ne vesszenek el a házimunkák tengerében, és millió egyéb feladataik mellett a környezetüket is rendben tudják tartani. 

kattolva nagyítható
Hm. Mondjuk ennél azért már jóval előbbre vagyunk, de azért sajnálatosnak tartom, hogy a Flylady is egyértelműen nőknek- és csakis nőknek- íródott, azaz még mindig túlságosan egyértelmű, hogy ezt a terhet (is) jobbára egyedül kell a hátunkra venni. Persze lehet, hogy nem így van, sikítson az, aki mást tapasztal, és élete párja, valamint gyermekei egymást eltiporva igyekeznek segítségére az otthon rendben tartásakor.
Jó, azért a világ valamelyest már változott, de az biztos, hogy a nőknek még mindig van egy otthoni plusz műszak, minek okán én időnként megveregetem a vállam és el is mondom magamnak, hogy ember legyen a talpán, aki férfi és ezt és ezt és ezt ...meg még ezt is utánam csinálja.
Szóval Flylady kidolgozott egy programot és miután jópár napja alaposan átnéztem, hozzá is láttam a megvalósításhoz. Azért volt erre szükségem, mert tudtam- láttam, hogy képtelen leszek egy amolyan igazi tavaszi nagytakarítást véghez vinni itthon, főképp, hogy egy hónap múlva indul a szezonunk, mikor éjjel- nappal kirándulni leszek,  így hát apródonként kell a házat rendbe kapnom.
A Flylady program egyébként Észak- Karolinában született eredetileg és egy nálam sokkal- sokkal rendetlenebb hölgy- bizonyos Marla Cilley- dolgozta ki, mikor már elege lett abból, hogy a kosz fölemészti az életét. Apránként, lépésenként, napról- napra tanulta meg kordában tartani a környezetét, s ezzel együtt ő maga is kezdett nyugodtabb, rendezettebb, boldogabb lenni (főként miután kiadta a programról írt könyvét :-) ).
Nézegettem Via írásait, majd hozzáláttam a megvalósításhoz. A mosogatóm- ha nem is fényes, de mindenképpen tiszta minden este. Mindig van két percem a kritikus helyekre és az ágyat is összerámolom, ahogy kell. Mindig csak egy picit teszek, de azt megteszem. Lépésenként haladok előre és ez nagy örömmel tölt el. 
Biztosan éreztétek már ti is, mikor az ember idegesen fordul ki a gardróbból, mert a polcról a nyakába borulnak a ruhák, de nem szívesen fog hozzá a rendrakáshoz, mert nincs két órája, hogy mindent be is fejezzen. De két perc azért van. Ma kettő, holnap kettő. Fel sem tűnik, és pár nap múlva kellemes nyugi van. Ez jó. Ez siker.
A program kiváló, de nem feltétlen a rend az, ami megkapó benne. Sokkal inkább az a felmentés, ami azt mondja nekem: Nem kell, hogy tökéletes legyek. Nem kell most azonnal mindent megtennem, nem kell, hogy minden sarok ragyogjon, minden ruha élesre legyen vasalva... elég, ha ma is teszek érte valamit. 
Erről pedig eszembe jut az a szabály, ami érvényes gyerekre, felnőttre egyaránt és ami a Kis Herceg "bölcs" királyának szájából hangzott el: Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet.

Azt gondolom, nem vagyok egyedüli nő, aki nap mint nap megküzd a "szörnyecskéivel", melyek azt sugdossák a fülébe: nem vagy tökéletes, de még elég jó sem. A lakásod egy kupihalom, a gyerekeddel nem törődsz eleget, a párkapcsolatod meg... van neked olyan?
A Flylady felmentést ad- legalább a háztartásra. Felmentést és mankót. Nem kell tökéletesnek lennem, lehetek viszont elég jó.

Miközben ezen tűnődtem (és pakoltam a gardróbot :-) ), arra gondoltam, hogy igen, igen, de ott vannak ugyanezek a feszítések a családban, a párkapcsolatban, az anyai szerepben... porcicák mindenütt, amik kuszává teszik a napokat. Összeállt a fejemben a Flymami. Sosem leszek tökéletes, de minden nap teszek azért, hogy egy kicsit átláthatóbbak legyenek a viszonyok körülöttem. Hogy közelebb kerüljek ahhoz, ami számomra a tökéletes lenne. Hogy ez sikerüljön, megvizsgáltam, mi minden szükséges ahhoz, hogy teljesebb életünk legyen itthon és elkezdtem a napi rutinok kialakítását. Életmódváltás tyúklépésben. Szépül a házunk, s vele a család is. 
Jó úton haladunk egy teljes tavaszi megújulás felé.

Neked vannak módszereid, hogy rendben tartsd magad és a környezeted, a családod, a kapcsolataid? Tudsz igazi Flylady lenni? Akarsz egyáltalán?


9 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

bringa írta...

Jaj, de jó írás! Pont ilyesmiket csinálok én most, flymamizom, sőt flyolok mint ember - csak nem tudtam volna ilyen jól megfogalmazni. Nagyon sok tervezést igényel - egyszer - nekem legalábbis, hogy összeszedjem a céljaimat, teendőimet, a dolgokat, amiket meg akarok valósítani, és aztán tartani magam hozzá.
Egy óriási napi-, heti-,havirendet készítettem magamnak.
Nekem ezt adta főleg a flylady, hajlamos voltam a szétfolyásra, rengeteget álmodoztam, kevés dolgot valósítottam meg - kissé már javult a helyzetem, de sosem leszek az a halál összeszedett, laza csaj, aki szeretnék lenni.
És nagyon jól megfogalmaztad: nem kell tökéletesnek lenni - olyan jó lenne, ha ez minden percben tudatosulna bennem.

A másik dolog - nekem szerencsém van, a férjem sokkal rendszeretőbb (néha nem érzem ezt épp szerencsének), és rendesen ki is veszi a részét a házimunkából. Az elején nehéz volt, azt hittem, kritizálni akar:)

egy anya írta...

Bruno Bettelheim: Elég jó szülő című könyvét ajánlom. :)

Angela írta...

bringa: Hát a tiéd tényleg igen nagy lélegzetű. Az enyém egész apró lépésekből áll, így nagy sikerrel megvalósítható :-)A férjednek ezúton küldök egy nagy respektet. Néha nálunk is van segítség- hihetetlen módon fel tud dobni a dolog.

Virág: Köszi. Nyilván a téma millió oldalról megközelíthető. Egyelőre most a saját módszereimmel is beérem, mert ez sem rossz. :-)

bringa írta...

Angéla, én már 1,5 éve csinálom ezt, ezért ilyen nagy lélegzetű (amúgy annyira nemi is).

Angela írta...

Jaaa! Így már értem!

Kósa Márta írta...

Megkarcoltad vesszőparipámat..
Mitől van az, hogy a nő dolga mindaz, amiről hetek óta irkálunk?
És mitől, hogy még könnybe is lábad a szemünk, ha látunk olyan férfiút, aki segít?
(No ezt nagyon utálom, mi az hogy segít - kinek?)
A háztartás vezetése egy dolgozó nőnek épp oly teher, mint egy dolgozó férfinak. De számtalan feladatot ad a gyermekeikkel "otthon maradó" (ismét brrrrr) anyukáknak is.
Ne segítsen, tegye a dolgát, úgy, ahogyan a női nem többsége!
Talán ekkor kevésbé lennénk lestrapáltak.
Vagy nem?

Üdv mindenkinek - ma délután is a kerté volt a főszerep, de azért most, hogy kifüstölögtem magam és szusszantottam egyet megyek és felmosok minden létező helyen. Tegnap ugyanis a mester felporszívózott (élete kockáztatásával).
Eg szó, mint száz most belendülök még a konyhában is!

egy anya írta...

Rendben, csak gondoltam, nem árt, ha tudod, pár évtizeddel ezelőtt ki alkotta meg az "elég jó" szülő, anya, stb elméletet.
Habár az elég jó anya még régebbi időkre nyúlik vissza, maga Bettelheim is megköszöni ezt Winnicott-nak.
A saját magunk által kialakított módszerek nyilván a leghatékonyabbak, hiszen ezért mi dolgoztunk meg, saát tapasztalatainkon alapulnak.

Ezért maga Bettelheim nem is programot alkotott, mint a Flylady, hanem mintegy hetven évnyi tapasztalatait összegezte az általam ajánlott könyvben.

Engedd meg, hogy helyreigazítsalak: Bettelheim módszere nem egy a millió megközelítés közül, hanem lényegében az egyetlen szakmailag elismert megközelítés. :)

Angela írta...

Márta: Ez egy remek fórumtéma lehetne :-)

Virág: Remek, hogy egy hosszú kommentem elszállt :-(
A lényege az volt, hogy jelenleg nem nagyon érdekel, ki alkotta ezt a kifejezést, mert jelen pillanatban én használtam egy bizonyos szövegkörnyezetben anélkül, hogy Bettelheim könyvét ismerném. Azt sem értem, miben ő az egyetlen elismert. Nevelés terén? Mert a könyve ismertetője alapján úgy gondolom, hogy nevelési elméleteket állított fel. Olyan meg van sok. Én pölö elismerem Thomas Gordont. Nekem ő az etalon. Ami a szakma egyik részének abszolut igazság,másoknak nem az. Én gyakran figyelem kétkedve az ilyen nagy elméleteket. Mert amúgy meg minden változik, szóval a eméletek jönnek- mennek. Én nem azért írok a gondolataimról, hogy rögtön tanácsot kapjak arról, mit nem tudok még, hanem mert azt képzelem, hogy van olyan ember, akit érdekelhet mindaz, amit ÉN gondolok. Ezzel együtt persze tanul az ember :-)
Eszembe jutott Kulcsárné, aki mesélte, hogy ő megalkotta a maga fejlesztő tornáját, mikor a szakma elkezdett örülgetni, hogy Delacato után szabadon új módszert hozott be, ő meg azt sem tudta, ki az a Delacato. Szóval szerintem születhetnek jó gondolatok anélkül is, hogy folyton másokat olvasnánk, értelmeznénk. Egyszerűen csak jönnek. Ahogy írtad is: amit én kísérletezek ki, az nekem a legjobb. És ki tudja még, kinek jó :-)

Kósa Márta írta...

'7.29-kor füstölögtem itt, most közel 3.5 óra múlva kész a lúdláb, túrós stangli, felmostam, felmosogattam.
Mesterem gondterhelten tévézik e közben.
Ez van.
Jóccakát, kicsit remeg kezem-lábam. (No ebbe a kerti munka is belejátszik).
Óra hajnalban csörög, irány az óvoda, tavaszi bezsongással fűszerezve..
De!
Holnap drágaságaim velem lesznek - várandós lányok és édes kis Lili unokám.